24. + 25. fejezet:

Szijasztok!

Nos, ahogy megígértem, a 10.000 látogató után dupla résszel jövök és hát itt is van :)

Jó olvasást!

u.i: Nagyon jólesett az a pár komment amit a legutóbbi részhez kaptam, feljavítottátok a kedvem :) Remélem most sem fogtok fukarkodni! ;) Imádlak Titeket! (L) :*
Pusszantóós:)

____________________

24. fejezet:

Elindultam a szobámba, és összeszedtem az összes létező sminkem, amim van és becipeltem a fürdőszobába.

Kiterveltem, hogy lesz egy fekete tus vonal (az alap), és füstös cica szemeket fogok csinálni. Kigondolni könnyű volt, de megcsinálni már nehezebb lesz, főleg amikor Rob megjelent az ajtóban a kíváncsiskodó fejével.

- Kifesselek téged is? Vagy befonjam a hajad? – kérdeztem mire rápillantottam az égnek meredező tincsire.

- Csak kíváncsi vagyok a festés kimenetelére.

- Hű, de tudományosak vagyunk.

Elkezdtem a tus vonal húzását. Elsőre perfect lett. Aztán jött a szempillaspirál. Na, akkor Rob olyan fejet vágott, amit szavakkal le sem lehet írni. Majdnem elnevettem magam. Mintha éppen azt figyelte volna, hogy kísérletezem ki a láthatatlanná tévő folyadékot.

Feltettem a fekete és szürke kombinációjú szemhéjpúdert.

- Oda tudod adni azt a csillogós rózsaszín szájfényt? – kértem, mire elképesztő ijedt fejet vágott. A szemei a háromszorosára kerekedtek, és pislogott össze vissza.

- Ez a szemtus… azt a rózsaszínt. – szegény olyan aranyosan próbált kutakodni…

- Nem értem, hogy a csajoknak minek kell magukat ennyire kifesteni. Minek kell egyáltalán festeni magukat? – panaszkodott az ajtófélfának dőlve miközben a festést figyelte.

- Majd ha egyszer nőnek születsz, akkor megtudod. - kontráztam

- Nem szeretnék. Biztos tök rossz lehet ennyi marhasággal foglalkozni.

Ránéztem komor szemekkel, mire abbahagyta a nevetést.

- Nem marhaságok! Én örülök, hogy nőnek születtem. Sokkal jobb, és… hogy is mondjam… változatosabb, mint a pasik élete. – torkoltam le tudományos hangnemmel.

- Hát inkább legyen sivár az életem, mint hogy ilyenekkel foglalkozzak, hogy szempillaspirál, rúzs meg hasonlók.

- Jajj… ez mekkora kamu! Ha a férfiak meglátnak egy nőt, akin extra kurvás cucc van és csomó smink, általában rögtön feláll a micsodájuk. Olyankor persze a smink nem marhaság mi? – kérdeztem nevetve.

- Hát nem tudom. Akkor ezek szerint én nem vagyok férfi. – válaszolta és vigyorogni kezdett.

- Nem azt mondom, hogy nem nézek meg egy nőt, ha szép, vagy ha – ahogy te mondanád – kurvás cucc van rajta, de egyáltalán nem izgat fel az ilyesmi.

Lassan felé fordítottam a fejem, és szemöldök ráncolva ránéztem.

- Perverz vagy? – kérdeztem döbbenten.

- Csak amennyire a nők akarják – suttogta „erotikusan” és elnevette magát.

- Jesszus! Inkább hagyjuk! Nem vagyok kíváncsi a szexuális életedre – mondtam vigyorogva mire ő is vigyorogni kezdett.

Elvégeztem az utolsó simításokat, majd felé fordultam.

- Milyen? Őszintén? Nem sok? – kérdeztem óvatosan. Végignézett rajtam, és dobott egy puszit.

- Nah látod! Ennyit a túl sok sminkes elméletedről… - nevettem. Elindultam a szobám felé, és ő hűségesen követett.

