35. fejezet:

Elkészülésem annak köszönhettem, hogy magamra zártam az ajtót, így Rob nem tudott közel kerülni hozzám. Elégedetten léptem ki az utcai ruhámban és az alap sminkemben a szobába, ahol ő éppen egy újságot nézegetett, de ahogy nyílt az ajtó, felkapta a fejét.

- Wow… utcai ruhában is nagyon csini vagy - mondta és adott egy csókot, kezébe vette a táskám, és elindultunk lefelé a lépcsőn, ahol belebotlottunk Cloe-ba.

- Végre valaki, akinek sikerül felébresztenie… van, hogy napokat átalszik és képtelenség felkelteni. Remélem, mindig a közelben leszel!

- Igyekszem… - válaszolta mosolyogva Rob, és kiléptünk a csípős időbe.

Kinyitotta nekem a kocsi ajtót és behuppantunk a meleg kocsiba.

- Szóval hová megyünk? – kérdeztem izgatottan, és rá pillantottam.

- Titok – válaszolta Rob sejtelmes mosollyal az arcán.

- De remélem, azért nem adsz a szervkereskedők markába – mondtam és felnevetett.

- Annál sokkal jobb lesz! – nyugtatott meg mosolyogva.

Egy ideig nem szóltunk egymáshoz, ő cigizett, én pedig néztem, ahogy egyre távolabb kerülünk a várostól, és minél messzebb kerültünk, annál jobban furdalta az oldalam a kíváncsiság.

- Na mostmár azért igazán elárulhatod, hogy hova megyünk! – könyörögtem neki, remélve hogy meghatja. Sosem szerettem a bizonytalan dolgokat.

- De akkor nem lesz meglepetés! Ne türelmetlenkedj, mindjárt ott vagyunk. 10 perc. – mondta és rám villantotta gyönyörű mosolyát. Nem bírtam ki hogy ne mosolyogjak vissza. Megfogta a kezem, és egy könnyű csókolt lehelt rá, majd visszafordult tekintetével az útra.

Tényleg elég volt 10 perc, és lekanyarodtunk az útról, egy keskeny ösvényre, ahol egy csendes kis faházikó állt. Számat tátva Rob felé fordultam, aki imádnivaló vigyorával kikapcsolta a biztonsági övét, és kipattant a kocsiból. Villámgyorsan ajtót nyitott nekem, és még mindig nyitva volt a szám, és ezt ő is észrevette.

- Ennyire tetszik? Vagy ennyire nem? - kérdezte

- Ezt most komolyan megkérdezted? Imádom! – kiáltottam fel, és a nyakába ugrottam.

- Menjünk be, mert hideg van… - szólt, de én nem éreztem, hogy fázok. Kézen ragadott és bementünk a házba, ahol kicsit hideg volt, de még így is gyönyörű volt. Kiskoromban sokszor álmodoztam róla, hogy egyszer, majd ha családom lesz, akkor egy ilyen házban fogunk lakni. Rob letette a csomagokat, én pedig teljesen meg voltam lepve.

- Na? Mit gondolsz, érdemes volt kivárni az utat?

- Naná! – válaszoltam mosolyogva, odaléptem hozzá, átöleltem, és lassan megcsókoltam. Boldog voltam. Boldogabb, mint valaha. Magaménak tudhatom azt a férfit, aki minden bizonnyal életem szerelme. Kicsit elragadtattam magam, mert durván a hajába túrtam, és hozzá passzíroztam magam amennyire csak lehet.

- Héj, szeretet hiányod van? – kérdezte vigyorogva.

- Nemtudom, csak rám jött. Bocsi… - mondtam, lesütöttem a szemem. Rob az állam alá nyúlt és felemelte a fejem.

- Tőlem soha semmiért sem kell bocsánatot kérned! – jelentette ki én pedig elpirultam.

- Mellesleg édes vagy, amikor elpirulsz… - suttogta a fülembe, majd újból megcsókolt. Amikor elengedtük egymást, Rob nekiállt tüzet varázsolni a kandallóba. 5 perc alatt sikerült is neki, amitől teljesen elképedtem.

- Hűha, nem is tudtam, hogy tudsz tüzet rakni… - vigyorogtam

- Ennyire bénának nézel? – kérdezte megjátszott sértődéssel.

- Dehogyis! De én sose tudtam tüzet rakni…

- Mert nem vagy férfi – húzta ki magát büszkén.

- Ajaj! Még szerencse hogy nekem ilyen férfi jutott – hangsúlyoztam ki a férfi szót pimaszkodva.

- Ne húzd ki a gyufát, különben elrabollak, és soha többet nem engedlek vissza a többi ember közé. Kisajátítalak magamnak. – fenyegetőzött 24 karátos vigyorával.

- Nincs ellenvetésem… - súgtam a fülébe játékosan.

- Igen? – húzott vissza a karomnál fogva, és az arcunk 1 centire volt egymástól.

- Ha akarod, életed végéig a rabszolgád leszek. Már úgyis a tiéd vagyok, ameddig csak akarod.

- Ahogy én is a tied… - somolygott, és egy lassú csókot adott, amibe még a térdem is beleremegett. A felhők között éreztem magam. Folyamatosan csak vigyorogtam, és a szívem olyan gyorsan dobogott, hogy majd, kiugrott a helyéről.

- Gyere, nézzünk körül… - mondta Rob, és körbejártuk a házat. Nagyon egyszerű volt. Rögtön a bejáratnál volt egy tágas nappali, mellette a konyha, az emeleten pedig 2 hálószoba, és egy fürdőszoba. Pont csak amennyi kellett.

Visszamentünk a nappaliba, és mivel még mindig hideg volt, lefeküdtünk a kandalló elé. Rátettem a fejem a mellkasára, ő pedig átölelt. Biztonságban éreztem magam, mintha semmi és senki sem tudna bántani.

- Honnan jött ez az ötlet? – kíváncsiskodtam.

- Kettesben akartam veled lenni, még mielőtt elutazok… - válaszolta kedvetlenül.

Rögtön felkaptam a fejem és rámeredtem.

- Elutazol? Hová? – szinte már hisztérikusan kérdeztem.

