Új történet

Sziasztok!

Vivi-vel közösen elkezdtünk egy új Robertes fanfictiont.
A cím: http://robandahungariangirl.blogspot.com
Örülnék ha elolvasnátok, és írnátok kommentet, hogy tetszik-e :)
Ezen történet frisselése késik, nincs túl sok időm mostanában...

Előre is köszönöm aki elolvassa! :)

Milliónyi pusszantás Nektek! :*

37. fejezet:

Még 1 órán keresztül áztattuk magunkat a kádban. Rob folyamatosan beszélt, én pedig a meghitt pillanattól meghatódva, odaadóan hallgattam a monológját, miközben a kezeim, a mellkasát cirógatták. Mondatai egy monoton háttérzajjá alakultak, mialatt a gondolataim szárnyra kaptak és végiggondoltam az elmúlt pár hónapot újra, és újra. Mikor mindig arra jutottam, hogy az életem egy csoda, leállítottam az agyam kattogását, és amit ezen felül hallottam az a csend volt. Ekkor vettem észre, hogy Rob homloka ráncokba verődik, és vizslatóan pillant rám hátra, a válla fölött.

- Mi olyan fontos kisasszony, hogy abszolút nem figyelsz rám? – tudakolta bosszús tekintettel. Fel kellett volna hoznom valamit a mentségemre, de igaza volt, mert egyáltalán nem figyeltem szegényre.

- Hát semmi, csak átgondoltam az életem, és arra jutottam, hogy nagyon szeretlek, és én vagyok a legszerencsésebb a világon. Csupán ennyi… - válaszoltam vigyorogva, mire az arckifejezése ellágyult.

- Azt hiszed ezzel a kis… hízelgéssel elérheted, hogy ne haragudjak rád? Hmm? - kérdezte, és felcsillant a szeme, hogy végre megleckéztethet.

- Reméltem, hogy elnézed ezt a kis bambulást nekem. – válaszoltam angyali mosollyal az arcomon. Egy pillanatig habozott, de aztán kiszállt a kádból, magára csavart egy törülközőt és kihúzta a dugót a kádból. Furcsán méregettem a tevékenységet, aminek semmi célja nem volt.

- Döntöttem mi lesz a büntetésed… - fogalmazta meg a mondanivalóját, miközben a szemei csillogtak. Nem volt kétségem afelől, hogy valami turpisságot ötlött ki. Kíváncsian hallgattam, mit akar mondani, de e helyett csak odanyújtott nekem egy köntöst.

- Meg kell, hogy masszírozz… - jelentette ki vigyorogva, majd bement. Mosolyogva felvettem a köntöst, és utána indultam. Amikor beléptem a szobába, Rob ott terpeszkedett az ágyon, hason fekve. Mikor meghallotta, hogy már én is a szobában vagyok, vigyorogva hátrapillantott. Elmosolyodtam, és az ágyhoz mentem, majd ráültem a legformásabb testrészére, és elkezdtem a masszírozást. Sohasem tanultam, de mindenki azt mondta eddig, hogy csodás kezem van. Remélem Robnál is beválik, úgyhogy minden erőm és tudásom beleadva kezdtem masszírozni a hátát. Fél órán keresztül tömködtem, nyomogattam a hátát teljes erőből, sőt, még a körmeimmel is végigszántottam párszor a hátán, de ő csak nyögdösött, mintha legalábbis egy tollpihével cirógatnám. Lehet, hogy még azt is élvezné, ha korbáccsal csapkodnám. Meguntam egy idő után, lefordultam róla, és elterültem az ágyon. Pár másodperc kellet neki, hogy rájöjjön: ennyi volt a móka mára, de ahelyett hogy megköszönte volna, bosszús nézéssel vizslatott, miközben a kezével kitámasztotta fejét.

- Ki mondta, hogy abbahagyhatod? – kérdezte pimaszul, a szemöldököm felszaladt a homlokomra.