- Na és most szépen állj meg itt. – szóltam neki mikor a szobám ajtajához értünk.

- Divatbemutatót fogok tartani. – jelentettem ki.

Bementem a szobámba és elkezdtem kirakni a cuccokat, amik számításba jöhettek. Fél óráig dobáltam a ruhákat ide-oda, majd 3 szett maradt a kosárban. Az egyik egy magassarkú cipő volt, miniszoknyával, és egy flitteres toppal.

Felvettem, és kimentem Robhoz, aki amint meglátott, szájat húzva megcsóválta fejét. Ez nyilván azt jelentette, hogy nem tetszik neki. Úgysem szeretek buliba felvenni szoknyát. Visszamentem átvenni a következő szerelést, ami egy térdig érő fekete nadrág volt, egy topánnal és egy lila felsővel. De ez sem tetszett neki igazán. Úgyhogy felvettem a számomra legkedvezőbb összeállítást. Ezt hagytam utoljára. Egy rózsaszín ujjatlan felső, egy fekete csőnacival, és egy arany csillogós cipővel. Kimentem, megpördültem néhányat, és Robra néztem, aki elmosolyodott, és kacsintott egyet. Bepakoltam a táskámba. A biztonság kedvéért azért viszek egy topánt. Ha már fájna a cipőben a lábam.

Felkaptam egy vékony kabátot, hogy ne fázzak. Elindultunk Robbal a pub felé, ahol majd alapozni fogunk, és utána megyünk a klubba.

- Nem fázol? – kérdezte mikor kiléptünk a kapun.

- Nem. De azért jó hogy hoztam kabátot.

Körbenéztem és csomó ember mászkált az utcán, pedig már 9 óra volt.

- Szeretek ilyenkor sétálni. Pezseg az élet, az emberkék mennek bulizni, vagy szórakozni. Meg olyan friss hűvös a levegő ilyenkor.

Rob mosolyogva megcsóválta a fejét. Kis szünet után folytattam.

- És mindenki a pub-ba jön?

- Nem. Csak Ashley, Kellan, Jackson, Taylor és Mike. Ő az egyik asszisztens. Meg ugye Jade, Cloe, Kira és a barátja. Meg te és én. – és vigyorgott.

- És a többiek?

- Nikki és Kristen a klubba jönnek, mert ők még elintéznek valamit.

- Rendben.

Odaértünk a pub elé, amit még mindig nem nevezek nevén. Ugyanis fogalmam sincs, hogy hívják.

Kint álldogáltunk egy kicsit, aminek meglett az eredménye, mert nemsokára csatlakozott hozzánk Jade, Kira, Cloe, és Lucas. Mindenki köszönt mindenkinek, majd úgy véltük itt az ideje inni.

25. fejezet:

Bementünk a foglalt asztalunkhoz, és már ott várt minket Kellan, Jackson és Ashley. Nekik is köszöntünk, majd megkezdődött az ivás.

Kijött a pincér, és az első kört Rob fizette. Mindenki pálinkát ivott. Már amikor kihozták, és megéreztem az illatát, akkor rosszul lettem. Azóta nem iszok pálinkát, mióta egyszer volt egy kis kalandom vele. Szóval koccintások sorozata után mindenki lehúzta. Nem is volt olyan rossz. Sajnos a második kör után már nem ezt gondoltam. Odaültem Ashely-hez hogy cseverészünk egy kicsit. Nagyon megkedveltem a pókerest és a floridai út alatt. Jacksonnal is sokat beszélgettem, mert ő is iszonyat aranyos. Viszont Kellan olyan furi nekem kicsit. Jó fejnek jófej, de a kinézete alapján az a tipikus pasi, akiktől irtózom. Mivel ezzel ő is tisztában van, párszor beszólt, de csak hogy piszkáljon kicsit, amitől mindig jobb kedve lett. Szóval jól elvoltunk. Az a Mike vagy ki, nem jött, mert dolga akadt. Bár én nem is bántam, mert kezdtem úgy érezni, hogy ennyi emberre már alighanem képtelen vagyok figyelni. Már jó pár piát legurítottunk, amikor beállított Taylor. Na, vele még életemben nem találkoztam. Bár szimpatikus volt. Hatalmas vigyorral közelített felénk, levette a kabátját, és ledobta magát mellém.