- Forgatni… annyira nincs kedvem menni, pláne most, hogy végre az enyém vagy. – válaszolta és egy puszit nyomott a fejemre.

- És mennyi időre mész?

- 1 hónapra…

- Micsoda? Úristen… Nem fogom kibírni. – jelentettem ki. Hiszen így is éreztem. Sokszor még azt sem bírom ki, hogy elmegy mosdóba. Nem hogy 1 hónapot. Kizárt dolog.

- Én sem… - magához szorított. Nem akartam mást, csak vele lenni. Lehunytam a szemem és hallgattam, ahogy levegőt vesz, miközben simogatta a hátam.

- De ha akarod, lemondom az egészet és itt maradunk ameddig csak szeretnéd… - mondta egyszerűen.

- Dehogy mondod le… - kételkedtem és felnevettem.

- Oké, te akartad. De le sem fogsz tudni vakarni magadról! – szögezte le, felkapta a telefonját, és elkezdett egy számot keresni.

- Héj! Csak vicceltem! Nehogy lemond! – felpattantam, gyorsan kivettem a kezéből a telefont és kikapcsoltam.

- Amíg itt vagyunk nincs telefon. Csak én vagyok meg te! – jelentettem ki egy mosoly kíséretében, mire a vállára kapott és felrohant velem a hálószobába.

Ráhuppantunk az ágyra, és szenvedélyes csókban forrtunk össze. A helyzet kezdett eldurvulni, de Rob a kezébe vette a dolgot, egy lassú csókot adott, amibe szinte már beleőrültem. Hihetetlen mennyire tud irányítani. Elválasztotta ajkainkat, és lassan felkelt.

- Hová mész? – kérdeztem miközben elalélva hevertem az ágyon.

Nem válaszolt, csak elővett egy öngyújtót, és meggyújtott 3 gyertyát, amik a falak mellett voltak, vörös fényt létrehozva a szobában. Miután végzett, óvatosan visszamászott az ágyra, és végigsimított az arcomon.

- Szeretlek. – szólt őszintén, és apró csókokat hintett felizzott bőrömre.

- Én is nagyon szeretlek – válaszoltam, és átöleltem a nyakát.

A kis faház:

34. fejezet:

Sziasztok!

Megérkezett az új fejezet, kicsit elcsúsztam, tudom! Sajnálom! Legközelebb jobban igyekszem! :)

Jó olvasást!

Pusszzz

______________________________

Reggel Ő már nem volt mellettem, szóval gyorsan felöltöztem végre normális ruhába és nagyjából rendet raktam.

- Indulhatunk? – kérdezte, amikor csapódott az ajtó.

Közben otthon:

- Már alig várom, hogy Zoé hazajöjjön, hogy jól kifaggassam… - csapta össze a tenyerét Jade.

- Ne piszkáld már szegényt… - szólt közbe Kira.

- Szerintetek volt valami? Végülis 2 napig folyamatosan együtt voltak. – mondta Cloe és kinézet az ablakon, pont mikor Rob kocsija leparkolt a ház elé. Kiszállt, kinyitotta nekem az ajtót, és ahogy kiszálltam, megcsókolt.

- Te jó ég! – kiáltott fel Cloe ezek láttán. A csajok mind odarohantak.

- Gyertek el onnan, nem illik leskelődni! – rángatta el őket onnan Kira. – és ha feljönnek, ne rohanjátok őket le!

- Feljössz? Bemutatnálak a csajoknak hivatalosan… - kérdeztem.

- Rendben.

Fent, amikor benyitottam, a lányok ott álltak a nappali közepén, ledermedve.

- Sziasztok. Szóval az a helyzet, hogy szeretném hivatalosan is bejelenteni, hogy Rob és én…

- Jártok – kiáltott fel Jade, mindannyian odarohantak és nagy visongás közepette elkezdtek ölelgetni minket. Robbal egymásra néztünk, és váltottunk egy „ha-hagyjuk-előbb-befejezik” pillantást.

- Ooolyan cukik vagytok együtt – lelkendezett Cloe.

- Ha nem baj, mi most elvonulnánk a szobámba – mondtam, megfogtam Rob kezét, és a lépcső felé húztam.

- De azért védekezzetek – nyögte be Jade, Robbal elkezdtünk röhögni. Ilyen marhaságot is csak ő tud mondani. xD.

- Drága barátnőd elég szókimondó… - mondta már csak mosolyogva.

- Ettől szenvedek 6 éve… képtelen csöndben maradni. – hanyatt dőltem az ágyon, Ő pedig mellém feküdt. Csak feküdtünk. Hiába meresztettem a szemem, elaludtam, pedig egyáltalán nem voltam álmos. Felébredtem és már este 10 volt, Rob pedig sehol. Megfordultam az ablak felé, a másik párnán egy fehér rózsa, és egy levél volt. Rögtön elkezdtem vigyorogni, kezembe vettem a levelet és elkezdtem olvasni, miközben a rózsát szagolgattam. Fogalmam sem volt, honnan tudja, hogy ez a kedvenc virágom. Én biztos nem mondtam, na de mindegy is.

„ Drága Zoé! Sajnálom, hogy nem tudtalak megvárni, felkelteni viszont nem akartalak. Egy interjúra kellett mennem. De holnapra van egy meglepetésem. Annyit elárulok, hogy egy bepakolt bőrönd kell… 6-ra érted jövök.

Már alig várom, hogy újra veled legyek. Csókol: Robert. „

Olyan édes. Imádom. Mosolyogva az ágyra dőltem és néztem a plafont.

Nem hittem el hogy ez velem tényleg megtörtént. 1 órán keresztül ábrándoztam az utóbbi hónapokról és rájöttem, hogy ez mind Kira érdeme! Az egész. Elvigyorodtam és azonnal lementem hozzá a konyhába, és a nyakába ugrottam, amit ő nem igazán értett.

- Beteg vagy? – kérdezte, amikor rám sandított.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – mondom ölelgetve.

- Szívesen, de mit?

- Hát mindent. Ha nincs az a hülye ötleted a legelején, akkor most nem ismerném életem szerelmét!

- Ó, értem. Robról van szó. Nagyon szívesen – vigyorgott rám.

