32. fejezet:

Drágáim!

Ezer éve nyaggatjátok a fejem ezért a részért, és most itt is van. Szóval nem húzom az időt, olvasásra felkészülni, szemidegeket bekapcsolni! :D
De komit aztán írjatok ám!! :)

__________________________________

A péntek nagyon zsúfolt és fárasztó volt. Reggel 9 kor keltem, hogy mire Rob jön, kinézzek valahogy. 10-kor csengettek.

- Szia, gyertek be – hallottam Jade hangját. Lementem a nappaliba és ott állt Rob egy ismeretlen csajjal.

- Hello. Mi még nem találkoztunk. Sara vagyok – nyújtott kezet a nő. Nem lehetett több 25 évesnél. Természetesen viszonoztam a kézfogást.

- Sara fogja megcsinálni a hajad és a sminked. Én megyek, mert még dolgom van, de 5-re itt leszek a ruháddal. – és már el is ment.

- Oké. Először megcsináljuk a hajad, aztán a sminket. – szólt Sara és munkába is kezdett. Nem igazán szóltam hozzá, nem akartam zavarni. De ő azért néha kérdezgetett tőlem. A hajam megcsinálása 3 órát vett igénybe. Először megmosta valami ultra flancos samponnal, és fél óráig kellett ülnöm a balzsammal a hajamon. Mint utóbb kiderült, az nem balzsam volt, hanem szőkítő.

Aztán elkezdte megcsinálni a hajam loknisra. Ez kb. 2 órát vett igénybe. Tehát amikor kész voltunk a hajammal, már 2 óra volt. Közben ettem, meg ilyesmik. A csajok pedig addig ott sündörögtek körülöttünk, amíg el nem mentek dolgozni.

A sminkem nem volt túlcsicsázva, mégis 2 óra volt. Amikor fél 5 körül készen voltunk, meglepődve vettem észre a tükörben, hogy ezt a sminket talán én is meg tudtam volna csinálni. 5 órakor megjelent Rob öltönyben, kezében egy hatalmas fehér dobozzal.

- Abban mi van? – kérdeztem, a dobozra mutatva.

- A ruhád – vigyorgott.

- Megnézhetem? – akkor voltam ruha miatt ilyen izgatott, amikor a szalagavató ruhám választottuk ki.

- Persze – és kinyitotta.

Azt hittem menten elájulok. A dobozban volt a világ leggyönyörűbb ruhája. Halvány lila volt, és a derék része csillogó kövekkel volt kirakva. Ahogy kivettem a dobozból csak úgy csillogott-villogott.

- Úristen! Ez a ruha gyönyörű! – ámuldoztam. Rob csak mosolygott.

- Akkor ez most mi lesz? Bál?

- Valami olyasmi. A ruhát majd a szállodában veszed fel. Sara segít.

Beültünk a hatalmas kocsiba, amit küldtek. Fél óra alatt ott is voltunk. Beléptünk egy gyönyörű szállodába. Hirtelen azt hittem, hogy a mennyben vagyok.

- Itt várlak a lépcsőnél.

Sarával bevonultunk a lakosztályomba (én is kaptam egyet, mivel a vendégek a hotelban alszanak, mert holnap lesz a hivatalos premier) és segített felvenni. Felvettem a hozzá illő csillogós körömcipőt, és úgy éreztem magam, mint egy hercegnő. Ahogy kimentem a szobából, és közeledtem a bálterem felé, egyre több báli ruhás csajjal találkoztam. A főlépcső elé érve, láttam, hogy Rob egy számomra ismeretlen emberrel beszélget. Nagy levegőt vettem, és elindultam lefelé a lépcsőn. Rob hirtelen hátrafordul, és megmerevedett. Úgy kellett lesétálnom a lépcsőn, mint egy igazi úri kisasszony, nehogy kárt tegyek a ruhában.

Rob végignézett rajtam és elmosolyodott.