- Szia, Zoé – nyújtottam kezet neki. Viszonozta és adott puszit is.

- Bocsi a hirtelen kérdésért, de te hány éves vagy? - kérdezte

- 19. Miért?

- A francba. Csak én nem ihatok? Ez tök gáz… - mondta és elkezdett röhögni.

- Nem baj. Majd elég állok, és legurítasz egy felest. – mire megint nevetni kezdett.

- Most komolyan mondom! – néztem rá, és tartottam a pálinkát. Lefagyott az arcáról a vigyor, elvette a poharat, és én meg elé álltam, hogy senki ne láthassa.

- Na, milyen volt? – kérdeztem mosolyogva.

- Ettől tuti nem fogok fázni. – jegyezte meg vicces fejjel.

- És rossz kedved sem lesz – majd rákacsintottam.

Egész jól összehaverkodtam vele.

- És Taylor… – szóltam neki, mire leintett.

- Csak simán Ty.

- Akkor kedves csak simán Ty, te hány éves vagy? – kérdeztem.

- 17. – mondta, mire én teljesen megdöbbentem. Azt hittem 19 éves. Vagy nem tudom. Bár nem esett le hogy 18 év alatti, amikor bejelentette, hogy ő nem ihat.

Nem igazán néztem utána. Jobb volt úgy megismerni az embereket, hogy ők mesélnek magukról és nem az újságok, és a net.

Kb. 10 óra volt, amikor eldöntöttük, hogy elindulunk a klub felé.

Fizettünk, és kimentünk az utcára. Kezdtem érezni az alkohol hatását szóval kénytelen voltam belekarolni a legközelebbi emberbe aki Ty volt.

Valaki valami irtózatos hülyeséget nyögött be, mire mindenki szakadni kezdett a röhögéstől. Én annyira, hogy kénytelen voltam megállni.

- Jajj – szólaltam fel, amikor majdnem elbotlottam egy göröngybe az utcán.

- Látom nem elég Ty támogatása – szólt Rob és belekarolt a másik karomba. Szóval kb. ketten vittek. De nem is voltam berúgva, csak annyira röhögtem még mindig, hogy alig tudtam menni.

Ekkor jött a fénypont. Elkezdtem dúdolni a High School Musical egyik számát. Fogalmam sincs honnan jutott most ez eszembe. Erre Rob is elkezdte énekelni. De nem énekelte, hanem üvöltötte. Mentünk az utcán, az meg üvöltötte az everyday c. számot, amiért mindenki megbámult minket.

- Hagyd már abba – mondtam neki röhögve és a szájára tapasztottam a kezem.

- Fúj! Összenyálaztál! – mondtam, és beletöröltem a kabátjába.

- Everyday, of my life… - énekelt még mindig.

- Asszem beletörlöm egy zsepibe és eladom az eBay-en. Official nyál of Rob Pattinson.

Ez az ember nagyon hülye. Beleénekel az emberke fülébe. Én ott röhögtem. A többiek direkt előrébb mentek, hogy ne égesse őket.

Elmentünk egy néni előtt és megszólaltam neki:

- Tudja, elfelejtettem beadni neki a gyógyszerét. És ilyenkor kicsit dinka – magyaráztam a néninek

- Nem velem van! – mondtam, miközben átmentem az utca túloldalára.

- Zoé! Gyere csak ide. Ne tagadd le, hogy ismersz! Annyi forró éjszaka után – kiáltotta és utánam szaladt.

- Te hülye vagy – mondtam és elkezdtem röhögni.

Zoé öltözéke: