36. fejezet:

Szijasztok!

Összeszedtem magam, és megírtam az új fejezetet. Remélem örültök neki! :) A komis részt nagyon is komolyan gondolom, szóval minél több komi, annál hamarabbb jön az új rész! :) Kommentelésre fel! :D
Pussz
_________________________________

Órákig tudtam volna csüngeni a nyakát szorongatva. Hosszú ideig csak öleltem őt, akár egy anya a kisgyermekét, és képtelen voltam elengedni. Tudtam, hogy eredetileg mást terveztünk erre az éjszakára, de nem volt erőm megmozdulni. Ezt Rob is érezte, mert halkan a fülembe szólt.

- Tudod mit? Ma este csak lazuljunk rendben? – kérdezte, lefejtett magáról, és a mellkasára vont, olyan gyengédséggel, hogy szinte alig éreztem.

- Úgy érsz hozzám, mintha egy porcelánbaba lennék – kuncogtam halkan.

- A legkevésbé sem szeretnélek bántani – válaszolta és egy csókot nyomott a homlokomra.

- Bántani? Viccelsz? Ha pofon vágnál, szerintem még azt is élvezném. De, csak mert te adtad. – magyaráztam, mire felnevetett.

- Olyan kis bolond vagy. Ezért szeretlek. Mert olyan őrült, vagy mint én. Talán, kicsit még őrültebb is.

Felsorolta az összes legjobb – de talán kissé eltúlzott – tulajdonságaim, amitől büszke volt a kis lelkem, de tudtam, hogy csak szépít mindenen. Hogy őszinte legyek, kissé megijedtem. Ahogy így dicsőített, rájöttem, mennyire különbözőek vagyunk. Akár egy hattyú és egy kacsa. Ugyanaz a faj, mégis teljesen másmilyenek.

- Min gondolkoztál el ennyire? – érdeklődött, mikor észrevette, hogy teljesen máshol járok.

- Csak azon, hogy remélem, nem csak álmodom.

- Ezt hogy érted? – kíváncsiskodott, szóval folytattam.

- Nem értem mit keresel mellettem. A nagy sztár, akiért lányok milliói esengenek, összejött egy teljesen átlagos pultos lánnyal. Ez azért nem stimmel.

Kicsit letört ez az elmélet, de így volt igaz. Összeráncolt szemöldökkel, és zavarodott arccal ült fel az ágyon, majd rám meredt. Sötét volt, de így is észrevettem az arcán kirajzolódott kérdőjelet, hogy ilyeneken gondolkozom. Nagy levegőt vettem, és felkészültem a minden bizonnyal teljesen valószínű dorgálására, amit kapni fogok.

- Hogy juthat ilyen eszedbe? – kérdezte és várta, hogy megszólalok és megmagyarázom a szavaim, de ez nem történt meg. Feküdtem, és vártam a lelki fröccsre.

- Hát rendben te akartad. Először is, nincs több millió lány. Csak te vagy nekem. Amióta beléd zúgtam, senki másra sem tudok ránézni. Nem látom a lányokat amióta a közelemben vagy. Másodszor pedig. Nem egy átlagos pultos lány vagy, hanem a szerelmem, akit annyira iszonyatosan imádok, hogy az akarata ellenére sem engedném el. És ha már itt tartunk, nekem kellene ezt megkérdőjeleznem, ugyanis te annyira sokkal jobb, vagy mint én. Bárkit megkaphatnál, és mégis velem vagy. Ennél csodálatosabb életet soha sem mertem volna álmodni magamnak. Úgyhogy kérlek, ne gondolkozz ilyeneken, mert teljesen felesleges. Szeretlek, és ezen senki – ismétlem – senki és semmi sem változtathat.

- Rendben. Elhiszem, hogy egy különleges lány vagyok. Így jó? – kérdeztem vigyorogva. Arcának megkeményedett vonásai újra visszatértek eredeti alakjukhoz, ellenállhatatlan kifejezést varázsolva viselőjének.

- Mindjárt más. – bólogatott.

- Most pedig kedves, óriás méretű párnám, kérlek, kísérj el fürdeni. – kérleltem igéző mosollyal, aminek feltehetően nem tudott ellenállni, mert felpattant és nyújtotta a kezét.

- Amit csak parancsolsz!

Amíg Rob kivágta magát a fürdőszoba előkészítéséből és a konyhában ügyködött valamit, addig én hangulatossá varázsoltam az aprócska szobát, gyertyákkal és füstölőkel. Teleengedtem a hatalmas kádat forró vízzel, majd belecsorgattam némi epres habfürdőt. Javában csobogott még a víz, amikor Ő végre előkerült, kezében egy pezsgősüvegnek vélhető tárggyal. Morcosan ránéztem, erre ő hirtelen mosollyal reagálva, elfordította az üvegről a fejem, és megcsókolt.

Szinte észrevétlenül letette a kád mellé a pezsgőt, majd azonnal visszasimult a hátamhoz, és végigcsókolta a nyakam vonalát, végül egy táncmozdulatnak betudható karjátékkal egymás szeme elé kerültünk. Észveszejtően csábító mosolyra húzódott a szája, amit a szívem képtelen volt nyugodt ritmussal elviselni, így őrült dobogásba kezdett.

- Szóval? Fürdeni is fogunk, vagy csak vigyorogsz rám bambán? – kérdezte mosolyogva, megjátszott beképzeltséggel, és elkezdte kigombolni az ingét.