- És hogy történt? Meséld csak el, ennyit megérdemlek! – utasított, majd leültünk a kanapéra, és egy forró csoki mellett mindent elmeséltem neki.

- Látod, ha nem lenne egy ilyen idióta barátnőd, akkor talán soha sem ismerted volna meg. – húzta ki magát büszkén.

A lelkizés után elmentem zuhanyozni, meg olvastam a szobámban, vagyis csak akartam, mert mindig az első oldalig jutottam csak, mert folyamatosan elkalandoztak a gondolataim. Fél óra után már meguntam és úgy döntöttem lemegyek DVD-ni. De Kira már megelőzött. A kanapén elnyúlva figyelte a tv-t, és felugrott, amikor hozzá szóltam.

- Szija! Hogy hogy még fent vagy?

- Holnap nem megyek dolgozni végre, úgyhogy kihasználom, és DVD-zek…

- Csatlakozhatok? – kérdeztem.

- Hát persze! – mondta és arrébb ült, hogy mellé tudjak ülni.

Természetesen az új helyzet miatt nagyon élveztem mostanában a csöpögős-romantikus filmeket, szóval egy ilyen filmre esett a választásom, aminek Kira nem nagyon örült, de ráerőszakoltam. XD. Cserébe utána azt nézzük, amit ő szeretne.

- Na, jó, vegyük ki! – ajánlottam fel neki, amikor már vagy 50x sóhajtott fel mellettem.

- Miért? Érdekel – mondta.

- Nekem nem tudsz hazudni! Tényleg! Inkább nézzünk mást, a jó részeket már úgyis láttuk – vigyorogtam és a DVD lejátszóhoz mentem.

- Köszönöm – suttogta. Hosszas keresgélés után elém rakott egy filmet.

- Tudtam, hogy horrort akarsz nézni! Stay Alive - ot én is szeretem – mondtam vigyorogva.

Bár ez a film nem olyan félelmetes, de a behúzott függöny és a sötétség megtette a hatását. Mindketten teljesen becsináltunk. Még azoknál a részeknél is megijedtünk ahol tudtuk, hogy mi lesz.

- Nézzünk meg még egy horrort – vetette fel az ötletet Kira.

- Na, ne! Komolyan mondod? Nem fogunk tudni aludni! Már tökre félek!

- Nekem semmi bajom! – mondta nagyzolva.

- Ez meg mi volt? – kapta fel a fejét egy zajra, ami mögüle jött.

- Ja! Tényleg semmi bajod sincs – nevettem.

Egy újabb fantasztikus filmre esett választása: Átok. Na, ez az a film, aminek még a borítójától is a falra mászok! Amikor megnéztük moziba, kerek 3 hónapig nem tudtam aludni tőle. A film alatt Kira és én rejtélyes módon egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Láttam, rajta hogy ő is totálisan be van tojva. xD.

- Jesszus! Ezt a részt tuti nem nézem meg! – mondta és a szeme elé tette a kezét.

- Zoé, eljössz velem WC-re? – kérdezte halálosan komolyan a film végén.

- Aha, nekem is kell, de nem mertem kimenni! – ezen elnevetgéltünk egy darabig.

Elkommandóztunk a lenti fürdőszobába. Elég viccesen nézhettünk ki. xD.

- Azt hiszem, hogy ez a film tényleg nem volt jó választás. Nem akarod áthívni Robertet? – kérdezte, mire elkezdtem nevetni. Na, nem mintha én jól lennék…

Film maratont rendeztünk magunknak, mert még 2 filmet megnéztünk. De valószínűleg azért is, hogy ne az ijesztő kis japán csaj mászkáljon az agyunkban lefekvés után. Szerencsére most olyan filmet néztünk, amiken hatalmasakat röhögtünk. A film végén búcsút mondtunk egymásnak és visszavonultunk. Ez kb. reggel 5 órakor volt. Óvatosan körbenéztem mielőtt beléptem volna a szobámba.

Megnyugodva vettem észre hogy semmi természetfeletti nem késlelteti az alvásom, úgyhogy gyorsan átöltöztem és már el is aludtam.

Reggel azt vettem észre, hogy valami csiklandozza az arcom. Kinyitottam a szemem, és meglepetésemre Rob ült az ágyam szélén, cirógatta az arcom a mutatóujjával, és mosolygott.

- Hmm… Szija! - köszöntöttem hatalmas vigyorral miközben nyújtóztam egyet. – Hogy jöttél be?

- Jade engedett be… Nem akarlak sürgetni, de már fél 6, és…

- Uhh! A meglepi! Teljesen kiment a fejemből! Bocsi! – néztem rá megbánóan.

- Hát jól nézünk ki! Én egész nap rád gondolok, te meg elfelejtesz engem… - mondta megjátszva hogy behisztizett.

- Dehogy felejtettelek el! Csak hosszú volt az éjszaka… – mondtam, ásítottam egyet és gyorsan adtam egy puszit az arcára.

- Ezt hogy érted? – kérdezte és felhúzta a szemöldökét.

- Hát chippendale bárba mentünk, és pucér pasik táncoltak nekünk, meg sokat ittunk. Tudod, hogy megy ez – mondtam vigyorogva

- Mi? – a karomnál fogva visszahúzott, hogy az ölében kötöttem ki.

- Csak vicceltem! Kirával filmeket néztünk egészen 5-ig… - nevettem

- Ajánlom is! – mondta és egy gyors puszit nyomott a számra.

- Különben megbüntetne, biztos úr? – kérdeztem kacér mosollyal.

- Megbüntethetlek most is, ha úgy érzed, hogy rossz kislány voltál… - búgta a fülembe vigyorogva.

- Az voltam… szóval mi a büntetésem? - kérdeztem vigyorogva

- Majd mindjárt meglátod… - válaszolta, apró csókokat lehelt a nyakamra, és a dekoltázsomra.

Természetesen nem tudtam fél óra alatt elkészülni, ahogy az eredeti tervben állt. Rob folyamatosan késleltetett. Bementem a fürdőszobába hogy kicsit kifessem magam, erre ő hátulról elkezdte csókolgatni a nyakam, aminek az lett a következménye, hogy össze vissza szempilla spiráloztam a szemem környékét, úgyhogy letettem a sminkről.

