26. fejezet:

Még szerencsére időben odaértünk a megbeszélt időpontra a klubhoz. Bementünk, és leültünk egy elkerített nagy boxba. Rögtön rendeltünk piát. Kezdésnek egy mojito-t.

- Tetszett az előadásom?- kérdezte Rob vigyorogva.

- Fantasztikus volt. Kár hogy nem vettem fel. Szerintem újra kéne forgatni a filmet veled. Cuki lennél azokban a kis ruhákban, amikben Gabriella feszít.

- Tök tuti – mondta és buzisan legyintett egyet. Ez az ember kész van.

Alig hogy megittam a koktélom, beállított Nikki és Kristen.

- Szia! – mondtam Kristennek, aki kicsit mogorván, de köszönt nekem.

Végignéztem rajta, és egyértelmű volt, hogy ki akart öltözni. Hát ez sikerült is.

Adott puszit mindenkinek és ledobta magát velem szembe, és valamit suttogott Nikkinek.

Mi Robbal elkezdtük csikizni egymást, és mikor abbahagyta, ránéztem Kristenre. Hát én mondom, azt a nézést látni kellett volna. Összeszűkült szemeivel hol rám, hol Robra pillantott, majd vágott egy flegma fejet és visszafordult Nikkihez.

Nem igazán értettem, hogy ez most mit jelentett, de nem tulajdonítottam túl nagy feneket a dolognak, visszafordultam Ashley-hez.

10 perc múlva mikor visszanéztem, Kristen már ott ült Rob mellett, és nagy átéléssel mesélt neki valamit. Amikor észrevette, hogy néztem, elég feltűnően átkarolta Rob-t és közelebb ült hozzá.

Mintha annyira érdekelne, hogy mit csinálnak!? Pff… ez a csaj egy szánalom.

Nagyban beszélgettem Jacksonnal, amikor Rob is bekapcsolódott.

- Sziasztok, srácok. Milyen a buli? – kérdezte vigyorogva.

- Alap hogy jó. Ha én itt vagyok – válaszoltam egy mosoly kíséretében.

- Mennyi önbizalma van itt valakinek… - gúnyolódott.

- Hát van is mire. Tudod, én vagyok a megtestesült tökéletesség.

Meglepetten nézett rám.

- Csak vicceltem! – nevettem el magam, majd ő is.

Pont meséltem volna neki valamit, amikor halál sápadt lett az arca és mereven nézett egy pontot.

- Mi az, kit látsz? – hátrafordultam. Egy szőke hajú csaj topogott felénk a kis tip-top ruhájában.

- Jaj, ne, idejön! – mondta elhaló hangon és berántott a boxba.

- Ez meg kicsoda? – kíváncsiskodtam.

- Valami rajongó, de nagyon durva egy csaj. Múltkor is mikor voltunk valahol, odajött, meghívatta magát mindenre, és szabályszerűen felkínálkozott. Egy buta liba!

- Bízd csak ide – mondtam határozottan és, megfordultam a hívatlan vendég felé, várva hogy hozzánk érjen. Direkt elé álltam, de a csaj nem zavartatta magát, lazán kikerült, és rajongása tárgya felé sietett.

- Szia Rob! Annyira örülök, hogy újra taliztunk! Annyira hiányoztál már! – nyavalyogta a csaj, és Rob nyakába vette magát, aki meglepetten próbálta kiköpni a szájába került szőke hajzuhatagot. Kicsit vicces volt.

- Te meg ki vagy? – kérdeztem flegmán, amikor a csaj végre lemászott Robról.

- A nevem Jane! Örvendek nagyon – mondta és tartotta a kezét, de én undorodva néztem rá, mire visszahúzta sértetten.

- Az én nevem Zoé. – mondtam, vagyis inkább kiabáltam, mert nagyon hangos volt a zene.

- Noé? Az nem férfinév? – kérdezte meglepetten.