Tudtam, hogy most ő játssza velem azt, amit én szoktam vele. Megigézve követtem ujjai játékát, ahogy átbújtatják az apró gombokat a lyukon, minél több rálátást engedve pihés mellkasára. Élvezte, hogy kínozhat, mert kéjes vigyor áradt szét az arcán, ezzel jobban felkorbácsolva szenvedélyem. De én sem hagytam ám magam. Ha játékot akar, játszunk. Normalizáltam a szívem ritmusát, és belekezdtem abba, amit elterveztem. Először is lassan megnyaltam a szám, ami feltehetőleg felkeltette az érdeklődését, mert abbahagyta az inge kigombolását. Felbátorodva ezek láttán, lassan lehúztam a cipzárt a pulcsimon, kibújtam belőle, és hagytam, hogy lustán a földre essen. Aztán ráérősen levettem a felsőm is, megtetézve egy hanyag nyújtózással. Az ujjaimmal lassan, becsukott szemmel végigsimítottam a nyakamon, majd tovább vittem a kézfejem egészen a derekamig. Sóhajtottam egyet, majd Robra néztem, aki megkövülten állt ugyanabban a gombot szorongató mozdulatban, amikor vetkőzni kezdtem. Odanyúltam a nadrágomhoz, és művészi mozdulatokkal azt is levettem. Aztán Robra néztem, akinek verejték csillogott a homlokán, és nem kis erőfeszítésembe telt, hogy ne nevessem el magam. Szerencsére mégis erőt vettem magamon, hogy megálljam kitörni készülő érzelmeim.

- Szóval? Fürödni is fogunk vagy csak nézel rám bambán? – idéztem a saját kérdését, mire elvigyorodott és közelebb lépett hozzám. Kapva kaptam az alkalmon, és kigomboltam a maradék gombokat az ingén. Gyengéden végigsimítottam a mellkasán, a nadrágjától egészen a válláig, majd lesimítottam róla a vékony anyagot. A többit már nem bírta kivárni. Gyorsan megszabadult a többi őt takaró ruhadarabtól, és a vízbe csobbant velem együtt.

- Én nyertem nem de bár? – suttogtam a fülébe, amire ő egy erős öleléssel felelt.

- Ez így cseppet sem tisztességes tudd meg. – durcizott, miközben lassan simogatta a hátam föl és le.

- Miért is? – kacérkodtam

- Te a puszta lényeddel fel tudsz izgatni. A művészi mozgásoddal, a nézéseddel, kész csoda hogy ezek után még élek…

- Akkor biztosan ki tudlak engesztelni…- válaszoltam, majd óvatosan az ölébe ültem, és gyengéden megcsókoltam, miközben az ujjaim mellkasát cirógatták. Egyre gyorsabban lélegzett, de nem csak ez volt, ami bizonyította vágyai kiteljesedését, hanem a fenekemnek préselődött duzzadt szerszáma is. Lassan simogatni kezdtem legérzékenyebb pontját, amiről egy rázkódás futott végig a testén. Nem sokáig tudtam uralkodni, mert felült, magához szorított, és belém hatolt egy határozott mozdulattal. Még idejében elfojtottam egy hangos nyögést, de még így is kiszakadt a torkomon egy halk sóhajtás. Belemosolygott a csókba, majd beletúrt a hajamba és hátrahúzta a fejem. Csókjai perzselő nyomokat hagytak szabadon hagyott nyakamon, és a vérem csak úgy száguldozott az ereimben. Simogattuk egymást ahol csak értük, mintha az életünk múlott volna rajta. Lassan mozogtam rajta, míg a nyelve végigsiklott a vállamtól egészen a fülem tövéig, minek következtében kirázott a hideg. Egyre gyorsabban mozogtam, mert már képtelen voltam nyugton lenni, és mindketten hangosan ziháltunk. Egyre nehezebben kaptam levegőt, kiszáradt a torkom, a szívem pedig őrjöngött. 1 órás szeretkezés után, szinte egyszerre ért el minket a belső érzelmi robbanás, majd szinte ráestem a mellkasára, hogy a szívem ritmusát lecsillapítsam. Ő is csendben pihegett, amíg természetesen a szája kényszert nem érzett, hogy beszédre nyíljon.

- Ennyire kifáradtál? – kérdezte, mosoly bujkált a szavaiban.

- Kicsit… - lihegtem, mire felnevetett. Morcosan ránéztem.

- Azt hiszem ideje lesz gyakorolni, mert ez így nem lesz jó… - mondta és mindketten elnevettük magunk. Egyik hirtelen pillanatban lenyúlt, és a keze a pezsgősüveggel tért vissza. Valószínűleg észrevette az undor jelét, ami kiült az arcomra, mert elmosolyodott, miközben két pezsgőspohárba italt töltött.

Vigyorogva nyújtotta felém az alkoholos poharat.

- Igyunk arra, hogy egymáséi vagyunk… - szólt magasztosan mosolyogva és hozzákoccintotta a poharát az enyémhez. Valószínűleg arra várt, hogy én igyak, először mert az előbbi arckifejezéssel ült mozdulatlanul, rám meredve. Hát jó. A számhoz emeltem a poharat, és belekortyoltam a pezsgőbe. Meg sem próbáltam ízlelni ezt a borzalmas italt, félve hogy elfog a hányinger, de legnagyobb meglepetésemre édes, málnaízű szénsavas ital íze terjengett a számban. Meglepetten a pohárra néztem, majd Robra, aki vigyorogva beleivott a sajátjába, utána felemelte, és felém fordította a pezsgősüveget, amin az a felirat állt, hogy gyerekpezsgő. Mosolyogva Robra kaptam a tekintetem, és gyermekien elvigyorodott.

- Tudom, hogy utálod a pezsgőt… de azért mégis adjuk meg a módját…

- Hát… teljesen elképesztesz… - mondtam, és egy csókot nyomtam az arcára.