Odamentem a szekrényhez, hogy kivegyek ruhát, mire ő elém állt, és követelte a pillanatnyi csók adagját. Az ágyban kötöttünk ki…

- Most… már… tényleg… készülök… - lihegtem, és elindultam a ruháimért.

- Csak ennyit akartam… - mondta elégedett mosolyával és hátradőlt.

- Mindig lényegre törsz – vigyorogtam.

- Hát, ha rólad van szó…

Díjak:)

Blogger Díjak:

1. Ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.

2. A logót kirakom a blogomba.

3. A szabályzatot kirakom a blogomba.

4. Megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.

5. Kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.

6. Megnevezem, hogy kitől- és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.

Zsúú: köszönöm!:P

7. Betartom a szabályokat.

Név: Nita

Lakhely: Budapest

Magasság: 175 cm

Névnap: június 2

Foglalkozás: tanuló

Testvérek: egyke vagyok

Anyanyelv: Magyar

Beszélt nyelvek: Angol

Gyűjtemény: Twilight könyvek

Iskola: Kodolányi főiskola

Kedvencek: House zene, rob, a csoki

Hobbi: zenehallgatás, bulik, alvás

Zsebpénz: nincs zsebpénz, fizetés van :D

Álom: New york, london, tokió

Szeretnék találkozni: Robbal:d és álmaim pasijával:D

Háziállatok: nincs:S

Szabályok:

1. Tedd ki a blogodra!

2. Írd ki a nevét annak, akitől kaptad!

Minä köszönöm szépen!:P

3. Írd le ki az a 6-7 ember, akinek tovább küldöd!

4. Válaszolj a kérdésekre!
Mi/Melyik a kedvenc...

- piád: kóla, gyümilé

- kajád: mekis kaja, gyümölcsök

- állatod: macska, tengerimalac

- színed: ezüst, fehér, királykék, lila, rószaszín

- édességed: puffasztott rizses milka

- zenei stílusod: minden

- énekesed: nincs

- énekesnőd: nincs

- színészed: Robert Pattinson, Owen Wilson, Gerard Butler

- színésznőd: Sandra Bullock, Meryl Streep

- együttesed: nincs

- blogod: kedvencek

1. Tedd be a logót a blogodba!

2. Nevezd, meg akitől kaptad!

Minä köszönöööm!:D

3. Válaszolj a kérdésekre!

...irom: Stephenie Meyer

...könyvem: Alkonyat saga

...ételem: mekis kaja, gyümölcsök

...italom: kóla, gyümilé,

...színem: ezüst, fehér, királykék, lila, rószaszín

...énekesem: nincs

...énekes nő: nincs

...együtes: nincs

...Dj: David Guetta

...színészem: Robert Pattinson, Owen Wilson, Gerard Butler

...mozi film: A csúf igazság

...sorozat: született feleségek, szellemekkel suttogó

...dalom: nagyon sok van, nem tudok dönteni

...hangszerem: zongora, hegedű

...hónap: október, május

...nap: péntek, szerda

...évszak:tavasz, ősz

....napszak: késő délután

...sport: forma1,

...bloggerem: kedvenceim

...kommentelőm: mindenki aki ír :)

...Kedvenc idézet: "szeress minden nap"

4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve) akinek továbbadod!

5. Értesítsd az érintetteket

1.) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogjukat)!

Minä:http://regvartboldogsag.blogspot.com/

Viki: http://newlife-newlove.blogspot.com/

2.) Tedd ki a logót a blogodra!

3.) Írj magadról 7 dolgot!

4.) Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!

5.) Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról

3.) 7 dolog rólam:

- bármit megteszek a barátaimért

- kiskoromban leonardo di caprioba voltam szerelmes XD

- amerikában szeretnék élni

- utálom a joghurtot

- szeretem a mekis fagyiba mártani a mekis sült krumplit :D

- nagyon szeretnék egy kislányt

- álmom: eljutni Tokióba, New Yorkba és Londonba

Love Books

A játék menete:

1. Írd le, hogy ki adta tovább a logót, és linkeld őt.

http://www.laila-kiscsaj.blogspot.com/ köszönöööm! :)

2. Ajánlj röviden (max. 3 mondatban) 3 számodra kedves könyvet

3. Add tovább minimum 1, legfeljebb 3 embernek, és figyeld, ki mit ajánl – talán így találsz magadnak

újabb kedvenceket.

Evermore: Everről és Damenról( a halhatatlan srácról) szól, amiben megismerhetjük milyen az életeken át tartó igaz szerelem.

Megjelölve: Zoey-t megjelölik, aminek következtében be kell vonulnia az éjszaka házába, ahol vámpírrá válik.

Molly Moon hihetetlen története a hipnózissal: Egy árva kislány nagy álmai válnak valóra, amikor kezébe

akad egy hipnózisról szóló könyv és izgalmas kalandokba keveredik. Ez egy gyerekkkönyv, de szerintem nagyon aranyos!:)

Mindegyik díjat nekik szeretném adni:

- Zazi: http://eberalom.blogspot.com/

- Lana: http://vagyakszarnyan-fejezetek.blogspot.com/

- EdenCoven: http://hurtedsoulsbyrob.blogspot.com/

- Evness: http://evernesstruelove.blogspot.com/

- Annamari: http://diplomasvampir.blogspot.com/

- Sabyna: http://rpattzfanfictions.blogspot.com/

- Vivi: http://szerencsesszerencsetlensegek.blogspot.com/

Még egyszer köszönöm a díjakat mnidnekinek! Nagyon édesek vagytok!:P

Zene!

Sziasztok Drága Imádnivaló Olvasóim!

Közlendőket hoztam!:)

1. Meghoztam a zenéket! Mivel elég szoros volt az állás a pörgős, és a lassabb számok között, ezért mindkettőt hoztam :) A zene nem indul autómatikusan, szóval ha belépsz az oldalra akkor keresgélj, és indítsd el! :) Remélem tetszeni fognak nektek, nekem az összes zene nagy kedvencem!

2. Indítottam 1 szavazást, ha van kedved, és segíteni szeretnél nekem, akkor kérlek szánj rá időt! :)

3. Az angyalszív történet bizonytalan ideig szünetel! :S Sajnos nincs időm mindkét történetre, de megpróbálom magamból kisajtolni amit lehet! Igyekszem nagyon, de van amikor sajnos ez is kevés...
Ennek ellenére A Boldogság Virága zavartalanul frissül!