- Én! – jelentettem ki, majd felpattantam és visszamentem a fürdőszobába felöltözni. Arra számítottam, hogy Rob majd utánam jön, és megint késleltet, ahogy szokta, de ez most nem történt meg. Már azon törtem a fejem, hogy lehet, valami rosszat csináltam vagy mondtam, amikor a szerelmem halk horkolására lettem figyelmes. Elnevettem magam és visszaindultam a szobába, hogy megnézzem, igaz e. Igaz volt. Rob drága feküdt az ágyon törülközőben, és aludt. Elmosolyodtam, annyira édes volt, ahogy szuszogott. Leültem mellé az ágyra és néztem, ahogy emelkedik a mellkasa föl – le, és ahogy mozog a szemhéja, miközben álmodik. Kiráncigáltam alóla a pokrócot, betakartam, majd én is befeküdtem alá, és hozzábújtam. Ő automatikusan átkarolt, és a fejemhez tette a fejét.

***

Kb. egy órát aludhattam, amikor felébredtem. Rob még mindig aludt.

Gondoltam meglepem valami finom vacsival, szóval óvatosan lecsusszantam az ágyról, és lementem a konyhába.

Sorban kinyitogattam a szekrényeket, hogy milyen alkatrészeket találok. Hosszas keresgélés és nézelődés után egy egyszerű brokkolis tésztánál döntöttem. Betettem vízbe főni a tésztát, addig megpároltam a brokkolit. Lereszeltem a sajtot, hogy ne kelljen később, aztán leszűrtem a tésztát, és összekevertem a puha brokkolival. Ránéztem az órára és már fél 12 volt. Ahhoz képest, hogy nem csináltunk egész nap semmit, Rob elég szépen átalukálja a napot. Életemben nem láttam még embert ennyit aludni. Én is sokat alszok, de ez azért már túlzás. Összeszedtem magam és felmentem az emeletre, hogy felébresszem az álomszuszékot, de közben reménykedtem, hogy már fent van. Bár erre elég kevés esélyt láttam. Benyitottam, és Rob még mindig ugyanott, ugyanúgy ahogy hagytam. Pedig nekem még terveim voltak vele…

Odasettenkedtem az ágy mellé, és lassan simogatva, és szólongatva megpróbáltam felébreszteni, de semmi. Csak az különböztette meg egy hullától, hogy az ő mellkasa föl - le mozgott. Egyszerűen képtelen voltam felébreszteni. Volt egy kis remény, amikor valamit motyogott, erre felbátorodva mondtam neki, hogy kész a kaja, de ahogy visszacsukta a szemeit, se kép se hang.

Remény fosztva visszaballagtam a konyhába, ettem pár falatot, aztán betettem a hűtőbe. Visszamentem a hálóba és lefeküdtem én is aludni.

***

Reggel arra ébredtem, hogy Rob már sehol. Azonnal kipattant a szemem, és lesiettem a lépcsőn. Ahogy közelebb értem a konyhához, egyre erőteljesebb égett szagot éreztem. Kikukkantottam a lépcsőt elválasztó fal mögül és a látványtól majdnem hanyatt estem. Rob egy szál alsógatyában valami könyvet – feltételezem szakácskönyvet – bújt, és mormolta a mondatokat.

- 2 deka cukor. Oké, hol a cukor? – kérdezte, megnyalta az ujját és belenyúlt egy fehér zacskóba.

- Hmmm… cukor. 2 deka…- mormolta az orra alatt. Hát a cukor egy kicsit megszaladt. A szám elé kellett tennem a kezem, nehogy kihallatszódjon, hogy kuncogok.

- Basszus… - kiáltott fel, és lekapta a füstölgő serpenyőt a gázról. Undorodva belekotorta a tartalmát a kukába. Hát én mondom, ennél viccesebbet még sohasem láttam.

- Rendben. Újra… - szólt, és újra kezdte. Mondanom sem kell, hogy a 2 deka cukor helyett ismét egy egész zacskónyi sikerült.

Rob iszonyat édesen, de borzasztó bénán csinálta a reggelim. 10 perc után már nem bírtam tovább, és odasiettem hozzá. Átöleltem a derekát és egy csókot nyomtam a vállára.

- Már egy ideje nézlek. Nemtudom mit csinálsz, de az a vödör cukor tuti hogy sok lett. – mondtam, megfordult és egy apró csókot adott.

- Reggelit próbáltam csinálni, mert láttam, hogy tegnap este készítettél vacsit, és gondoltam megleplek valamivel…

- Hát sikerült… amúgy, tudtad, hogy rángatózik a szemed alvás közben? – felnevettem és megöleltem.

