Sziasztok!
Egy hatalmas bocsánatkéréssel tartozom… igen, tudom. Hihetetlen, hogy már hónapok óta nem írtam egyetlen részt sem. Ebben talán benne van az, hogy alig van időm bármire is, és a lelki világom is eléggé megrengett. Kicsit elvesztettem a talajt a lábam alól és próbálok talpra állni. De lehet, hogy Rob is az okozója. Már nem vagyok annyira oda érte, mint mikor elkezdtem a blogot. Természetesen eszem ágában sincs csapot-papot hagyni, és lezárni a történetet. Nem. Folytatni fogom, de ehhez Rátok is szükségem van. Tudnom kell mellettem álltok-e még, kíváncsiak vagytok-e még a történetre. Ha igen, akkor félreteszem az ügyes bajos dolgaim, és belevágok. Újra… Nektek…