Köszönöm ha elolvastad!
Pusszantós! (L) :*

33. fejezet:

Sziasztok!!!

Örömmel vettem tudomásul, hogy tetszett Nektek az előző rész. :D Köszönöm a kommenteket meg mindent!:P
És hát itt az új fejezet, amiben betekinthettek az Rob és Zoé új, közös életébe! Remélem nem fogok csalódást okozni Nektek. :P
Jó olvasást!
Pusszantalak Titeket! :*
ui: kérek komikat!:P
_______________________________________

Mikor felébredtem, már délután 2 óra volt. Végiggondoltam az estét és megrémültem, hogy talán csak álmodtam az egészet. Viszont akkor ez volt életem legcsodálatosabb álma. Lassan megfordultam az ágy másik oldala felé, és elégedetten vettem tudomásul, hogy Rob csendben szuszog mellettem. Egy pillanatra nem tudtam mit csináljak. Azt hiszem kissé pánikba estem, hogy hogyan tovább, de minden bizonytalanságom tovaszállt, ahogy őt néztem. Mosolyogva fölé hajoltam és elkezdtem csókolgatni az arcát.

- Hmm… csak még egy kicsit – suttogta kis idő múlva.

- El fogunk késni! - nevettem

- De olyan jóó… ha minden reggel te ébresztenél, minden napom jól indulna…

- mondta vigyorogva, és rám gurult. Tekintetét mélyen a szemembe fúrta, és vizslató szempára rabul ejtett.

- Mi az? – érdeklődtem zavarodottan.

- Olyan szép vagy – végigsimította a kezét az arcomon, és megcsókolt.

- Most mi van velünk? – kérdeztem komolyan.

- Mit szeretnél?

- Téged – mondtam és megcsókoltam.

- Azt hiszem ez megoldható – majd vigyorogni kezdett. Hosszan csókolóztunk, és a mennyországban éreztem magam. Mintha rá lennék kötve egy hatalmas héliumos lufira és senki sem tudna visszatartani.

- Amikor veled vagyok, boldogabb vagyok, mint bárki más a világon.

És erre akkor figyeltem fel igazán, amikor észrevettem, hogy a munkatársad mennyit ólálkodik a közeledben. Az igazat megvallva nagyon féltékeny voltam. – mondta mosolyogva

Nevetni kezdtem. Annyira édes volt, és örültem, hogy hallgattam Kirára. Igaza volt. Rob tényleg egy eszméletlen pasi.

- Jajj de édes vagy. – megsimogattam az arcát.

- De mostmár tényleg készüljünk… - mondtam, magamra csavartam a lepedőt és kimentem a fürdőszobába hogy megfésülködjek. Sara olyan hajat csinált nekem tegnap hogy képtelenség volt kifésülni. A kefe teljesen belegubancolódott a hajamba. Mire visszamentem Rob már az ágy mellett állt nadrágban, és ingben. Ott sikítoztam meg minden, próbáltam kiszedni a kefét a hajamból, és egy hatalmas reccsenés közepette letört a fogója. Rob elkezdett röhögni.

- Fésülködni próbáltam… - magyaráztam, és rángattam a hajam, de meg se mozdult.

- Fúú! Mindjárt levágom… - mérgelődtem és már nyúltam volna az ollóért.

- Gyere ide, segítek – mondta mosolyogva, és leültetett egy székre.

- Áucs! – kiáltottam fel.

- Ha nem maradsz nyugton, nem tudom kiszedni… az olló tényleg kell. – és elkezdett vagdosni. Ebben a pillanatban megbántam, hogy rá bíztam a hajam.

- Na? – kérdeztem rémülten

- Felhívom Sarát, hogy hozzon neked egy parókát, mert kénytelen voltam hátul teljesen levágni.

- MIII? – felugrottam és a tükörhöz rohantam.

- Vicceltem! Csak ennyit vágtam le – a tenyerében 1 tincs volt, nevetett.

- Hahh… vicces…

- Visszalopózok a szobámba – mondta, odajött és heves csókot adott. – apropó. A ma esti ruhád az ágy alatt van.

És az ajtó csukódott.

Hátradőltem az ágyra, és végiggondoltam a tegnapot. Egy ideig csak feküdtem ott, és vigyorogtam, mint egy hülye. Aztán nagy nehezen rászántam magam, hogy elmenjek zuhanyozni. Megkopaszításom örömére hajat is mostam. Magamra csavartam a törülközőt, és a fejemre is raktam egyet, mint egy turbánt. Nem bírtam a kíváncsiságommal, odalibbentem az ágyhoz, és kivettem alóla a dobozt.

Egy gyönyörű fehér, és fekete ruha volt benne. Elegáns, de mégis merész. Mosolyogva letettem az ágyra, amikor kopogtak.

- Sara vagyok! – hallottam. Mivel nem akartam még egy kefét tönkretenni és teljesen kopasz lenni, bebújtam egy szekrénybe, és megvártam, amíg abbahagyja a dörömbölést. Amikor már minden jel arra utalt, hogy elment, kimásztam a szekrényből, és nyugodtan elkészültem. Belokniztam a hajam, és sminkeltem. Hallottam, ahogy az ajtó csapódik.

- Sara hívott, hogy nem nyitod ki az ajtót. – jelent meg az ajtóban Rob.

- Bocsi, pont akkor fürödtem szerintem… - füllentettem. Mondtam volna el neki az igazat?

- Látom már kész vagy. Pont időben. Indulnunk kell.

- Csak egy pillanat! Még berakom a fülbevalót – és leültem a tükrös asztalhoz. Rob mögém állt, és hátulról egy lapos bordó bársonydobozt tartott elém.

Egy nyaklánc volt benne.

- Úristen ez nagyon szép! – mondtam és végigsimítottam az ujjam rajta.

- Gyönyörű nyaklánc, a még gyönyörűbb hölgynek – átnyúlt a nyakam előtt és rám rakta.

- Mostmár mehetünk. – és belékaroltam. Leindultunk a lépcsőn, és a vörös szőnyeghez érve elénk rohantak a fotósok és elkezdtek fényképezni. Már alig láttam valamit, annyit villantak a fényképezők. A riporterek hada megpróbált választ kicsikarni a tömérdek kérdésre, amit feltettek, de Rob csak mosolyogva törte az utat egészen a bálteremig, ahol a riporterek és fotósok jelenléte már nem volt megengedett.

- Van valami fontos, amit tudnom kéne előre az estéről? – kérdeztem, mikor megálltunk az emberek között.

- Majdnem ugyanolyan lesz, mint a tegnapi… - válaszolta, majd odahúzott egy asztalhoz. Nemsokára feltűnt Ashley, és beszélgetni kezdtünk, de természetesen új szerelmemről egy szót sem mondtam. Úgyhogy minden ilyen kérdést kikerülve csevegtünk.

- Táncolunk? – kérdezte Rob fél óra múlva, és a parkettre húzott.

- Már alig várom, hogy vége legyen ennek, és megcsókolhassalak… - súgta a fülembe. Ahogy a lehelete hozzáért a nyakamhoz, kirázott a hideg

- Vagy most rögtön megteszem… - tette hozzá

- Ne csináld! Megbeszéltük, hogy úgy viselkedünk, mint a barátok…

- Ahh… tudom, de olyan nehéz megállni, hogy hozzád érjek. – végigsimított a mutatóujjával a karomon. – jó, abbahagytam… - nevet.

- Te akartad, hogy titkolózzunk! - mosolyogtam

- Csak meg szeretnélek védeni ettől a világtól. Hidd el, ha már csak ÚGY nézek rád, máris mi leszünk a holnapi újság címlapján, még ha semmi sem lenne közöttünk, akkor is.

- A mostani helyzet alapján szerintem nem sokáig tudjuk fenntartani a látszatot – vigyorogtam – meg hát az újságírók sem teljesen hülyék…

- Még ha csak egy hétre is tudlak megvédeni tőlük, már az is valami… de most ne beszéljünk erről, inkább csak táncoljunk.

Egész este egymást néztük, egy percre sem vesztettük a másikat szem elől, és a mosolygás sem maradt el. Őszintén szólva, csodálkozom, hogy nem buktunk le rögtön. Rob valami filmes producerrel beszélgetett, én pedig egy idősebb nővel, aki nagyon kedves és barátságos volt. Robbal rejtélyes módon mindig megakadt a tekintetünk egymáson, és ilyenkor ő mindig vigyorogni kezdett, én meg elpirultam. Legalábbis úgy éreztem. Minél többször váltottunk szemkontaktust, annál jobban látszott, rajta hogy már nem bírja sokáig. Izgett-mozgott, csavargatta a haját, és egyik lábáról a másikra állt.

- Gyere, lépjünk le – lopózott mögém Rob az este vége felé. – már semmi fontos nem lesz.

Beérve a szobába, rögtön megcsókolt. Az agyam leállt, nemtudtam gondolkodni, csak sodródtam az eseményekkel…

Zoé ruhája:

32. fejezet:

Drágáim!

Ezer éve nyaggatjátok a fejem ezért a részért, és most itt is van. Szóval nem húzom az időt, olvasásra felkészülni, szemidegeket bekapcsolni! :D
De komit aztán írjatok ám!! :)

__________________________________

A péntek nagyon zsúfolt és fárasztó volt. Reggel 9 kor keltem, hogy mire Rob jön, kinézzek valahogy. 10-kor csengettek.

- Szia, gyertek be – hallottam Jade hangját. Lementem a nappaliba és ott állt Rob egy ismeretlen csajjal.

- Hello. Mi még nem találkoztunk. Sara vagyok – nyújtott kezet a nő. Nem lehetett több 25 évesnél. Természetesen viszonoztam a kézfogást.

- Sara fogja megcsinálni a hajad és a sminked. Én megyek, mert még dolgom van, de 5-re itt leszek a ruháddal. – és már el is ment.

- Oké. Először megcsináljuk a hajad, aztán a sminket. – szólt Sara és munkába is kezdett. Nem igazán szóltam hozzá, nem akartam zavarni. De ő azért néha kérdezgetett tőlem. A hajam megcsinálása 3 órát vett igénybe. Először megmosta valami ultra flancos samponnal, és fél óráig kellett ülnöm a balzsammal a hajamon. Mint utóbb kiderült, az nem balzsam volt, hanem szőkítő.

Aztán elkezdte megcsinálni a hajam loknisra. Ez kb. 2 órát vett igénybe. Tehát amikor kész voltunk a hajammal, már 2 óra volt. Közben ettem, meg ilyesmik. A csajok pedig addig ott sündörögtek körülöttünk, amíg el nem mentek dolgozni.

A sminkem nem volt túlcsicsázva, mégis 2 óra volt. Amikor fél 5 körül készen voltunk, meglepődve vettem észre a tükörben, hogy ezt a sminket talán én is meg tudtam volna csinálni. 5 órakor megjelent Rob öltönyben, kezében egy hatalmas fehér dobozzal.

- Abban mi van? – kérdeztem, a dobozra mutatva.

- A ruhád – vigyorgott.

- Megnézhetem? – akkor voltam ruha miatt ilyen izgatott, amikor a szalagavató ruhám választottuk ki.

- Persze – és kinyitotta.

Azt hittem menten elájulok. A dobozban volt a világ leggyönyörűbb ruhája. Halvány lila volt, és a derék része csillogó kövekkel volt kirakva. Ahogy kivettem a dobozból csak úgy csillogott-villogott.

- Úristen! Ez a ruha gyönyörű! – ámuldoztam. Rob csak mosolygott.

- Akkor ez most mi lesz? Bál?

- Valami olyasmi. A ruhát majd a szállodában veszed fel. Sara segít.

Beültünk a hatalmas kocsiba, amit küldtek. Fél óra alatt ott is voltunk. Beléptünk egy gyönyörű szállodába. Hirtelen azt hittem, hogy a mennyben vagyok.

- Itt várlak a lépcsőnél.

Sarával bevonultunk a lakosztályomba (én is kaptam egyet, mivel a vendégek a hotelban alszanak, mert holnap lesz a hivatalos premier) és segített felvenni. Felvettem a hozzá illő csillogós körömcipőt, és úgy éreztem magam, mint egy hercegnő. Ahogy kimentem a szobából, és közeledtem a bálterem felé, egyre több báli ruhás csajjal találkoztam. A főlépcső elé érve, láttam, hogy Rob egy számomra ismeretlen emberrel beszélget. Nagy levegőt vettem, és elindultam lefelé a lépcsőn. Rob hirtelen hátrafordul, és megmerevedett. Úgy kellett lesétálnom a lépcsőn, mint egy igazi úri kisasszony, nehogy kárt tegyek a ruhában.

Rob végignézett rajtam és elmosolyodott.

- Hű… gyönyörű vagy – mondta lassan, mikor odaértem hozzá. - Indulhatunk hercegnő? – kérdezte mosolyogva és nyújtotta a karját.

- Hogyne – és belékaroltam. Hirtelen nagyon ideges lettem. Ahogy közeledtünk a terem felé egyre idegesebb lettem.

- Nyugodj meg, te vagy a leggyönyörűbb lány az egész rendezvényen – súgta a fülembe Rob.

A terembe belépve vettem csak észre hogy mennyien vannak, első ránézésre vagy 500 ember. Mindegyik öltönyben és báli ruhában. Befurakodtunk a tömeg közepére. Nem volt egyszerű.

- Most mi lesz? – kérdeztem suttogva

- Kiosztanak néhány díjat, és utána megnyitják a bált.

A színpadra fellépett egy idősebb férfi, őszes haja volt, és elkezdte a beszédét. Nem igazán figyeltem oda, inkább szemügyre vettem a többi nő ruháját. Mindegyik gyönyörű volt. Arra lettem figyelmes, hogy mindenki elkezd tapsolni.

Egy nőt hívtak fel a színpadra és kapott egy ezüstszínű valamit. Nem láttam a formáját, de biztos voltam benne hogy valamilyen díj.

- És végül, de nem utolsó sorban Robert Pattinson – mondta vidáman egy alacsony, köpcös, kopasz ember.

- Ez te vagy! – mondtam meglepetten, Rob elvigyorodott, és nagy taps közepette kisétált a színpadra, begyűjtött néhány puszit meg kézfogást, majd az ezüst bigyóval tért vissza.

- És ezennel megnyitom a bált, érezzék jól magukat! – mondta a végszót az idősebb férfi. A zenekar elkezdett játszani.

- Felviszem a díjat a szobába, mindjárt jövök – mondta és már ott sem volt.

- Pezsgőt kisasszony? – nézett rám a pincér, kezében egy pezsgőspoharakkal teli ezüst tálcát tartott.

- Igen, köszönöm. – és levettem egyet.

- Szia! Te vagy Zoé ugye? – hátranéztem, hogy szemügyre vegyem a kérdezőt. Egy barna hajú pasi volt, szmokingban. Eközben Rob is visszaért.

- Igen! Ő itt Bobby, egyik legjobb gyerekkori barátom. – átkarolta barátja vállát, és felém fordult – az ő bandája fog ma este játszani.

- Ahogy megláttalak rögtön tudtam, hogy te vagy Zoé. – mondta és hatalmasat kortyolt a pezsgőjéből.

- Miből? – kérdeztem kíváncsian.

- Rob már sokat mesélt rólad. Igazából… mostanában csak rólad mesél. Órákat áradozott a szépségedről, és most én is végre megbizonyosodhattam az igazáról. – mondta természetesen, Rob pedig zavartan oldalba bökte.

- Mivan? Te mondtad… így van, nem? – kérdezte tőle Bobby.

- De igen… - próbálta nyugodtan mondani, de látszott rajta, hogy nagyon zavarba jött. Hát akkor én mit mondjak…

- Emlékszem, amikor bejelentette, hogy veled fog jönni, tiszta extázisban volt, és… – folytatta volna, de Rob a szavába vágott.

- Na, jó, be szeretnélek mutatni néhány embernek. – mondta, jelezve hogy a beszélgetésnek vége.

- Hát akkor örülök, hogy megismerhettelek. – és Bobby már el is tűnt.

- Őőő… bocsi a barátom miatt… Remekül tudja, hogyan kell zavarba hozni az embert – hadarta Rob, zavarában beletúrt a hajába és mosolyogni kezdett.

Éppen az italok felé tartottunk, amikor észrevettem Ashley-t hatalmas vigyorral integetni.

- Sziasztok! – libbent oda hozzánk vidáman, hatalmas, világoskék esélyi ruhájában.

- Reméltem, hogy itt találkozunk! Fú, de szép a ruhád! – jegyezte meg, és átölelt. Szerencsére gyorsan reagáltam és én is átöleltem. Nem tudom, mi van ebben a csajsziban, de nagyon imádom. – Itt vannak a többiek is valahol. Éppen italért mentem. Elrabolhatom egy kicsit? – kérdezte hirtelen Robra nézve.

- Persze… - válaszolta mosolyogva.

Ashley kicsit olyan, mint a filmben Alice. Izeg-mozog, cseverészik. Bemutatott vagy 10 embernek, akikről még mindig fogalmam sincs, hogy kicsodák. Az este kb. így telt. Ismeretlen emberekkel beszélgettem, ismeretlen pasik kértek fel táncolni. Rob egy pillanatra sem vette le a szemét rólam. Aztán visszamentem az asztalunkhoz.

- Hogy érzed magad? – kérdezte mikor leültem mellé.

- Nagyon jó ez a bál! – mondtam vigyorogva.

- Táncoltál is?

- Felkértek páran…

- Volt az 7 is! Számoltam – vigyorgott

- Csak nem féltékeny vagy? – kérdeztem kacér mosollyal.

- Szeretnéd, ha az lennék? – kérdezte vigyorogva, de őszintén. Eljátszottam, hogy nagyon gondolkodok.

- Hmm… még nem döntöttem el… - válaszoltam végül egy mosoly kíséretében.

- Felkérhetem a hölgyet? – jött oda egy ismeretlen.

