10. fejezet

Szijasztok!!

Meghoztam a következő fejezetet, remélem hogy tetszeni fog!

És kérek kommenteket! Nagyon nem írtok... :/ Most vagy nem tetszik, vagy lusták vagytok :D

Nembaj azért szeretlek titeket! (L)

________________________________

Felmentem megfürdeni, és mivel már senki sem volt otthon, bekapcsoltam a zenét üvöltve, hogy még a zuhany alatt is halljam. Közben énekelgettem. XD. Mikor kész voltam magamra tekertem egy törülközőt, hogy mégse meztelenül mászkáljak. Énekelve és táncolva elindultam a konyhába inni. Lementem már a fél lépcsőn mikor észrevettem, hogy Rob ott áll a nappali közepén, én meg majdnem hátast dobtam. Tátott szájjal nézte a produkcióm. Gondolom elég érdekesen nézhettem ki. Mint egy eszelős. Egy szál törülközőben álltam ott, Rob pedig tetőtől talpig végignézett rajtam.

- Őőő… sziah… te hogy kerülsz ide? – kérdeztem zavartan az arcom lángolt.

- Itt hagytam a pénztárcám… - mondta és még mindig nézelődött rajtam.

- A tied volt? Bevittem a szobámba, mindjárt hozom. – visszamentem érte és a kezébe nyomtam. – kiraboltalak amúgy.

Elkezdett nevetni.

- Mást már nem hagytam itt, szóval nyugodtan meztelenkedhetsz… - mondta pajkos vigyorral, és megint végignézett rajtam.

- Na, mentem is. Szia!

Hát ez hihetetlen. Így beégni, áá! Elég gázul nézhettem ki… na, mindegy. Azért folytattam a táncikálást meg az éneklést. XD.

Sajnos ma már dolgoznom kellett. A munka hihetetlenül lassan és unalmasan telt. Mindig ugyanazok az emberek ugyanazokkal a kérdésekkel. Hol van a cicanaci osztály? Itt Gucci termékeket nem árulnak? Nem tudod, merre lehet Versace dolgokat kapni? Borzalmas 6 óra volt. De nagy nehezen eljött a 18 óra és indultam haza, mikor csörgött a telefonom.

- Szia! – szólt bele valaki, és én azonnal felismertem a hangot.

- Szia!

- Ráérsz holnap? – tért rögtön a tárgyra.

- Mikor?

- Délután – estefelé.

- Igen, de miért?

- Lesz nálam egy összejövős este. Átjön néhány barátom és ismerősöm, gondoltam te is jöhetnél, ha van kedved. Póker, karaoke, film, meg ilyenek. Na?

- Nekem tetszik az ötlet! Szívesen elmegyek.

- Ez remek. Oké. Akkor érted megyek olyan fél 6-ra.

- Rendben!

- Akkor holnap! Szija!

Egész hazaúton tiszta izgatott voltam. Elég hihetetlen ez az egész. Pár hete ismerem Robert Pattinsont, és meghív a lakására egy játékestre. Ez durva! De azért tetszik! :P

- Helló csajok, megjöttem! – kiabáltam fel, mivel senkit sem láttam lent.

- Szia! – szólt fentről Cloe. – milyen volt a meló?

- Borzalmas.

- Csajokkal kitaláltuk, hogy holnap elmennénk moziba este. Velünk jösz ugye?

- Programom van holnap este Roberttel.

- MI? – kerekedtek ki a szemei

- Jaj, nyugi ne komplikálj. Csak lesz nála egy játékest szerű. Tudod póker, karaoke, meg ilyesmik és meghívott.

- Hűha… Vetkőző póker lesz legalább? – szúrós szemel ránéztem erre befejezte a mosolygásának a kibontakozását. – jólvan, vicc volt!

- Kössz a poént. Jót röhögtem. – néztem rá érthetetlenül. Utálom, mikor ezt csinálja. Készítettem magamnak kaját, megfürödtem, és lefeküdtem.

Másnap a munka elég gyorsan elszaladt. Talán mert egyfolytában az estére tudtam gondolni. Mivel délelőttös voltam, már fél 5-re otthon voltam. Gyorsan felvettem egy rövid fekete nadrágot, és egy világoskék felsőt. Pontosan fél 6kor megszólalt a kaputelefon.

- Itt vagyok lent.

- Oké. Máris megyek. – felkaptam a táskám, és már mentem is le. Mikor kiértem a lépcsőházból, Rob ott állt Kajla mosolyával, szanaszéjjel álló hajával, a kocsijának dőlve.

- Szia! - üdvözöltem

- Szia. Nem baj, ha elszívom még ezt a cigit? – kérdezte, és felmutatta a füstölgő cigarettát.

- Dehogyis. – közben beraktam a táskám az anyósülésre.

- Milyen volt a munka? – érdeklődött.

- Csodás. Plázacicák minden mennyiségben. – nevetett és elnyomta a csikket.

- Mesze laksz? – kérdeztem miközben beszálltunk.

- Kb. fél óra.

- És kik jönnek?

- Ha ezzel a kérdéssel azt akartad kérdezni, hogy jönnek e még más Twilightosok is akkor az a válaszom, hogy igen jönnek. – elmosolyodtam zavartan és egy gombóc kezdett nőni a gyomromban.

- Pazar. – motyogtam.

- Nem baj, ha bekapcsolom a rádiót? – úgy kérdezte mintha ehhez tényleg az engedélyem kéne.

- Te kocsid – vigyorogtam. Bekapcsolta a rádiót, ahol pont az aktuális sláger ment. Tovább nyomta, de végül semmi értelmeset nem talált, úgyhogy visszatért a mai zenés csatornára. Az út további részében elég csöndesek voltunk. Csak néztem a tájat. Rob a külvárosban lakott, ahol elég ritkán jártam. Lassan megállt egy ház előtt, ahonnan hatalmas zsivaj hallatszódott. A gombóc a gyomromból átvándorolt a torkomba és egyre idegesebb lettem.

- Kellan énekel… - mondta mosolyogva és ajtót nyitott nekem. Ahogy az ajtó felé közeledtünk, egyre hangosabb volt a zene. Tudtam, hogy ez egy érdekes este lesz…