11. fejezet:

Szijasztok!

Mivel már csütörtök van, és mára ígértem az új részt, így itt is van! Remélem elnyeri a tetszésetek! Puszii!!! (L)

____________________________________

- Jesszus! Jó kis házad van! – mondtam tátott szájjal. Nem volt nagy, de viszont annál szebb. Mondjuk nem csodálkoztam. Annyi pénzből amennyit keres, már lehet szép háza.

- Nem az én házam. Egy ismerősömé. Csak nem akarta, hogy hotelben lakjak, amíg New York-ban vagyok, ezért kölcsön adta. – magyarázta, miközben egyre közelebb érkeztünk a bejárathoz. Már megint halálra izgultam magam. Lehet, hogy ezt az érzést Rob váltja ki belőlem? Eddig soha semmiért sem izgultam, most meg szinte minden napom azzal telik.

Kinyitotta az ajtót és beengedett maga előtt. A nappaliba érve megpillantottam egy társaságot, akik pont hülyültek. Elhatároztam, hogy nem leszek ideges. Hiszen attól még hogy színészek, ők is emberek… Néhányukat arcról ismertem. Többek között ott volt Emmett, Alice, Victoria és Jasper a Twilight-ból. A többieket nem ismertem még látásból sem. Mikor beléptünk a nappaliba, mind a 15 fej felénk fordult. Ez elég kínos volt számomra, úgyhogy kénytelen voltam megszólalni.

- Sziasztok – köszöntem mosolyogva és közelebb mentem.

- Szia! Ashley vagyok. De szólíts nyugodtan Ash-nek vagy akár Alice-nek. Nem haragszom meg. – mondta vigyorogva és közben az arca sugárzott. A filmből ő volt a kedvencem. Mindenki felállt és üdvözölt. Az összes Twilight-os ember azt mondta hívhatom őket a karakterük nevén is. Elég vicces volt. XD.

- Érezd magad otthon– szólt Rob, és kiment piáért a konyhába. Alice, vagyis Ashley kiment segíteni és egy üveggel a kezében tért vissza.

- Neee! Csak Tequilát nee! – tiltakoztam mikor Ash kitöltött nekem egy pohárral.

- Na! Csak egyet! Az új barátságra! – szólt. És megrebegtette a szempilláját. Ekkor utálom, ha nem tudok nemet mondani.

- De csak egyet. – koccintottunk és egyszerre lehúzta mindenki. Ahogy megéreztem az ízét, összeszorítottam a szeme és próbáltam nem öklendezni.

Az utóbbi bulin, amikor Robert is ott volt, jól beittunk tequilából, szóval ez az íz volt az, amit legkevésbé érezni akartam.

- Karaokeee! – szólt Kellan mikor mindenki megitta az alkohol adagját. Felállt de Rob kivette a kezéből a mikrofont, és így szólt.

- Annak örömére, hogy Zoé csatlakozott hozzánk, azt a megtisztelő lehetőséget kapja, hogy ő énekelhet először. – mondta és vigyorgott bájosan. Az állam vagy 3 emeletet esett, úgy kellett összekanalaznom, hogy meg tudjak szólalni.

- Én majd keresek neki egy megfelelő számot – mondta hirtelen Kellan és odament a DVD- hez.

- Neee! Én nem énekelek! Nincs is hangom! – tiltakozta hevesen, de semmi értelme nem volt. Kiraktak a nappali közepére egy mikrofonnal a kezemben. Nem volt választásom.

- Britney Spears: Stronger – röhögött Jackson.

- Ne csináljátok! Legalább valami értelmeset adjatok! – könyörögtem.

- Oké, elkezdem nyomni a gombot lefelé, és ha azt mondod, hogy állj, megállítom, és ami ki lesz, választva azt fogod énekelni.

- Ez már így tűrhetőbb…

Elkezdte nyomni a gombot lefelé és hirtelen azt mondtam állj. A kijelzőn Agnes – Release me című száma volt. Igaz hogy nincs hozzá hangom, de legalább ismerem.

- Ashley segíthet énekelni? –kérdeztem reménykedve…

- Rendben. – és adtak neki is egy mikrofont.

Legjobb tudásom szerint énekeltem, nem akartam leégni. Mikor vége lett a számnak, hatalmas tapsot kaptam.

- Mintha azt mondtad volna, hogy nincs hangod… - szólt hozzám Kellan.

- Szerintem csak Ashley-nek volt értelmes hangja. – magyaráztam, és elkezdtem nevetni.

- Ashley nem énekelt – szólt közbe Rob, mire abbahagytam a nevetést és értetlenül néztem rá.

- Ezt hogy érted? - tényleg nem értettem hiszen Ashley kezében mikrofon volt, és láttam, hogy énekelt.

- Végig ki volt kapcsolva a mikrofonja.

- Fú… mekkora izék vagytok – vigyorodtam el.

- Mit szóltok egy póker party-hoz? – kérdezte Ashley mosolyogva.

- Én is beszállhatok? - kérdeztem a már ülő Jacksontól, aki pont a zsetonokat osztotta ki.

- Komolyan be akarsz szállni? – kérdezte vigyorogva

- Hmm… majd akkor vigyorogj mikor elnyertem az összes zsetonod – mondtam bájosan mosolyogva és leültem a 4. helyre. A kedvenc számom, talán szerencsét hoz. Kellan, Rob, Ashley, Rachelle, Jackson, David, Mia és én. Így lettünk meg 8an. A többi ember videojátékot játszott. Nagyon úgy nézett ki, hogy nem nagyon érdekli őket ez a pókerezés.

Ami viszont a pókert illeti. Az igaz hogy szeretek pókerezni, de már elég rég óta nem játszottam, és nem voltam biztos benne hogy most kéne újból lekezdeni játszani. Hát mostmár mindegy. Elég jól ment a dolog. Ráadásul jó lapokat is kaptam.

- Fogytán van, a zsetonom szóval ne nagyon emeljetek légyszi. – szólt David, mire hangosan nevetni kezdtünk.

- Emelek 250-ig – szólt Kellan.

- Most mondtam! – kiáltott fel David és elkezdett röhögni. De azért megadta. Én vacilláltam egy ideig, mert nem voltam biztos a lapomban. Úgy döntöttem inkább eldobom. Jól tettem. Robnak gyilkos lapja volt. Ász drill. David négyes párja semmit sem ért, szóval ő volt az első kieső. Lassan azért megszilárdítottam a hatalmam zsetonokban. Mondhatni elég sokat nyertem. Közben szállingóztak az emberek. Először David aztán Mia, Rachelle, és Kellan.

- Gyerünk Zoé! Most hogy kiestem neked szurkolok. Ideje megmutatni a pasiknak, hogy a csajok is jól pókereznek. – mondta Ashley mikor kiesett, amit eléggé sajnáltam. Hozott egy széket és mögém ült. Előre látásom szerint Jackson és Rob majd tuti kiforgat a zsetonjaimból. Úgyhogy elég agresszív játéktechnikát vetettem be. Egyfolytában emeltem. Még a semmire is. Hatásosnak bizonyult mikor egy sima ász párral kiejtettem Jacksont.

- Nem hiszem el hogy egy csaj ejtett ki. Mostmár neked szurkolok. Utolsó csaj játékos, Ráadásul elegem van, hogy állandóan Rob nyer. – bosszankodott.

- Köszi – nézett rá Rob olyan „mostmárnemvagyunkbarátok” szemmel.

Kis szünet után a pókerparti folytatódott.

- Nehogy eldobd! – szólt rám Ashley az új osztást követően.

- Nem segítünk! – szólt rá Robert vigyorogva.

- Jaj, csak nem félsz, hogy ketten megverünk? – kérdeztem mosolyogva.

- Hát az kizárt – mondta és emelt. Én megadtam, de sajnos nem volt értelme, mert kb. semmi lapom nem volt. Szóval Rob vigyorogva elvette a nyereményét és a saját asztalrészére tette.

A játékunk elég érdekesen nézett ki. Egyfolytában idegesítettük egymást.

Rob folyamatosan csörgette a zsetonokat, amivel már az őrületbe kergetett. Én meg kamu köhögő rohamba kezdtem, amikor döntés előtt állt.

A végjáték a 129-ik hand után alakult ki, amikor mindketten all-in t mondtunk. Nekem egy 9es párom volt. A flopban eleve volt egy kilences, egy nyolcas és egy ötös. Már csak egy hármas kellett a fullomhoz. A turn egy kettes volt. És a river… ott a hármas kiáltottam magamban. Reméltem, hogy ez elég. Lapmutatás. Rob kirakta a lapjait. Három nyolcas és két-hármas.

- Egy nyolcas full. Nahát! – kiáltott fel Kellan. Mire Rob elkezdett kajánul vigyorogni. Erre én kiraktam a lapjaim és az arcára fagyott a mosoly.

- Kilences full. Ezt nem hiszem el! Zoé, te győztél!

- Bocsi! Legközelebb több szerencséd lesz! – Mondtam és rávillantottam a fogaim, mire összébb húzta a szemeit, és kinyújtotta a nyelvét.

- Itt volt az ideje új győztest avatni – szólt elismerően Jackson.

- Áh. Csak a kezdők szerencséje. Minden azon múlik, hogy jön ezen a lap vagy sem.

Ránéztem Rob-ra aki még mindig duzzogott, és elégedetten hátradőltem a kanapén.