34. fejezet:

Sziasztok!

Megérkezett az új fejezet, kicsit elcsúsztam, tudom! Sajnálom! Legközelebb jobban igyekszem! :)

Jó olvasást!

Pusszzz

______________________________

Reggel Ő már nem volt mellettem, szóval gyorsan felöltöztem végre normális ruhába és nagyjából rendet raktam.

- Indulhatunk? – kérdezte, amikor csapódott az ajtó.

Közben otthon:

- Már alig várom, hogy Zoé hazajöjjön, hogy jól kifaggassam… - csapta össze a tenyerét Jade.

- Ne piszkáld már szegényt… - szólt közbe Kira.

- Szerintetek volt valami? Végülis 2 napig folyamatosan együtt voltak. – mondta Cloe és kinézet az ablakon, pont mikor Rob kocsija leparkolt a ház elé. Kiszállt, kinyitotta nekem az ajtót, és ahogy kiszálltam, megcsókolt.

- Te jó ég! – kiáltott fel Cloe ezek láttán. A csajok mind odarohantak.

- Gyertek el onnan, nem illik leskelődni! – rángatta el őket onnan Kira. – és ha feljönnek, ne rohanjátok őket le!

- Feljössz? Bemutatnálak a csajoknak hivatalosan… - kérdeztem.

- Rendben.

Fent, amikor benyitottam, a lányok ott álltak a nappali közepén, ledermedve.

- Sziasztok. Szóval az a helyzet, hogy szeretném hivatalosan is bejelenteni, hogy Rob és én…

- Jártok – kiáltott fel Jade, mindannyian odarohantak és nagy visongás közepette elkezdtek ölelgetni minket. Robbal egymásra néztünk, és váltottunk egy „ha-hagyjuk-előbb-befejezik” pillantást.

- Ooolyan cukik vagytok együtt – lelkendezett Cloe.

- Ha nem baj, mi most elvonulnánk a szobámba – mondtam, megfogtam Rob kezét, és a lépcső felé húztam.

- De azért védekezzetek – nyögte be Jade, Robbal elkezdtünk röhögni. Ilyen marhaságot is csak ő tud mondani. xD.

- Drága barátnőd elég szókimondó… - mondta már csak mosolyogva.

- Ettől szenvedek 6 éve… képtelen csöndben maradni. – hanyatt dőltem az ágyon, Ő pedig mellém feküdt. Csak feküdtünk. Hiába meresztettem a szemem, elaludtam, pedig egyáltalán nem voltam álmos. Felébredtem és már este 10 volt, Rob pedig sehol. Megfordultam az ablak felé, a másik párnán egy fehér rózsa, és egy levél volt. Rögtön elkezdtem vigyorogni, kezembe vettem a levelet és elkezdtem olvasni, miközben a rózsát szagolgattam. Fogalmam sem volt, honnan tudja, hogy ez a kedvenc virágom. Én biztos nem mondtam, na de mindegy is.

„ Drága Zoé! Sajnálom, hogy nem tudtalak megvárni, felkelteni viszont nem akartalak. Egy interjúra kellett mennem. De holnapra van egy meglepetésem. Annyit elárulok, hogy egy bepakolt bőrönd kell… 6-ra érted jövök.

Már alig várom, hogy újra veled legyek. Csókol: Robert. „

Olyan édes. Imádom. Mosolyogva az ágyra dőltem és néztem a plafont.

Nem hittem el hogy ez velem tényleg megtörtént. 1 órán keresztül ábrándoztam az utóbbi hónapokról és rájöttem, hogy ez mind Kira érdeme! Az egész. Elvigyorodtam és azonnal lementem hozzá a konyhába, és a nyakába ugrottam, amit ő nem igazán értett.

- Beteg vagy? – kérdezte, amikor rám sandított.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – mondom ölelgetve.

- Szívesen, de mit?

- Hát mindent. Ha nincs az a hülye ötleted a legelején, akkor most nem ismerném életem szerelmét!

- Ó, értem. Robról van szó. Nagyon szívesen – vigyorgott rám.

- És hogy történt? Meséld csak el, ennyit megérdemlek! – utasított, majd leültünk a kanapéra, és egy forró csoki mellett mindent elmeséltem neki.

- Látod, ha nem lenne egy ilyen idióta barátnőd, akkor talán soha sem ismerted volna meg. – húzta ki magát büszkén.

A lelkizés után elmentem zuhanyozni, meg olvastam a szobámban, vagyis csak akartam, mert mindig az első oldalig jutottam csak, mert folyamatosan elkalandoztak a gondolataim. Fél óra után már meguntam és úgy döntöttem lemegyek DVD-ni. De Kira már megelőzött. A kanapén elnyúlva figyelte a tv-t, és felugrott, amikor hozzá szóltam.

- Szija! Hogy hogy még fent vagy?

- Holnap nem megyek dolgozni végre, úgyhogy kihasználom, és DVD-zek…

- Csatlakozhatok? – kérdeztem.

- Hát persze! – mondta és arrébb ült, hogy mellé tudjak ülni.

Természetesen az új helyzet miatt nagyon élveztem mostanában a csöpögős-romantikus filmeket, szóval egy ilyen filmre esett a választásom, aminek Kira nem nagyon örült, de ráerőszakoltam. XD. Cserébe utána azt nézzük, amit ő szeretne.

- Na, jó, vegyük ki! – ajánlottam fel neki, amikor már vagy 50x sóhajtott fel mellettem.

- Miért? Érdekel – mondta.

- Nekem nem tudsz hazudni! Tényleg! Inkább nézzünk mást, a jó részeket már úgyis láttuk – vigyorogtam és a DVD lejátszóhoz mentem.

- Köszönöm – suttogta. Hosszas keresgélés után elém rakott egy filmet.

- Tudtam, hogy horrort akarsz nézni! Stay Alive - ot én is szeretem – mondtam vigyorogva.

Bár ez a film nem olyan félelmetes, de a behúzott függöny és a sötétség megtette a hatását. Mindketten teljesen becsináltunk. Még azoknál a részeknél is megijedtünk ahol tudtuk, hogy mi lesz.

- Nézzünk meg még egy horrort – vetette fel az ötletet Kira.

- Na, ne! Komolyan mondod? Nem fogunk tudni aludni! Már tökre félek!

- Nekem semmi bajom! – mondta nagyzolva.

- Ez meg mi volt? – kapta fel a fejét egy zajra, ami mögüle jött.

- Ja! Tényleg semmi bajod sincs – nevettem.

Egy újabb fantasztikus filmre esett választása: Átok. Na, ez az a film, aminek még a borítójától is a falra mászok! Amikor megnéztük moziba, kerek 3 hónapig nem tudtam aludni tőle. A film alatt Kira és én rejtélyes módon egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Láttam, rajta hogy ő is totálisan be van tojva. xD.

- Jesszus! Ezt a részt tuti nem nézem meg! – mondta és a szeme elé tette a kezét.

- Zoé, eljössz velem WC-re? – kérdezte halálosan komolyan a film végén.

- Aha, nekem is kell, de nem mertem kimenni! – ezen elnevetgéltünk egy darabig.

Elkommandóztunk a lenti fürdőszobába. Elég viccesen nézhettünk ki. xD.

- Azt hiszem, hogy ez a film tényleg nem volt jó választás. Nem akarod áthívni Robertet? – kérdezte, mire elkezdtem nevetni. Na, nem mintha én jól lennék…

Film maratont rendeztünk magunknak, mert még 2 filmet megnéztünk. De valószínűleg azért is, hogy ne az ijesztő kis japán csaj mászkáljon az agyunkban lefekvés után. Szerencsére most olyan filmet néztünk, amiken hatalmasakat röhögtünk. A film végén búcsút mondtunk egymásnak és visszavonultunk. Ez kb. reggel 5 órakor volt. Óvatosan körbenéztem mielőtt beléptem volna a szobámba.

Megnyugodva vettem észre hogy semmi természetfeletti nem késlelteti az alvásom, úgyhogy gyorsan átöltöztem és már el is aludtam.

Reggel azt vettem észre, hogy valami csiklandozza az arcom. Kinyitottam a szemem, és meglepetésemre Rob ült az ágyam szélén, cirógatta az arcom a mutatóujjával, és mosolygott.

- Hmm… Szija! - köszöntöttem hatalmas vigyorral miközben nyújtóztam egyet. – Hogy jöttél be?

- Jade engedett be… Nem akarlak sürgetni, de már fél 6, és…

- Uhh! A meglepi! Teljesen kiment a fejemből! Bocsi! – néztem rá megbánóan.

- Hát jól nézünk ki! Én egész nap rád gondolok, te meg elfelejtesz engem… - mondta megjátszva hogy behisztizett.

- Dehogy felejtettelek el! Csak hosszú volt az éjszaka… – mondtam, ásítottam egyet és gyorsan adtam egy puszit az arcára.

- Ezt hogy érted? – kérdezte és felhúzta a szemöldökét.

- Hát chippendale bárba mentünk, és pucér pasik táncoltak nekünk, meg sokat ittunk. Tudod, hogy megy ez – mondtam vigyorogva

- Mi? – a karomnál fogva visszahúzott, hogy az ölében kötöttem ki.

- Csak vicceltem! Kirával filmeket néztünk egészen 5-ig… - nevettem

- Ajánlom is! – mondta és egy gyors puszit nyomott a számra.

- Különben megbüntetne, biztos úr? – kérdeztem kacér mosollyal.

- Megbüntethetlek most is, ha úgy érzed, hogy rossz kislány voltál… - búgta a fülembe vigyorogva.

- Az voltam… szóval mi a büntetésem? - kérdeztem vigyorogva

- Majd mindjárt meglátod… - válaszolta, apró csókokat lehelt a nyakamra, és a dekoltázsomra.

Természetesen nem tudtam fél óra alatt elkészülni, ahogy az eredeti tervben állt. Rob folyamatosan késleltetett. Bementem a fürdőszobába hogy kicsit kifessem magam, erre ő hátulról elkezdte csókolgatni a nyakam, aminek az lett a következménye, hogy össze vissza szempilla spiráloztam a szemem környékét, úgyhogy letettem a sminkről.

Odamentem a szekrényhez, hogy kivegyek ruhát, mire ő elém állt, és követelte a pillanatnyi csók adagját. Az ágyban kötöttünk ki…

- Most… már… tényleg… készülök… - lihegtem, és elindultam a ruháimért.

- Csak ennyit akartam… - mondta elégedett mosolyával és hátradőlt.

- Mindig lényegre törsz – vigyorogtam.

- Hát, ha rólad van szó…