- Nem ezt még senki sem mondta… De mostmár ezt is tudom. Sajnálom, hogy elaludtam… fogalmam sincs, hogy hoztam össze.

- Nem baj. A lényeg, hogy reggelit kaptam volna.

- Pedig én tényleg próbálkoztam, látod? – kérdezte vigyorogva, és felnyitotta a kukát, ami dugig volt a palacsinták égett maradványaival.

- Már ezért jutalmat érdemelsz, hogy megpróbáltad… - suttogtam a fülébe, és egy jó hosszú csókot adtam neki. Azonnal a derekam után kapott, és magához húzott. Egyből tudtam, mire gondol. Eltoltam magam amennyire a körém tekeredő karjai engedték.

- Meg se próbáld… - szögeztem le, mire abbahagyta a nyakam csókolgatását, és rám nézett.

- Tegnap terveim voltak veled, de úgy aludtál, mintha felépítettél volna egy felhőkarcolót. – mondtam nevetve.

- De azt mondtad, hogy jutalmat kapok… - szólt durcizva.

- Már kaptál egy csókot…

- Ennyi? Ez a jutalmam, amiért itt szenvedek 2 órája? Hát ez nem szép tőled… - mondta mosolyogva. Már attól féltem rám ugrik, mikor megcsörrent a telefon.

- Ilyen könnyen nem szabadulsz… - szólt, és felvette a telefont.

- Helló…aha… micsoda? Minek? Máris? Na ne... jó… oké…felfogtam…szia. – kb. így hangzott a beszélgetés ami után elég idegesen tette le a telefont a konyhapultra.

- Ki volt az? – kérdeztem. Rám nézett, és fújtatott egyet.

- A menedzserem. Holnap már utazunk el. – válaszolta. Hisztérikusan felpattantam a bárszékről, és ahogy leértem a földre, megkövültem.

- Micsoda? Szóval akkor mehetünk haza? - kérdeztem

- Igen…- ettől a választól még az élettől is elment a kedvem. Nem hiszem el, hogy ennyire fontos ember ő. Még 2 napot sem tudunk eltölteni értelmesen. Jó, igen tudtam mire vállalkozom, de azt hittem ennél azért több időt tudunk együtt tölteni.

Kelletlenül pakoltam össze a cuccaink, miközben Rob rendbe rakta a konyhát, és a nappalit. A megpakolt cuccaink letettem a kanapéra, és nem is vettem észre, hogy Rob a hátam mögött van.

- De ugye nem haragszol? – kérdezte szomorú szemekkel.

- Dehogyis. Csak annyira jó volt it, és még maradtam volna még vagy 3 hétig…

- Én is… - válaszolta és átölelt. A kezeim a válláról a mellkasára csúsztattam, és hozzá préseltem a csípőm, miközben egy szenvedélyes csókkal perzseltem fel a vérét. Tudta, hogy mire gondolok, mert 1 perc múlva már egymás testét élvezve lihegtünk. Még utoljára kezelésbe vettük a konyha pultot.

- Látod… a konyhapult csak erre az egy dologra jó… - mondta, a vérpezsdítő negyed óra után. Leemelt a földre, visszazipzárazta a felsőm, és rámvigyorgott.

- Elégedett Mr. Pattinson? - kérdeztem

- Veled? Hát nem tudom… - húzta az agyam, mire egy aprót ütöttem a karjára.

- Dehogyisnem vagyok elégedett…– kacsintott egyet, felkapta a csomagokat és kivitte őket a csomagtartóba. 10 percen belül már hazafelé robogtunk.

Mikor megérkeztünk hozzánk, Rob segített felvinni a csomagokat, és egy utolsó, térd remegtető csókban forrtunk össze. Megígérte, hogy mindennap felhív, amíg távol van, aztán elment.

:)

Kicsit megkésve, de ezúton kívánok Boldog Születésnapot a mi drága, egyetlen Robunknak! :)

Frissítés!

Sziasztok!

Frissítés az Angyalszín történetemen! :)

Klikk: http://www.angyalsziv-uniqueheart.blogspot.com/

És komizzatok ha elolvastátok! :P

A boldogság virágának az új fejezete valószínüleg még a héten felkerül! Előre is bocsánat a késésért, de bolodok háza van itthon, ráadásul vizsgáim vannak... :S

Addig olvassátok a másik történetem! :)

Pusszantás

36. fejezet:

Szijasztok!

Összeszedtem magam, és megírtam az új fejezetet. Remélem örültök neki! :) A komis részt nagyon is komolyan gondolom, szóval minél több komi, annál hamarabbb jön az új rész! :) Kommentelésre fel! :D
Pussz
_________________________________

Órákig tudtam volna csüngeni a nyakát szorongatva. Hosszú ideig csak öleltem őt, akár egy anya a kisgyermekét, és képtelen voltam elengedni. Tudtam, hogy eredetileg mást terveztünk erre az éjszakára, de nem volt erőm megmozdulni. Ezt Rob is érezte, mert halkan a fülembe szólt.

- Tudod mit? Ma este csak lazuljunk rendben? – kérdezte, lefejtett magáról, és a mellkasára vont, olyan gyengédséggel, hogy szinte alig éreztem.

- Úgy érsz hozzám, mintha egy porcelánbaba lennék – kuncogtam halkan.

- A legkevésbé sem szeretnélek bántani – válaszolta és egy csókot nyomott a homlokomra.

- Bántani? Viccelsz? Ha pofon vágnál, szerintem még azt is élvezném. De, csak mert te adtad. – magyaráztam, mire felnevetett.

- Olyan kis bolond vagy. Ezért szeretlek. Mert olyan őrült, vagy mint én. Talán, kicsit még őrültebb is.

Felsorolta az összes legjobb – de talán kissé eltúlzott – tulajdonságaim, amitől büszke volt a kis lelkem, de tudtam, hogy csak szépít mindenen. Hogy őszinte legyek, kissé megijedtem. Ahogy így dicsőített, rájöttem, mennyire különbözőek vagyunk. Akár egy hattyú és egy kacsa. Ugyanaz a faj, mégis teljesen másmilyenek.

- Min gondolkoztál el ennyire? – érdeklődött, mikor észrevette, hogy teljesen máshol járok.

- Csak azon, hogy remélem, nem csak álmodom.

- Ezt hogy érted? – kíváncsiskodott, szóval folytattam.

- Nem értem mit keresel mellettem. A nagy sztár, akiért lányok milliói esengenek, összejött egy teljesen átlagos pultos lánnyal. Ez azért nem stimmel.

Kicsit letört ez az elmélet, de így volt igaz. Összeráncolt szemöldökkel, és zavarodott arccal ült fel az ágyon, majd rám meredt. Sötét volt, de így is észrevettem az arcán kirajzolódott kérdőjelet, hogy ilyeneken gondolkozom. Nagy levegőt vettem, és felkészültem a minden bizonnyal teljesen valószínű dorgálására, amit kapni fogok.

- Hogy juthat ilyen eszedbe? – kérdezte és várta, hogy megszólalok és megmagyarázom a szavaim, de ez nem történt meg. Feküdtem, és vártam a lelki fröccsre.

- Hát rendben te akartad. Először is, nincs több millió lány. Csak te vagy nekem. Amióta beléd zúgtam, senki másra sem tudok ránézni. Nem látom a lányokat amióta a közelemben vagy. Másodszor pedig. Nem egy átlagos pultos lány vagy, hanem a szerelmem, akit annyira iszonyatosan imádok, hogy az akarata ellenére sem engedném el. És ha már itt tartunk, nekem kellene ezt megkérdőjeleznem, ugyanis te annyira sokkal jobb, vagy mint én. Bárkit megkaphatnál, és mégis velem vagy. Ennél csodálatosabb életet soha sem mertem volna álmodni magamnak. Úgyhogy kérlek, ne gondolkozz ilyeneken, mert teljesen felesleges. Szeretlek, és ezen senki – ismétlem – senki és semmi sem változtathat.

- Rendben. Elhiszem, hogy egy különleges lány vagyok. Így jó? – kérdeztem vigyorogva. Arcának megkeményedett vonásai újra visszatértek eredeti alakjukhoz, ellenállhatatlan kifejezést varázsolva viselőjének.

- Mindjárt más. – bólogatott.

- Most pedig kedves, óriás méretű párnám, kérlek, kísérj el fürdeni. – kérleltem igéző mosollyal, aminek feltehetően nem tudott ellenállni, mert felpattant és nyújtotta a kezét.

- Amit csak parancsolsz!

Amíg Rob kivágta magát a fürdőszoba előkészítéséből és a konyhában ügyködött valamit, addig én hangulatossá varázsoltam az aprócska szobát, gyertyákkal és füstölőkel. Teleengedtem a hatalmas kádat forró vízzel, majd belecsorgattam némi epres habfürdőt. Javában csobogott még a víz, amikor Ő végre előkerült, kezében egy pezsgősüvegnek vélhető tárggyal. Morcosan ránéztem, erre ő hirtelen mosollyal reagálva, elfordította az üvegről a fejem, és megcsókolt.

Szinte észrevétlenül letette a kád mellé a pezsgőt, majd azonnal visszasimult a hátamhoz, és végigcsókolta a nyakam vonalát, végül egy táncmozdulatnak betudható karjátékkal egymás szeme elé kerültünk. Észveszejtően csábító mosolyra húzódott a szája, amit a szívem képtelen volt nyugodt ritmussal elviselni, így őrült dobogásba kezdett.

- Szóval? Fürdeni is fogunk, vagy csak vigyorogsz rám bambán? – kérdezte mosolyogva, megjátszott beképzeltséggel, és elkezdte kigombolni az ingét.

Tudtam, hogy most ő játssza velem azt, amit én szoktam vele. Megigézve követtem ujjai játékát, ahogy átbújtatják az apró gombokat a lyukon, minél több rálátást engedve pihés mellkasára. Élvezte, hogy kínozhat, mert kéjes vigyor áradt szét az arcán, ezzel jobban felkorbácsolva szenvedélyem. De én sem hagytam ám magam. Ha játékot akar, játszunk. Normalizáltam a szívem ritmusát, és belekezdtem abba, amit elterveztem. Először is lassan megnyaltam a szám, ami feltehetőleg felkeltette az érdeklődését, mert abbahagyta az inge kigombolását. Felbátorodva ezek láttán, lassan lehúztam a cipzárt a pulcsimon, kibújtam belőle, és hagytam, hogy lustán a földre essen. Aztán ráérősen levettem a felsőm is, megtetézve egy hanyag nyújtózással. Az ujjaimmal lassan, becsukott szemmel végigsimítottam a nyakamon, majd tovább vittem a kézfejem egészen a derekamig. Sóhajtottam egyet, majd Robra néztem, aki megkövülten állt ugyanabban a gombot szorongató mozdulatban, amikor vetkőzni kezdtem. Odanyúltam a nadrágomhoz, és művészi mozdulatokkal azt is levettem. Aztán Robra néztem, akinek verejték csillogott a homlokán, és nem kis erőfeszítésembe telt, hogy ne nevessem el magam. Szerencsére mégis erőt vettem magamon, hogy megálljam kitörni készülő érzelmeim.

- Szóval? Fürödni is fogunk vagy csak nézel rám bambán? – idéztem a saját kérdését, mire elvigyorodott és közelebb lépett hozzám. Kapva kaptam az alkalmon, és kigomboltam a maradék gombokat az ingén. Gyengéden végigsimítottam a mellkasán, a nadrágjától egészen a válláig, majd lesimítottam róla a vékony anyagot. A többit már nem bírta kivárni. Gyorsan megszabadult a többi őt takaró ruhadarabtól, és a vízbe csobbant velem együtt.

- Én nyertem nem de bár? – suttogtam a fülébe, amire ő egy erős öleléssel felelt.

- Ez így cseppet sem tisztességes tudd meg. – durcizott, miközben lassan simogatta a hátam föl és le.

- Miért is? – kacérkodtam

- Te a puszta lényeddel fel tudsz izgatni. A művészi mozgásoddal, a nézéseddel, kész csoda hogy ezek után még élek…

- Akkor biztosan ki tudlak engesztelni…- válaszoltam, majd óvatosan az ölébe ültem, és gyengéden megcsókoltam, miközben az ujjaim mellkasát cirógatták. Egyre gyorsabban lélegzett, de nem csak ez volt, ami bizonyította vágyai kiteljesedését, hanem a fenekemnek préselődött duzzadt szerszáma is. Lassan simogatni kezdtem legérzékenyebb pontját, amiről egy rázkódás futott végig a testén. Nem sokáig tudtam uralkodni, mert felült, magához szorított, és belém hatolt egy határozott mozdulattal. Még idejében elfojtottam egy hangos nyögést, de még így is kiszakadt a torkomon egy halk sóhajtás. Belemosolygott a csókba, majd beletúrt a hajamba és hátrahúzta a fejem. Csókjai perzselő nyomokat hagytak szabadon hagyott nyakamon, és a vérem csak úgy száguldozott az ereimben. Simogattuk egymást ahol csak értük, mintha az életünk múlott volna rajta. Lassan mozogtam rajta, míg a nyelve végigsiklott a vállamtól egészen a fülem tövéig, minek következtében kirázott a hideg. Egyre gyorsabban mozogtam, mert már képtelen voltam nyugton lenni, és mindketten hangosan ziháltunk. Egyre nehezebben kaptam levegőt, kiszáradt a torkom, a szívem pedig őrjöngött. 1 órás szeretkezés után, szinte egyszerre ért el minket a belső érzelmi robbanás, majd szinte ráestem a mellkasára, hogy a szívem ritmusát lecsillapítsam. Ő is csendben pihegett, amíg természetesen a szája kényszert nem érzett, hogy beszédre nyíljon.

- Ennyire kifáradtál? – kérdezte, mosoly bujkált a szavaiban.

- Kicsit… - lihegtem, mire felnevetett. Morcosan ránéztem.

- Azt hiszem ideje lesz gyakorolni, mert ez így nem lesz jó… - mondta és mindketten elnevettük magunk. Egyik hirtelen pillanatban lenyúlt, és a keze a pezsgősüveggel tért vissza. Valószínűleg észrevette az undor jelét, ami kiült az arcomra, mert elmosolyodott, miközben két pezsgőspohárba italt töltött.

Vigyorogva nyújtotta felém az alkoholos poharat.

- Igyunk arra, hogy egymáséi vagyunk… - szólt magasztosan mosolyogva és hozzákoccintotta a poharát az enyémhez. Valószínűleg arra várt, hogy én igyak, először mert az előbbi arckifejezéssel ült mozdulatlanul, rám meredve. Hát jó. A számhoz emeltem a poharat, és belekortyoltam a pezsgőbe. Meg sem próbáltam ízlelni ezt a borzalmas italt, félve hogy elfog a hányinger, de legnagyobb meglepetésemre édes, málnaízű szénsavas ital íze terjengett a számban. Meglepetten a pohárra néztem, majd Robra, aki vigyorogva beleivott a sajátjába, utána felemelte, és felém fordította a pezsgősüveget, amin az a felirat állt, hogy gyerekpezsgő. Mosolyogva Robra kaptam a tekintetem, és gyermekien elvigyorodott.

- Tudom, hogy utálod a pezsgőt… de azért mégis adjuk meg a módját…

- Hát… teljesen elképesztesz… - mondtam, és egy csókot nyomtam az arcára.

Kérdés, kérés, szavazat, miegyéb

Sziasztok!

Bocsánat a késésért, de a gépem elromlott, és nem tudtam írni! Szóval csak péntekre lesz fent az új fejezet kb. De ha előbb sikerül akkor előbb felteszem!
Viszont van egy kérdésem... Ennyire nem tetszik a történet? :( Komit alig kapok... pedig én próbálok mindent beleadni amim van, de úgy tűnik ez is kevés :S. Persze még így is van pár ember, akik szinte mindig írnak. Ezer köszönet nekik! Csak miattatok folytatom a blogot, mert nekem még az a 4 ember is fontos!
De mostantól kezdve 2 hetente lesz friss fejezet, hátha úgy több megjegyzés érkezik majd... amint beérkezik mondjuk 10 komment (volt már enél több is! ;) akkor természetesen 1 hét után felteszem. Úgyis most vizsgáim lesznek és tanulnom kell... De mostmár rajtatok múlik milyen gyakran lesz friss ;). Tudtok ti ha akartok! :)
Egy másik téma:
Véget ért a szavazás, aminek az eredménye: a többség igennel szavazott, ám még így is voltak elég sokan akik nem akarják. Nos, majd természetesen erre is sort kerítek, aki meg nem szeretné elolvasni, az nem olvassa el nem igaz? :)