35. fejezet:

Elkészülésem annak köszönhettem, hogy magamra zártam az ajtót, így Rob nem tudott közel kerülni hozzám. Elégedetten léptem ki az utcai ruhámban és az alap sminkemben a szobába, ahol ő éppen egy újságot nézegetett, de ahogy nyílt az ajtó, felkapta a fejét.

- Wow… utcai ruhában is nagyon csini vagy - mondta és adott egy csókot, kezébe vette a táskám, és elindultunk lefelé a lépcsőn, ahol belebotlottunk Cloe-ba.

- Végre valaki, akinek sikerül felébresztenie… van, hogy napokat átalszik és képtelenség felkelteni. Remélem, mindig a közelben leszel!

- Igyekszem… - válaszolta mosolyogva Rob, és kiléptünk a csípős időbe.

Kinyitotta nekem a kocsi ajtót és behuppantunk a meleg kocsiba.

- Szóval hová megyünk? – kérdeztem izgatottan, és rá pillantottam.

- Titok – válaszolta Rob sejtelmes mosollyal az arcán.

- De remélem, azért nem adsz a szervkereskedők markába – mondtam és felnevetett.

- Annál sokkal jobb lesz! – nyugtatott meg mosolyogva.

Egy ideig nem szóltunk egymáshoz, ő cigizett, én pedig néztem, ahogy egyre távolabb kerülünk a várostól, és minél messzebb kerültünk, annál jobban furdalta az oldalam a kíváncsiság.

- Na mostmár azért igazán elárulhatod, hogy hova megyünk! – könyörögtem neki, remélve hogy meghatja. Sosem szerettem a bizonytalan dolgokat.

- De akkor nem lesz meglepetés! Ne türelmetlenkedj, mindjárt ott vagyunk. 10 perc. – mondta és rám villantotta gyönyörű mosolyát. Nem bírtam ki hogy ne mosolyogjak vissza. Megfogta a kezem, és egy könnyű csókolt lehelt rá, majd visszafordult tekintetével az útra.

Tényleg elég volt 10 perc, és lekanyarodtunk az útról, egy keskeny ösvényre, ahol egy csendes kis faházikó állt. Számat tátva Rob felé fordultam, aki imádnivaló vigyorával kikapcsolta a biztonsági övét, és kipattant a kocsiból. Villámgyorsan ajtót nyitott nekem, és még mindig nyitva volt a szám, és ezt ő is észrevette.

- Ennyire tetszik? Vagy ennyire nem? - kérdezte

- Ezt most komolyan megkérdezted? Imádom! – kiáltottam fel, és a nyakába ugrottam.

- Menjünk be, mert hideg van… - szólt, de én nem éreztem, hogy fázok. Kézen ragadott és bementünk a házba, ahol kicsit hideg volt, de még így is gyönyörű volt. Kiskoromban sokszor álmodoztam róla, hogy egyszer, majd ha családom lesz, akkor egy ilyen házban fogunk lakni. Rob letette a csomagokat, én pedig teljesen meg voltam lepve.

- Na? Mit gondolsz, érdemes volt kivárni az utat?

- Naná! – válaszoltam mosolyogva, odaléptem hozzá, átöleltem, és lassan megcsókoltam. Boldog voltam. Boldogabb, mint valaha. Magaménak tudhatom azt a férfit, aki minden bizonnyal életem szerelme. Kicsit elragadtattam magam, mert durván a hajába túrtam, és hozzá passzíroztam magam amennyire csak lehet.

- Héj, szeretet hiányod van? – kérdezte vigyorogva.

- Nemtudom, csak rám jött. Bocsi… - mondtam, lesütöttem a szemem. Rob az állam alá nyúlt és felemelte a fejem.

- Tőlem soha semmiért sem kell bocsánatot kérned! – jelentette ki én pedig elpirultam.

- Mellesleg édes vagy, amikor elpirulsz… - suttogta a fülembe, majd újból megcsókolt. Amikor elengedtük egymást, Rob nekiállt tüzet varázsolni a kandallóba. 5 perc alatt sikerült is neki, amitől teljesen elképedtem.

- Hűha, nem is tudtam, hogy tudsz tüzet rakni… - vigyorogtam

- Ennyire bénának nézel? – kérdezte megjátszott sértődéssel.

- Dehogyis! De én sose tudtam tüzet rakni…

- Mert nem vagy férfi – húzta ki magát büszkén.

- Ajaj! Még szerencse hogy nekem ilyen férfi jutott – hangsúlyoztam ki a férfi szót pimaszkodva.

- Ne húzd ki a gyufát, különben elrabollak, és soha többet nem engedlek vissza a többi ember közé. Kisajátítalak magamnak. – fenyegetőzött 24 karátos vigyorával.

- Nincs ellenvetésem… - súgtam a fülébe játékosan.

- Igen? – húzott vissza a karomnál fogva, és az arcunk 1 centire volt egymástól.

- Ha akarod, életed végéig a rabszolgád leszek. Már úgyis a tiéd vagyok, ameddig csak akarod.

- Ahogy én is a tied… - somolygott, és egy lassú csókot adott, amibe még a térdem is beleremegett. A felhők között éreztem magam. Folyamatosan csak vigyorogtam, és a szívem olyan gyorsan dobogott, hogy majd, kiugrott a helyéről.

- Gyere, nézzünk körül… - mondta Rob, és körbejártuk a házat. Nagyon egyszerű volt. Rögtön a bejáratnál volt egy tágas nappali, mellette a konyha, az emeleten pedig 2 hálószoba, és egy fürdőszoba. Pont csak amennyi kellett.

Visszamentünk a nappaliba, és mivel még mindig hideg volt, lefeküdtünk a kandalló elé. Rátettem a fejem a mellkasára, ő pedig átölelt. Biztonságban éreztem magam, mintha semmi és senki sem tudna bántani.

- Honnan jött ez az ötlet? – kíváncsiskodtam.

- Kettesben akartam veled lenni, még mielőtt elutazok… - válaszolta kedvetlenül.

Rögtön felkaptam a fejem és rámeredtem.

- Elutazol? Hová? – szinte már hisztérikusan kérdeztem.

- Forgatni… annyira nincs kedvem menni, pláne most, hogy végre az enyém vagy. – válaszolta és egy puszit nyomott a fejemre.

- És mennyi időre mész?

- 1 hónapra…

- Micsoda? Úristen… Nem fogom kibírni. – jelentettem ki. Hiszen így is éreztem. Sokszor még azt sem bírom ki, hogy elmegy mosdóba. Nem hogy 1 hónapot. Kizárt dolog.

- Én sem… - magához szorított. Nem akartam mást, csak vele lenni. Lehunytam a szemem és hallgattam, ahogy levegőt vesz, miközben simogatta a hátam.

- De ha akarod, lemondom az egészet és itt maradunk ameddig csak szeretnéd… - mondta egyszerűen.

- Dehogy mondod le… - kételkedtem és felnevettem.

- Oké, te akartad. De le sem fogsz tudni vakarni magadról! – szögezte le, felkapta a telefonját, és elkezdett egy számot keresni.

- Héj! Csak vicceltem! Nehogy lemond! – felpattantam, gyorsan kivettem a kezéből a telefont és kikapcsoltam.

- Amíg itt vagyunk nincs telefon. Csak én vagyok meg te! – jelentettem ki egy mosoly kíséretében, mire a vállára kapott és felrohant velem a hálószobába.

Ráhuppantunk az ágyra, és szenvedélyes csókban forrtunk össze. A helyzet kezdett eldurvulni, de Rob a kezébe vette a dolgot, egy lassú csókot adott, amibe szinte már beleőrültem. Hihetetlen mennyire tud irányítani. Elválasztotta ajkainkat, és lassan felkelt.

- Hová mész? – kérdeztem miközben elalélva hevertem az ágyon.

Nem válaszolt, csak elővett egy öngyújtót, és meggyújtott 3 gyertyát, amik a falak mellett voltak, vörös fényt létrehozva a szobában. Miután végzett, óvatosan visszamászott az ágyra, és végigsimított az arcomon.

- Szeretlek. – szólt őszintén, és apró csókokat hintett felizzott bőrömre.

- Én is nagyon szeretlek – válaszoltam, és átöleltem a nyakát.

A kis faház: