13. fejezet:

Üdvözleeet!

Meghoztam előbb az új fejezetet! Nagyon örülnék a kommenteknek, annál is inkább, mert most kicsit hullámvölgyben vagyok... :/

De Titeket nem akarlak lelombozni, szóval jó olvasást :)

Puszi!!! (L)

_____________________________

Elindultam a helyi busz irányába. Gondoltam az biztos hazavisz. Vagy legalább olyan helyen rak le, amit már ismerek. Megkönnyebbültem, amikor felismertem a Central Park melletti épületeket. Teljesen megkönnyebbültem mikor elhaladtunk a kedvenc ékszerüzletem mellett. Elsétáltam a házunkhoz, ami az ékszerüzlettől kb. 10 percnyire volt gyalog.

Még csak az ajtót nyitottam ki, de a csajok rögtön megrohamoztak a kérdéseikkel.

- Milyen volt? – szerezte meg az első kérdés jogát Jade.

- Tök evidens hogy jó volt. Nézz már rá! Virul…– nézett rám ravasz mosollyal Cloe.

- Beengedtek? – kérdeztem tőlük vigyorogva, erre félreálltak, kis utat biztosítva a konyha felé.

- Mit csináltatok? – érdeklődött Kira.

- Nem azt, amire ti gondoltok – válaszoltam nemes egyszerűséggel… de azért a mondat végén elvigyorodtam. – pókereztünk. Mellesleg én nyertem.

- Kik voltak ott? Mit ittatok? – bombáztak a kérdésekkel, úgyhogy leültem és elmeséltem nekik mindent. Jade csak ült tátott szájjal és hallgatta, amit mondok. Őszintén szólva azt hittem egy bábunak magyarázok, egészen addig, amíg láttam, hogy pislogott egyet. Kira pedig bőszen bólogatott és vigyorgott.

- Együtt aludtatok? – hüledezett Cloe 10 perc múlva.

- Csak aludtunk…

- Rejtett kamerás felvételek nincsenek, hogy bebizonyítsd? – kérdezte mosolyogva.

- Majd szerzek – mondtam és nevetve visszamentem a szobámba. Átöltöztem kényelmes szabadidő cuccba, és betettem a kedvenc cd-m a mini hifimbe. Ez mindig megkönnyítette a dolgom, amikor rendet kellett raknom. Most is tetemes rendet pakolásra volt szükség. Olyan volt a szobám, mint egy háborús övezet, ahol nem golyókkal töltök meg a fegyvereket, hanem szájfénnyel, ruhákkal, és ékszerekkel. Szóval nagy sóhajjal nekiálltam rendet rakni. Közben persze nem maradhatott el a tánc és az énekelés sem. Pont egyik kedvenc számomra ráztam, amikor megláttam, hogy villog a telefonom.

- Haló? – szóltam – vagyis inkább üvöltöttem- a telefonba.

- Szia! Én vagyok! – szólt bele.

- Én is én vagyok… Ki az az én? – kérdeztem a szemöldököm ráncolva.

- Robert! – mondta csodálkozó hangon.

Csak azt hallottam, hogy -bert. Szóval gondoltam jobb lesz, ha lejjebb veszem a hangerőt.

- Jaa, szia! Várj egy kicsit! – kikapcsoltam a zenét. – na mostmár hallak!

- Házibuli van? Vagy mi? – kérdezte és kuncogás hallatszott a hangjában.

- Nélküled? Viccelsz? Ki itatna le? – mondtam és elnevettem magam.

- Csak rendet rakok, és zenével könnyebben megy. – magyaráztam.

Igaz hogy így hosszabb idő, de legalább nem unalmas.

- Értem. Csak azért kerestelek párszor, hogy hazaértél e.

Ránéztem a telefonomra, 10 nem fogadott hívás volt a kijelzőn.

- Párszor? A 10 neked pár? – kérdeztem és megint nevettem.

- Jólvan! Azt hittem már eltévedtél vagy ilyesmi! – és már ő is nevetett.

- Neem! Tökéletesen haza találtam.

- Rendben, na, csak ennyi volt. – mondta aranyosan – most mennem kell. Majd még hívlak. Puszillak!

- Én is téged! Szija!

- Jajj várj még! – mondta mielőtt letehettem volna.

- Igen?

- Nincs kedved lejönni a hétvégén Floridába? – kérdezte

Olyan gyorsan ért a kérdés hogy meg sem szólaltam.

- Itt vagy? – kérdezte gyanakvóan.

- Ja, igen, persze… Floridába? – kérdeztem szkeptikusan.

- Ashley forgat éppen egy filmet Floridában. Kibérelt egy házat és néhány embert meghívott, hogy töltsünk el 2 napot ott. Hülyülünk, meg tábortűz, meg ilyenek. Persze csak ha nem dolgozol és ráérsz. Szerdán reggel indulnánk, és péntek délelőtt jönnénk vissza.

- Az pont jó! – mondtam lelkendezve. Szeretem az ilyen haveros programokat.

- Rendben. Akkor pakolj össze, és szerda reggel érted megyek.

- Az a reggel kb. hány óra? – érdeklődtem.

- Olyan 7-8 óra felé. Minél többet tudjunk ott tölteni.

- Rendben. 7re elkészülök – ígértem.

- Oké. Akkor szija!

Na, hát erre kíváncsi leszek. Ma hétfő van. Szóval akkor be kell mennem ma is meg holnap is, hogy a következő 3 napot kiválthassam.

Vigyorogva odaléptem a hifi mellé és visszatekertem a hangerőt. Megfogtam egy körkefét és énekelni kezdtem bele.

3 röpke óra alatt meg is voltam a rendrakással. Elterültem volna az ágyon, amikor a gyomrom hangosan jelezte, hogy táplálékot óhajt. Leballagtam a konyhába, kinyitottam a hűtőt és kivettem a múltkori pizza maradékot, beraktam a mikróba, és megmelegítettem.

- Mi a terv mára? – kérdezte Kira mögülem.

- Nemtudom. Elmehetnénk valahova. Uncsi itthon. Viszont majd be kell mennem, dolgozni… Cloe és Jade?

- Elmentek kajáldába, ahol tegnap láttak egy helyes pasit az egyik közeli újságosnál.

Hát ez tipikusan Cloe, mondtam magamban.

- Elmehetnénk a plázába! Venni akarok pár ruhát. – mondta nekem.

- Ahha… af jóh lehh… - mondtam tele szájjal.

- Nem akarsz kulturáltabban enni? – kérdezte vigyorogva.

Befaltam a pizzát és elégedetten betettem a tányért a mosogatóba, és mikor visszafordultam Kira éppen egy Snickers-t evett.

- Te kis dög! Van csokid és nem adsz nekem? – kérdeztem hüledezve, és lecsaptam az asztalra a poharam, mire ő elkezdett nevetni.

- Van még a szekrényben, vegyél nyugodtan. Tegnap vettem. – mondta vigyorogva.

Gyorsan odaugrottam a szekrényhez, és tényleg. Volt ott még vagy 3 tábla Milka csoki. Az egyikre rá is vetettem magam.

- Jesszusom! Nehogy megfulladj! – vetette oda. Úgy nézhettem ki, mint aki még életében nem evett volna csokit.

- Elmegyek, felöltözök, és mehetünk is! – mondtam miután befaltam magamba az egész táblát.

Így is lett. Felvettem egy egyszerű bézs színű felsőt és egy farmert, és elindultunk a pláza felé.

A plázában Kirával elmászkáltunk 1 órát anélkül, hogy bármit is vettünk volna. Néztük a kirakatokat. Bementünk pár üzletbe ahol extrém dolgokat lehetett kapni, és felvettük őket. Pl. bementünk egy cipőüzletbe, ahogy olyan magassarkú cipők voltak, hogy járni nem lehetett benne. Meg UV zöld színű vagy 1000 pántos szandál, amit Kira felpróbált. Iszonyatos dolgokat lehetett ott kapni. Én pedig egy másik üzletben felvettem egy leopárdmintás kosztümöt. Belenéztem a tükörbe és úgy elkezdtem röhögni, hogy nem tudtam levetkőzni. Kira a földön feküd és úgy nevetett. Amikor nagy nehezen kikeveredtem a ruhából, a kajálda felé vettük az irányt.

- Te mit kérsz? – kérdezte Kira és látványosan körbenézett a pulton.

- Egy gyrost. – válaszoltam gyorsan.

- Azt hiszem én is. – mondta és odalépett a pulthoz.

- Jó napot a hölgyeknek, mit adhatok? – kérdezte a pultos pasi, aki elég jól nézett ki. Láttam, hogy Kira annyira mosolyog, hogy képtelen lesz megszólalni, szóval kénytelen voltam átvenni az irányítást.

- 2 gyrost és 2 kólát kérünk. – adtam le a rendelést.

- Máris adom – mondta és egy hanyag mosolyt odadobva Kirának, elvett 2 tálcát, és rárakta az ételeket. Megmondta az összeget, és fizettem.

- Köszönjük! – mondtam, megfogtam a tálcákat, belekaroltam Kira karjába és az egyik asztal felé húztam.

- Jesszusom! Tökre cuki! – mondta elhaló hangon Kira és visszanézett a pasira, aki egy hatalmasat villantott a fogaival. Remegve ült le a székre, amit kihúztam neki.

- Ennyire tetszik? – kérdeztem mosolyogva. Mondjuk gondolhattam volna mi a válasz.

- Nagyon! – és még mindig a pasit nézte, majd megrázta a fejét.

- Na, mindegy… együnk – mondta és beleharapott a pitába.

- Azt hiszem mély nyomot hagyhattál benne, mert egyfolytában téged néz! – mondtam, hogy még csak fel se néztem a kajámból.

- Komolyan? – kérdezte és hátrafordult.

- Menj oda hozzá beszélgetni! – vetettem oda az ötletet.

- Kicsit sem lenne feltűnő! – legyintett.

- Hát akkor vegyél fagyit! – mondtam neki és odaadtam a pénzt.

- Oké! – mondta határozatlanul és elindult a pult felé. Befejeztem az evést, visszanéztem és már javában beszélgettek.

10 perc múlva Kira visszaült a helyére bamba vigyorgó fejjel.

- Na? – kérdeztem türelmetlenül.

- Elkérte a számom – mondta és nagyot sóhajtott.

- Ennek örömére veszünk pár jó kis cuccot. – jelentettem be.

- Még hogy nem szeretsz vásárolni – mondta és elnevette magát.

- Csaj vagyok! Néha én is szerethetek vásárolni. - közöltem vele, mint egy egyszerű hírt.

- És hol a fagyi? – kérdeztem a kezére nézve.

- Hát… izé… elfelejtettem… - mondta zavarodottan és a hajába túrt.

- Jólvan, inkább menjünk!

A ruhaboltok felé vettük az irányt. Össze-vissza vásároltunk mindent. Kira vett egy magassarkú cipőt, egy farmert és egy toppot, én meg egy magassarkú bokacsizmát, egy flitteres hosszított felsőt, és egy fekete cicanacit.

Elterveztük hazafelé, hogy hamarosan bulizni kell, hogy beavassuk az új cuccainkat.

Ahogy hazaértünk teljesen extázisba kerültem, mert eszembe jutott a floridai dolog. Mosolyogva elővettem az utazótáskám és elkezdtem pakolni, mire Kira bejött és ledöbbenve megkérdezte:

- Hát te meg hova csomagolsz?

Elmeséltem neki a dolgot, és vigyorogva hallgatta.

- De jó itt valakinek – mondta és még mindig vigyorogva távozott a szobámból.

Alaposan bepakoltam mindent, és már alig tudtam a seggemen nyugton ülni.

Végre eljött a szerda reggel. Felpattantam az ágyból, és készülni kezdtem. 7kor csörgött a telefonom. Kinéztem az ablakon, és megláttam Rob ismerős kocsiját.

Felkaptam a holmim, írtam egy levelet a csajoknak, és sietős léptekkel elindultam lefelé a lépcsőn.