- De, igen, mivel férfi vagyok. – mondtam evidensen, mire a csaj döbbenten végig nézett rajtam, Rob pedig kiköpte az italt, ami a szájában volt.

- Igen, tudom, hogy nem nézek ki úgy, mert átoperáltattam magam. De így nőként sokkal jobb. A többiek szerint nagyon jól sikerült a műtét. Rob szerint a nemi szervem is megfelelően szuperál.

Szegény Rob úgy elkezdett köhögni, hogy ki kellett mennie, Kellan pedig irdatlan nagy röhögésbe kezdett.

A csaj viszont úgy nézett rám, mint egy marslakóra. Ekkora egy buta embert én még nem láttam.

- Csak vicc volt! – mondtam neki lassan, hogy fel tudja fogni, mire vihogásba kezdett.

- Szóval kedves Jamie, neked mi a foglalkozásod? – kérdeztem.

- A nevem Jane – javított ki iszonyat tudományos fejjel.

- Nekem tök mindegy… - válaszoltam a körmöm nézegetve

- Hát én igazából modell vagyok! – válaszolt egoista stílusban és hátradobta a haját.

- Hűha. És meg tudod különböztetni, hogy hova kell dugnod a fejed és a kezed? Jaj, bocsi, ha dugásról van szó, te biztos profi vagy… - és eleresztettem egy flegma mosolyt.

- Szóval sokszor szoktál rámászni szerencsétlenek nyakára?

- Ők bírnak engem… - mondta mérgesen.

- Javíts, ki ha tévedek, de én látom rosszul, hogy mióta megjelentél itt, mindenki elmenekült? – mikor kimondtam, körbenézett aztán visszatért a szemeivel rám.

Aztán jött a legdurvább rész. Valaki nekem jött hátulról, én meg véletlen (tényleg véletlen) a vörösbort, ami a kezemben volt a hófehér csilli-villi ruhájára borítottam.

- Úristen annyira sajnálom! Tényleg, véletlen volt - magyarázkodtam, a csaj pedig hüledezve állt.

- A kedvenc ruhám… - panaszkodott.

- Meg tudod még menteni! Le kell venni a ruhát, beáztatni sós vízbe és állni, hagyni 5 órán keresztül. – mondtam neki, mire megcsillant a szemében a remény.

- Tényleg? Köszönöm… Gyorsan hazamegyek és beáztatom, és visszajövök.

- Attól tartok, nem fogsz tudni visszajönni, mert a ruhát folyamatosan kevergetni kell a vízben, ekkor oldódik fel a nitrogén – mondtam neki.

- Ó igen erről hallottam már. A sós vizes nitrogénes dolog. Akkor megyek is. Itt lesztek még 5 óra múlva? - kérdezte

- Nem, a Bubble Gum klubba megyünk! - mondtam

- Rendben akkor ott talizunk! Puszika! – integetett és elviharzott.

Robbal, és Kellannal egymásra néztünk és elkezdtünk szakadni a röhögéstől.

15 perc múlva, majdnem nevetés mentesen, kezdtük megvitatni az esetet.

- Ezt a sok hülyeséget honnan találtad ki? – kérdezte Kellan miközben kitörölt egy könnyet a szeméből.

- Csak jött.

- De ez mekkora egy buta! Hogy jönne már össze a nitrogén a sós vízzel? – kérdezte Rob és újra röhögi kezdett.

- Amúgy a sós vízbe áztatás tényleg használ? – érdeklődött Kellan.

- Fogalmam sincs. Ez jutott eszembe.

- Még valami! A Bubble Gum nem egy leszbikus klub?

- De igen… legközelebb remélem, meggondolja, hogy idejön e vagy nem.

Pár percig még elnevetgéltünk ezeken, aztán meg akartam fordulni az italomért, amikor szembe találtam magam valakivel, majdnem hátast dobtam a meglepetéstől.