- Hű… gyönyörű vagy – mondta lassan, mikor odaértem hozzá. - Indulhatunk hercegnő? – kérdezte mosolyogva és nyújtotta a karját.

- Hogyne – és belékaroltam. Hirtelen nagyon ideges lettem. Ahogy közeledtünk a terem felé egyre idegesebb lettem.

- Nyugodj meg, te vagy a leggyönyörűbb lány az egész rendezvényen – súgta a fülembe Rob.

A terembe belépve vettem csak észre hogy mennyien vannak, első ránézésre vagy 500 ember. Mindegyik öltönyben és báli ruhában. Befurakodtunk a tömeg közepére. Nem volt egyszerű.

- Most mi lesz? – kérdeztem suttogva

- Kiosztanak néhány díjat, és utána megnyitják a bált.

A színpadra fellépett egy idősebb férfi, őszes haja volt, és elkezdte a beszédét. Nem igazán figyeltem oda, inkább szemügyre vettem a többi nő ruháját. Mindegyik gyönyörű volt. Arra lettem figyelmes, hogy mindenki elkezd tapsolni.

Egy nőt hívtak fel a színpadra és kapott egy ezüstszínű valamit. Nem láttam a formáját, de biztos voltam benne hogy valamilyen díj.

- És végül, de nem utolsó sorban Robert Pattinson – mondta vidáman egy alacsony, köpcös, kopasz ember.

- Ez te vagy! – mondtam meglepetten, Rob elvigyorodott, és nagy taps közepette kisétált a színpadra, begyűjtött néhány puszit meg kézfogást, majd az ezüst bigyóval tért vissza.

- És ezennel megnyitom a bált, érezzék jól magukat! – mondta a végszót az idősebb férfi. A zenekar elkezdett játszani.

- Felviszem a díjat a szobába, mindjárt jövök – mondta és már ott sem volt.

- Pezsgőt kisasszony? – nézett rám a pincér, kezében egy pezsgőspoharakkal teli ezüst tálcát tartott.

- Igen, köszönöm. – és levettem egyet.

- Szia! Te vagy Zoé ugye? – hátranéztem, hogy szemügyre vegyem a kérdezőt. Egy barna hajú pasi volt, szmokingban. Eközben Rob is visszaért.

- Igen! Ő itt Bobby, egyik legjobb gyerekkori barátom. – átkarolta barátja vállát, és felém fordult – az ő bandája fog ma este játszani.

- Ahogy megláttalak rögtön tudtam, hogy te vagy Zoé. – mondta és hatalmasat kortyolt a pezsgőjéből.

- Miből? – kérdeztem kíváncsian.

- Rob már sokat mesélt rólad. Igazából… mostanában csak rólad mesél. Órákat áradozott a szépségedről, és most én is végre megbizonyosodhattam az igazáról. – mondta természetesen, Rob pedig zavartan oldalba bökte.

- Mivan? Te mondtad… így van, nem? – kérdezte tőle Bobby.

- De igen… - próbálta nyugodtan mondani, de látszott rajta, hogy nagyon zavarba jött. Hát akkor én mit mondjak…

- Emlékszem, amikor bejelentette, hogy veled fog jönni, tiszta extázisban volt, és… – folytatta volna, de Rob a szavába vágott.

- Na, jó, be szeretnélek mutatni néhány embernek. – mondta, jelezve hogy a beszélgetésnek vége.

- Hát akkor örülök, hogy megismerhettelek. – és Bobby már el is tűnt.

- Őőő… bocsi a barátom miatt… Remekül tudja, hogyan kell zavarba hozni az embert – hadarta Rob, zavarában beletúrt a hajába és mosolyogni kezdett.

Éppen az italok felé tartottunk, amikor észrevettem Ashley-t hatalmas vigyorral integetni.

- Sziasztok! – libbent oda hozzánk vidáman, hatalmas, világoskék esélyi ruhájában.

- Reméltem, hogy itt találkozunk! Fú, de szép a ruhád! – jegyezte meg, és átölelt. Szerencsére gyorsan reagáltam és én is átöleltem. Nem tudom, mi van ebben a csajsziban, de nagyon imádom. – Itt vannak a többiek is valahol. Éppen italért mentem. Elrabolhatom egy kicsit? – kérdezte hirtelen Robra nézve.

- Persze… - válaszolta mosolyogva.

Ashley kicsit olyan, mint a filmben Alice. Izeg-mozog, cseverészik. Bemutatott vagy 10 embernek, akikről még mindig fogalmam sincs, hogy kicsodák. Az este kb. így telt. Ismeretlen emberekkel beszélgettem, ismeretlen pasik kértek fel táncolni. Rob egy pillanatra sem vette le a szemét rólam. Aztán visszamentem az asztalunkhoz.

- Hogy érzed magad? – kérdezte mikor leültem mellé.

- Nagyon jó ez a bál! – mondtam vigyorogva.

- Táncoltál is?

- Felkértek páran…

- Volt az 7 is! Számoltam – vigyorgott

- Csak nem féltékeny vagy? – kérdeztem kacér mosollyal.

- Szeretnéd, ha az lennék? – kérdezte vigyorogva, de őszintén. Eljátszottam, hogy nagyon gondolkodok.

- Hmm… még nem döntöttem el… - válaszoltam végül egy mosoly kíséretében.

- Felkérhetem a hölgyet? – jött oda egy ismeretlen.

- Én Nick vagyok. – és ahogy kimondta elkezdett dőlni belőle a sok szó, de egyik szavát sem értetem, úgy hadart. Már éppen bevetettem volna a „mosdóba kell mennem” trükköt hogy megszabaduljak tőle, amikor hirtelen elengedett.

- Szabad? – kérdezte Rob csillogó szemekkel félreállítva a csávót.

- Gondoltam megmentelek – mondta vigyorogva, mikor kezét a derekamra csúsztatta, és lágyan magához húzott.

- Reméltem, hogy észreveszed a segélykérő pillantásaim. – mondtam.

Pont ekkor lekapcsolták a fényt, és a hatalmas csillárok feladatát a falon lévő kis kristály lámpák vették át, ezzel félhomályt alkotva a teremben. Hiába volt félhomály, mégis láttam Rob csillogó szemeit. Még közelebb húzott magához, és a tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Képtelen voltam máshova nézni. A tánclépések az erkélyre vezettek minket. Karom a korlátra tettem, és kinéztem az éjszakába. Jól esett a friss levegő.

- Nem emlékszel a szilveszteri bulira ugye? – kérdezte kíváncsian.

- A táncunkra? – kérdeztem vissza

- Is. De én arra gondoltam, amiről utána beszélgettünk. – mondta komolyan én pedig kezdtem törni a fejem, hogy mi volt az, mert az igazat megvallva semmire sem emlékszem. Csak a táncunkra, de arra is csak azért, mert Kira felvette a telefonjával. De ahogy belenéztem a szemébe rögtön beugrott minden.

A szépen megvilágított kertben voltunk. Én éppen egy padon ültem, Rob pedig mellém ült. Én a fejem az ölébe hajtottam.

- Ahh, de kényelmes. Te leszel a párnám – mondtam és nagyot sóhajtva lehunytam a szemem.

Egyszer csak éreztem, hogy megcsiklandozza a haja az arcom, majd éreztem az ajkait az enyéimen. Lassan megmozdította, és én viszonoztam. Aztán mikor leesett, hogy mit művelek, ellöktem magamtól, és gyorsan felálltam.

- Ne haragudj! – kért rögtön elnézést.

- Úristen, mekkora hülye vagyok. Nem akartam, hogy félreértsd, sajnálom! – mondtam és visszasiettem volna, de megfogta a kezem és gyengéden visszahúzott.

- Ne menj el, kérlek! – mondta és olyan kérlelően nézett a szemeivel, hogy nem tudtam nemet mondani.

- Én… nem akartam… - kezdtem bele, de az ujját a számra tette.

- Lehet, hogy tényleg rosszul láttam, de nekem úgy tűnt, hogy érzel irántam valamit.

- Igen… érzek, de nem tudom, hogy jó lenne e tönkretenni a barátságunk, mert én nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni még 50 év múlva sem.

- Megértelek… tudod mit? Felejtsük el. Inkább vagyok melletted még 50 évig a barátodként, mint sehogy. – mondta és kedvesen rám mosolygott.

Aztán visszatértem a valóságba.

- Istenem. Miért nem mondtad? – kérdeztem Robtól elhaló hangon.

- Egy ideig örültem is hogy elfelejtetted. Volt időm gondolkodni, hogy akkor most melyik utat válasszam. Azt hittem jó ötlet lesz, hogy maradjunk barátok. Gondoltam akkor veled lehetek minden percben és nem kell magyarázkodnom. De a szívem legyőzte az eszem. Nagyon rövid időn belül beléd szerettem. Próbáltam elfojtani ezeket az érzéseket, hogy ne hozzalak kellemetlen helyzetbe, de nem sikerült. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz tőled távolt tartani magam. És elfogyott az erőm. Nem tudok már tovább színlelni.

Rob végigsimította a vállaim és a karom egészen a kézfejemig, ahol a keze megállapodott a korláton. Beleszagolt a hajamba.

- Képtelen vagyok a barátod lenni. Annyira vonzódom hozzád, hogy néha már borzasztóan kínoz… a fájdalom, hogy mellettem vagy, és nem érhetek hozzád…

Amióta megláttalak, azóta csak azt a percet vártam, hogy megérinthesselek.

Szeretlek. – suttogta a fülembe. A szívem elkezdett kalapálni, és az az érzésem támadt, hogy rögtön kiugrik a mellkasomból.

- A szemed. A hajad. Az ajkaid… - ujjaival körberajzolta szám vonalát – Az illatod… - és lágyan belecsókolt a nyakamba. Felsőhajtottam. Úgy éreztem, mintha a bőröm most 1000 fokos lenne. Hátrahajtottam a fejem, és a vállára tettem. Végigcsókolta a nyakam, az állam vonalát, egy határozott mozdulattal maga felé fordított. Ő és a korlát közé kényszerített, nem tudtam menekülni, de nem is akartam. Képtelen voltam ellenállni. A hűvös szél belekapott a hajamba, és megborzongtam, de nem érdekelt. Ajkai vad táncot jártak az enyéimmel. Egyik kezével beletúrt a hajamba, a másikkal pedig szorosan húzott magához, hogy egy milliméternyi hely se legyen közöttünk.

- Várj! - szakítottam meg a csókot.

- Nem bírok várni többet… akarlak, most rögtön – búgta mély hangján, és újból megcsókolt. Eltoltam magamtól, megfogtam a kezét, és a lépcső felé húztam. Gondolom megértette, hogy mire célzok, mert hűségesen követett. Nem törődtem semmivel és senkivel, csak hogy végre ketten lehessünk, és tudatosult bennem hogy én végig ezt akartam. Besiettünk a liftbe, láttam, hogy már alig bír magával. Amikor a megfelelő emeletre értünk, besiettünk a szobámba és ő becsukta az ajtót. Rögtön egymásnak estünk, szenvedélyesen megcsókolt. Lesimítottam a válláról az öltönyt. Éreztem, ahogy a fűzőmmel, bajlódik. Az ajtóhoz nyomott, lábaim a dereka köré fonta, és elindult velem az ágy felé. De közben egy másodpercre sem hagyta abba a csókolást. Az ágyon szinte letépte rólam a ruhát. Teljesen a hatása alá kerültem, minden érintése maga volt a mennyország. Tudtam, hogy ő minden, amit akarok. Bármilyen áron…

Zoé ruhája: