9. fejezet

Itt a következő fejezet, remélem tetszik! Írjatok kommenteket kérlek! *könyörögve néz*

Puszi! (L)

Hajnali 2 óra körül már az emberek elcsillapodtak. A csajok nagy része még mindig táncolt, de azt inkább nevezném tombolásnak. Főleg amit Kira művelt. XD Rám nézett, elvigyorodott, és odabotladozott hozzám. Jó néhány pia volt már benne.

- Tessék! Igyál! – nyomott a kezembe egy poharat amiben átlátszó folyadék volt.

- Hé, hé! Neked nem kéne többet innod! – figyelmeztettem és kivettem a kezéből a poharat

- Ez az én szülinapom! Annyit iszok, amennyit akarok! Különben is ez barátság ital! – visszakövetelte az italát.

- Hány barátság italt ittál már ma? – kérdeztem nevetve. XD Aztán lehúztuk. Fúj, nem tudom mi volt az, de nagyon undorító íze volt. Kimentem a konyhába, valami értelmes italt keresni, mikor hirtelen megjelent mellettem Rob.

- Berúgtál már? – kérdezte pajkos vigyorral az arcán.

- Én berúgni? Höhh… Kizárt - nevettem

- Bizonyítsd be – mondta és kitöltött két tequilát. Közben beletúrt a hajába, elvigyorodott, és várta a reakcióm.

- Te akartad… - mondtam és lehúztam.

- Még egy kört? – és már töltötte is ki még egyszer… Azt is lehúztuk, közben mélyen egymás szemébe néztünk. Mikor már a harmadikat húztuk le kénytelen voltam közbe szólni.

- Na, jó elég! – vettem ki a kezéből az üveget és elraktam magam mögé, ő pedig hátam mögé nyúlt, és megfogta az üveget. Közben elvigyorodott. Én elkezdtem hátrálni, mígnem nekiütköztem a falnak, és közöttünk már nem is volt hely. Rob átkarolt, és megfogta az üveget. Éreztem, hogy kezdek vörös lenni. Nagyon meg volt elégedve magával a vigyora alapján.

- Szóval én győztem? – mondta ellenállhatatlan mosolyával közben mélyen a szemembe fúrta a tekintetét.

- Dehogy nyertél!- válaszoltam halkan. Egyszerre úgy éreztem magam, mint egy rongybaba, alig tudtam állni is. Rob tekintete szétáradt a testemben. Tudtam, hogy nem sokáig bírom.

- Őőő… Zoé jönnél egy percre? – kérdezte döbbenten Jade. Pont jókor. Rob távolodni kezdett, míg az asztalhoz nem ért. De a szemét még mindig nem vette le rólam.

- Persze… - és egy „ez van” pillantással elmentem mellette. Erre ő hatalmas vigyorral a fején visszament a kanapékra és beszédbe elegyedett Jamesszel.

- Most aztán ne próbáld bemagyarázni nekünk hogy csak barátok, vagytok! – hangsúlyozta ki a csak szót Jade, miközben maga felé fordított.

- Pedig így van…

- Aha, persze. Elég rossz mentség!

- Hát igen… a „kapcsolatotok” láttán nekem sem a barátság szó jut eszembe… Inkább másnak látszik… - szólt közbe Cloe is.

- Minek? – érdeklődtem nevetve.

- Semmiféleképpen sem barátságnak… - Cloe felvette a belemagyarázó arckifejezést. Ezzel a fejjel még egy kopaszt is meg tudott volna győzni arról, hogy fésűt vegyen.

- Túl sokat képzeltek! Csak el akarta venni tőlem az üveget, én meg nem hagytam - hiába magyaráztam, nem igazán hatott rájuk a szövegem. Mondjuk nem voltam valami meggyőző. Szerintem még magam sem győztem meg.

- Na, jó, majd meglátjuk, meddig lesztek még barátok! Igazából csak annyit akartam mondani, hogy már sokan elmentek, és a többiek meg elférnek szerintem a nappaliban. Kinyitjuk a kanapékat, meg ott van a vendégszoba is. Rob itt alszik?

- Fogalmam sincs. Mindjárt megkérdezem tőle.

- Biztos a te szobádban fog aludni – röhögött Cloe

- Hallottam! – néztem hátra mosolyogva.

- Szia! Itt alszol? – szögeztem neki a kérdést.

- Miért?

- Mert akkor te aludnál a vendégszobában, a többiek meg itt lent elférnek.

- Oké!

- Akkor jó éjt, én elmegyek aludni, mert valaki leitatott, és elálmosított a sok tequila. - célozgattam

- Micsoda egy szemét – jelent meg az arcán a szokásos vigyor.

Felmentem a szobámba, ledobtam magam az ágyra, és már el is aludtam.

Reggel rendbe raktam magam. Lementem a konyába. Nem is volt akkora kupi, mint amire számítottam. A nappaliban már nem is volt senki. Elkezdtem csinálni magamnak egy kakaót.

- Jó reggelt! – termett a kanapén Rob.

- Szia! Azt hittem már elmentél. – eltűnt a tegnapi csábító viselkedése, és helyette újra a kedves, barátságos Rob volt. Nemtudom már, melyiket szeretem jobban.

- Még itt vagyok. Egész este itt lent voltam. Alig aludtam valamit.

- Tessék – vittem oda neki egy pohár kakaót.

- Ez meg mi? – meglepődött

- Kakaó!

- Azt hittem kávé – válaszolt csalódottan.

- Hát nálam nem fogsz kávézni! Árt az ereknek. Főleg ha bagózol is.

- ?

- A kávé tágítja az ereket, a cigi meg szűkíti. E miatt a folyamatos ellentétes hatás miatt az ereid tönkremennek és meghalsz. Bocsi, hogy durván fogalmazok, de ez van. És a közeljövőben nem szeretnék temetésre menni! – magyaráztam neki.

- Tudom, hogy káros, de ettől felébredek.

- Akkor inkább igyál teát. Az egészségesebb, mert az agyon keresztül frissít fel, nem szíven keresztül, mint a kávé.

- Lassan megyek. Még interjúm lesz később, addigra meg értelmesen kéne kinéznem. – és összeszedte a cuccait.

- Oké. Köszi hogy eljöttél! – mosolyodtam el.

- Én köszönöm, hogy meghívtál! Jól éreztem magam. – közben elindultunk az ajtó felé, kinyitottam neki az ajtót.

- Szia! Majd hívlak. – puszit nyomott az arcomra, és vigyorogva elindult lefelé a lépcsőn. Mikor már eltűnt, becsuktam az ajtót. Te jó isten mit csinálok? Kérdeztem magamtól mikor mosolyogva simogattam a puszi helyét.