- Én Nick vagyok. – és ahogy kimondta elkezdett dőlni belőle a sok szó, de egyik szavát sem értetem, úgy hadart. Már éppen bevetettem volna a „mosdóba kell mennem” trükköt hogy megszabaduljak tőle, amikor hirtelen elengedett.

- Szabad? – kérdezte Rob csillogó szemekkel félreállítva a csávót.

- Gondoltam megmentelek – mondta vigyorogva, mikor kezét a derekamra csúsztatta, és lágyan magához húzott.

- Reméltem, hogy észreveszed a segélykérő pillantásaim. – mondtam.

Pont ekkor lekapcsolták a fényt, és a hatalmas csillárok feladatát a falon lévő kis kristály lámpák vették át, ezzel félhomályt alkotva a teremben. Hiába volt félhomály, mégis láttam Rob csillogó szemeit. Még közelebb húzott magához, és a tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Képtelen voltam máshova nézni. A tánclépések az erkélyre vezettek minket. Karom a korlátra tettem, és kinéztem az éjszakába. Jól esett a friss levegő.

- Nem emlékszel a szilveszteri bulira ugye? – kérdezte kíváncsian.

- A táncunkra? – kérdeztem vissza

- Is. De én arra gondoltam, amiről utána beszélgettünk. – mondta komolyan én pedig kezdtem törni a fejem, hogy mi volt az, mert az igazat megvallva semmire sem emlékszem. Csak a táncunkra, de arra is csak azért, mert Kira felvette a telefonjával. De ahogy belenéztem a szemébe rögtön beugrott minden.

A szépen megvilágított kertben voltunk. Én éppen egy padon ültem, Rob pedig mellém ült. Én a fejem az ölébe hajtottam.

- Ahh, de kényelmes. Te leszel a párnám – mondtam és nagyot sóhajtva lehunytam a szemem.

Egyszer csak éreztem, hogy megcsiklandozza a haja az arcom, majd éreztem az ajkait az enyéimen. Lassan megmozdította, és én viszonoztam. Aztán mikor leesett, hogy mit művelek, ellöktem magamtól, és gyorsan felálltam.

- Ne haragudj! – kért rögtön elnézést.

- Úristen, mekkora hülye vagyok. Nem akartam, hogy félreértsd, sajnálom! – mondtam és visszasiettem volna, de megfogta a kezem és gyengéden visszahúzott.

- Ne menj el, kérlek! – mondta és olyan kérlelően nézett a szemeivel, hogy nem tudtam nemet mondani.

- Én… nem akartam… - kezdtem bele, de az ujját a számra tette.

- Lehet, hogy tényleg rosszul láttam, de nekem úgy tűnt, hogy érzel irántam valamit.

- Igen… érzek, de nem tudom, hogy jó lenne e tönkretenni a barátságunk, mert én nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni még 50 év múlva sem.

- Megértelek… tudod mit? Felejtsük el. Inkább vagyok melletted még 50 évig a barátodként, mint sehogy. – mondta és kedvesen rám mosolygott.

Aztán visszatértem a valóságba.

- Istenem. Miért nem mondtad? – kérdeztem Robtól elhaló hangon.

- Egy ideig örültem is hogy elfelejtetted. Volt időm gondolkodni, hogy akkor most melyik utat válasszam. Azt hittem jó ötlet lesz, hogy maradjunk barátok. Gondoltam akkor veled lehetek minden percben és nem kell magyarázkodnom. De a szívem legyőzte az eszem. Nagyon rövid időn belül beléd szerettem. Próbáltam elfojtani ezeket az érzéseket, hogy ne hozzalak kellemetlen helyzetbe, de nem sikerült. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz tőled távolt tartani magam. És elfogyott az erőm. Nem tudok már tovább színlelni.

Rob végigsimította a vállaim és a karom egészen a kézfejemig, ahol a keze megállapodott a korláton. Beleszagolt a hajamba.

- Képtelen vagyok a barátod lenni. Annyira vonzódom hozzád, hogy néha már borzasztóan kínoz… a fájdalom, hogy mellettem vagy, és nem érhetek hozzád…

Amióta megláttalak, azóta csak azt a percet vártam, hogy megérinthesselek.

Szeretlek. – suttogta a fülembe. A szívem elkezdett kalapálni, és az az érzésem támadt, hogy rögtön kiugrik a mellkasomból.

- A szemed. A hajad. Az ajkaid… - ujjaival körberajzolta szám vonalát – Az illatod… - és lágyan belecsókolt a nyakamba. Felsőhajtottam. Úgy éreztem, mintha a bőröm most 1000 fokos lenne. Hátrahajtottam a fejem, és a vállára tettem. Végigcsókolta a nyakam, az állam vonalát, egy határozott mozdulattal maga felé fordított. Ő és a korlát közé kényszerített, nem tudtam menekülni, de nem is akartam. Képtelen voltam ellenállni. A hűvös szél belekapott a hajamba, és megborzongtam, de nem érdekelt. Ajkai vad táncot jártak az enyéimmel. Egyik kezével beletúrt a hajamba, a másikkal pedig szorosan húzott magához, hogy egy milliméternyi hely se legyen közöttünk.

- Várj! - szakítottam meg a csókot.

- Nem bírok várni többet… akarlak, most rögtön – búgta mély hangján, és újból megcsókolt. Eltoltam magamtól, megfogtam a kezét, és a lépcső felé húztam. Gondolom megértette, hogy mire célzok, mert hűségesen követett. Nem törődtem semmivel és senkivel, csak hogy végre ketten lehessünk, és tudatosult bennem hogy én végig ezt akartam. Besiettünk a liftbe, láttam, hogy már alig bír magával. Amikor a megfelelő emeletre értünk, besiettünk a szobámba és ő becsukta az ajtót. Rögtön egymásnak estünk, szenvedélyesen megcsókolt. Lesimítottam a válláról az öltönyt. Éreztem, ahogy a fűzőmmel, bajlódik. Az ajtóhoz nyomott, lábaim a dereka köré fonta, és elindult velem az ágy felé. De közben egy másodpercre sem hagyta abba a csókolást. Az ágyon szinte letépte rólam a ruhát. Teljesen a hatása alá kerültem, minden érintése maga volt a mennyország. Tudtam, hogy ő minden, amit akarok. Bármilyen áron…

Zoé ruhája: