12. fejezet

Itt az új feji!! Kérek komikaaat! O.O :)

_________________________________

A póker okozta fáradtságot nem volt könnyű leküzdeni. Főleg úgy hogy Jackson Ashley-vel Need for speed - ezett.

- Na, egy menet? – kérdezte Rob.

- Jó, csak ne itt, hanem menjetek szobára! – mondta Kellan, mire leeset, hogy értette.

- Már megint veszíteni akarsz? – kérdeztem tőle kacéran, mire felnevetett.

- Majd meglátjuk! – mondta és elvette a joystick-ot Ashley-től. Leültünk a kanapéra, és elkezdődött a verseny.

- Azt hiszem megint nyertem – mondtam vigyorogva.

- Hát ez nem igaz! Többet semmit sem játszok veled! – mondta durcásan, aztán elmosolyodott.

- Én mondtam, hogy ne kezdj velem…

- Bevallom hagytalak győzni… - suttogta

- De édi vagy… bár még enélkül is nyertem volna. – mondtam bájosan.

- Nem akartalak földig alázni…

- Na, jó! Most vagy te, vagy a legúriemberebb úriember, vagy a legnagyobb kamugép… - mindketten nevetni kezdtünk.

- A győztesnek jár egy ital – jelent meg előttem Rob egy pohár valamivel. A szagából ítélve valami undorító lehetett.

- Jaj, ne! Már megint kezded? – ránéztem és ellent mondást nem tűrően nézett rám. Na, jó. Bevallom megittam, de tényleg nagyon rossz volt.

- Fúj ez borzalmas. – mondtam miközben összeszorítottam a szemem és kifutottam a konyhába üdítőért. Amikor csillapodott az érzésem, hogy menten összehányom magam, leültem a kanapéra.

- Mi volt ez? Molotov koktél? – kérdeztem.

- Csak pálinka… - vigyorgott.

- Nézzünk filmet – vetette fel valaki az ötletet.

- Jó! Már meg is van, hogy mit. Alkonyat – és elkezdtem nevetni.

- Bizzztos hogy nem! – ellenkezett Rob. Levett egy DVD-t a polcról és betette a lejátszóba. Valami horror volt. Milyen meglepő. X). Visszaült mellém a kanapéra, és betakarózott.

- Kérsz takarót? – kérdezte és felém nyújtotta az egyik sarkát.

- Nem köszi.

Hát mit ne mondjak, ez a film borzalmas volt. Vagy háromszor majdnem összef*stam magam ijedtemben. Úgyhogy közelebb ültem Robhoz, és bebújtam a takaró alá, és a fejem a vállára hajtottam.

Elaludtam. Kb. hajnali 2kor ébredtem fel, mikor pohárcsörömpölésre lettem figyelmes. Megpróbáltam mozgatni a lábam, nem sok sikerrel. Teljesen elgémberedtem a fotelban. Arra sem emlékszem hogyan kerültem oda. Utolsó emlékem mikor Kellan berakott egy másik filmet, mert az előzőt túl uncsinak tartotta. Meg arra, hogy felhívtam Kirát hogy valószínűleg itt alszom, mire ő mondta, hogy elmennek bulizni. A gondolataim szertefoszlottak, amikor egy sötét alakot láttam közeledni.

- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni. – suttogta Rob, lehajolt, a lábam alá nyúlt és felemelt. A mozgásból ítélve valami lépcsőn vihetett fel, és utána éreztem magam alatt a hideg ágyneműt. Óvatosan letett az ágyra, betakart és leült mellém.

Egy ideig feküdtem mire feleszméltem, hogy mi is történt. Hirtelen felültem.

- Hány óra van? – kérdeztem zavarodottan

- Fél 3. – mondta.

- Jesszus. Haza kell mennem! – hadartam és megpróbáltam felállni, de Rob rátette a kezét a mellkasomra és lágyan visszanyomott.

- Shh. Majd reggel hazamész. Aludj itt.

- De holnap dolgozom! Nem kell hazakísérned meg semmi! - erősködtem

- A-aaa! Kizárt dolog hogy egyedül hazamenj! Itt alszol és kész! – mondta ellentmondást nem tűrően. Nem volt értelme vitatkozni. Tényleg nem voltam olyan állapotban hogy akár még a WC-re is kimenjek.

- A többiek hol vannak? – kérdeztem.

- Ashley és Jackson a másik vendégszobában alszanak. A többiek hazamentek. Na, aludj itt oké? Az én szobám jobbra van. Ha valami baj van, vagy kell, valami akkor ébressz fel nyugodtan. – egy puszit nyomott a homlokomra és kiment.

Pár másodperc alatt elaludtam.

Felriadtam. Rémálmom volt. Egy ideig csak ültem az ágyon és ziháltam. Újra felidéztem magamban az álmot, mikor egy hatalmas mennydörgés hallatszott. Iszonyatosan megijedtem. Odanyúltam az éjjeli lámpához, és felkapcsoltam, de semmi. A villám kiverte a biztosítékot. Majd jött egy újabb mennydörgés. Nemtudom miért – az álom és a dörgés együttes hatása miatt – de elkezdtem reszketni. Visszafeküdtem és megpróbáltam visszaaludni, de képtelen voltam. Ráadásul villany sem volt. Az ágy szélére csúsztam, és lassan letettem a lábaim. Megborzongtam a hideg padló érintésétől. Elindultam a sötétben az ajtó felé, útközben belerúgtam az ágy végébe. Miután fél lábon körbeugráltam a szobát a fájdalomtól, a mellettem lévő szoba felé vettem az irányt. Oda lopóztam az ágy mellé. Rob egyenletes szuszogása megtörte a csöndet. Olyan aranyosan aludt, hogy egy ideig csak néztem. Majd mikor kinézelődtem magam, feltérdeltem az ágyra és mellé másztam.

- Rob! – suttogtam, miközben óvatosan megsimogattam a karját. Nem akartam felrázni.

- Rob – suttogtam hangosabban.

- Mi a baj? – kérdezte halkan és felült.

- Rosszat álmodtam, és a vihar is idegesít. Aludhatok veled? – kérdeztem még mindig suttogva.

- Persze, gyere. – mondta. Lehajtottam a fejem a párnára, és hozzábújtam.

- Fázol? - kérdezte

- Kicsit – válaszoltam, erre még jobban a mellkasához szorított. Még a szívdobogását is hallottam. Nagyon finom illata volt. Teljes biztonságban éreztem magam a karjaiban. Lassan simogatta a hátam, egyenletes lélegzése pedig pillanatokon belül álomba ringatott.

Reggel pirítós illatra ébredtem, úgyhogy nem lepődtem meg mikor Rob már nem volt mellettem. Egy ideig még feküdtem az ágyban, ébredezve, a plafont bámultam. Aztán elhatároztam, hogy mostmár jó lenne felkelni, pont le akartam gurulni az ágy szélére és lelépni, mikor Rob bejött mosolyogva egy tálcát tartva a kezében, amin finomnak – és ami a legfontosabb – ehetőnek tűnő dolgokat véltem felfedezni.

- Jó reggelt! – mondta vidáman. Mivel farkas éhes voltam, túlságosan lekötött a tálca tartalma és nem vettem észre hogy a takaró a lábamra van csavarodva.

- Áááh… - kiáltottam fel, mikor hatalmas puffanással landoltam a padlón.

- Jól vagy? – kérdezte riadtan Rob, letette a tálcát az éjjeliszekrényre, és felsegített.

- Reggel mindig béna vagyok – rendesen elkezdtem röhögni magamon.

- Hoztam neked reggelit. Remélem, szereted a pirítóst.

- Ha nem szeretném, akkor is megenném. Ha már ennyit készültél – mondtam mosolyogva. Nekiálltam enni. A tálca tartalmát mind magamba tömtem. Rob tátott szájjal nézte.

- De jó étvágyad van… - mondta miközben odaadott egy szalvétát.

- Sosem eszem reggelit… amúgy. – megtöröltem a szám, per pillanat nem érdekelt, hogy úgy eszek-e mint egy disznó.

Reggeli után valami értelmes ábrázatot csináltam magamnak, amivel ki lehet lépni az utcára. Csörgött a telefonom. Kira neve volt a kijelzőn.

- Szia! Hol vagy már? – hallottam az aggódást a hangjában.

- Robnál aludtam… - mondtam, és nem lepődtem meg a reakción.

- Halljátok csajok? Robnál aludt – hallatszott a telefonba a csajok kuncogása.

- Most indulok. Fél óra és otthon vagyok. – letettem mielőtt még valami hülyeséget kezdtek volna kiabálni, ahogy szokták.

- Asszem képes vagyok elindulni… nehogy elkezdj nekem öltözni! – szóltam rá, amikor már készülődött volna ahhoz, hogy engem hazavisz. Ki vagyok én, hogy egyfolytában hazacipeljen? Főleg ő…

- De… - szólt közbe a cipőjével a kezében.

- Hazatalálok egyedül is, szóval emiatt nem kell felöltöznöd!

- Oké… milyen volt amúgy az este? – kérdezte vigyorogva

- Nagyon jól éreztem magam… az este fénypontja az volt, amikor megvertelek pókerben.

- Ne aggódj, lesz folytatása! – közben elkísért az ajtóig.

- Hűha, most félnem kéne? – kérdeztem pimasz vigyorral az arcomon.

- Lehet… jobban tennéd, ha vigyáznál magadra! – mondta vigyorogva

- Majd megfontolom – és egy puszit nyomtam az arcára, ami majdnem csók lett…

Belevörösödtem a dologba, szóval amilyen gyorsan csak lehetett, kisiettem az ajtón.

– Szia! – köszönt és becsukta az ajtót.