15. + 16. fejezet:

Sziasztok Drágáim!

Meghoztam a 2 fejezetet, ahogy megígértem, ezúton szeretnék Boldog Karácsonyt kívánni Nektek! Nagyon köszönöm a több mint 4000 látogatót, nekem ez a legnagyobb ajándék Tőletek :) Köszönöm a rendszeres olvasóimnak, a kommentelőknek és azoknak is akik olvassák az oldalt, de semmilyen jelet nem küldenek magukról :)

Imádlak Titeket!!! (L)

Jó olvasást kívánok! Pusszantalak Benneteket! :)

__________________________________

15. fejezet:

- Jesszusom. Kire vagy így rákattanva te kis szex őrült? – kérdeztem röhögve.

- Ez nem az én kosaram! – mondta pirulva. Belenyúltam a kosárba, és kivettem egyet.

- Extra méret? Hűha! Tudsz valamit – mondtam és nevetni kezdtem.

- Elnézést! – mondta mogorván egy pasi, kivette a kezemből a kosarát és az óvszert, és elsuhogott.

Alig kaptam levegőt a megdöbbenéstől. Ott kapkodtam a levegőt, alig tudtam megszólalni.

- Ez… ez… ez a csávó… minimum 60 éves volt! – mondtam és kitört belőlem a röhögés.

- Idősebbek is élhetnek nemi életet. – mondta egyszerűen.

- Na de ennyire? – kérdeztem már csak vigyorogva. – Szóval mit is akartál itt venni?

- Jólvan, tessék! – mondta és a kezembe nyomott egy borotvát.

Elmosolyodtam.

- Elfelejtettem hozni, és nem akarok farkasember lenni. – tette hozzá nevetve.

Nagy nehezen megtaláltuk a piát, amit kerestünk, és a pulthoz mentünk.

Ahogy a kasszás ember kipakolta a cuccokat, Rob szemei a kosár tartalmára szegeződtek.

- Már megint azok a csokik – mondta vigyorogva.

- Jólvan. Nem tehetek róla, hogy csoki függő vagyok. Vagy ha gondolod, visszatehetjük őket, és rajtad töltöm ki a hiszti rohamom - ajánlottam fel bájosan mosolyogva. Rob szemei kikerekedtek.

- Volt már olyan hogy törtem zúztam – magyaráztam közelebb hajolva és elkezdett nevetni.

Visszamentünk a kocsihoz és bepakoltunk.

- Hát az a csóka kemény volt! Biztos a te kosarad volt, csak nem akartál lebukni. Mennyit fizettél neki? – kérdeztem röhögve.

- Eleget – mondta és még jobban nevetni kezdtem, de már ő is.

Visszafele végig ezen nevettünk.

Amikor visszaértünk, elmeséltük a többiek, és ők is jókat derültek a dolgon.

Nikkinek odaadtam, amit rendelt, és nagy köszönömök közepette elsuvasztotta a táskájának a legmélyén.

Amikor leértünk, már a piák ott sorakoztak a konyhapulton.

- Segítesz őket kivinni? – kérdezte Ashley.

Megfogtunk jó pár üveget és kivittük a parthoz, ahol Rob és Jackson éppen a tábortűzzel szerencsétlenkedtek.

- De bénák vagytok! – mondta viccesen Ashley és megdobta Jacksont egy szőlőszemmel.

- A koktélrendeléseket itt lehet leadni – jelentkezett az egyik napozóágy felől Kellan. Én rögtön mentem is oda hozzá hogy kérjek.

Mivel a part nem volt messze a háztól, a többiek még kihozták poharakat meg ilyesmiket a keverőpulthoz.

Lehuppantam ez egyik székre.

- Én kérek egy mojito-t, és egy Speed-t. Meg, ha már itt vagyunk, akkor egy sex on the Beachet is szeretnék – mondtam és rámosolyogtam a mellém érkező Robra.

- Egy olyat én is kérek. – kontrázott vigyorogva.

- Honnan tudsz ennyi mindent? Mixer voltál, vagy mi? – kérdeztem Kellant.

Felemelte a pult mögött nyugvó laptopot.

- Aha! Értem! A kis cseles – mondtam, és belekortyoltam a koktélomba.

- Egészségedre! – mondta Rob és koccintottunk, majd visszamentünk a tábortűzhöz, amit végül nem kis szenvedésére Peter és Elizabeth csinált meg. Vagyis csak Liz. (nem szereti a hosszú nevét)

- Milyen gané vagy! Elvállalsz valamit és nem is csinálod meg! – mondtam vigyorogva.

Pont egy hatalmas nyüzsi közepén voltunk, amikor hirtelen felszólaltam.

- Odanézzetek! – hívtam fel a többiek figyelmét a naplementére. Mindannyian döbbenten néztük végig a jelenséget. Nemtudom miért, de a lenyugvó nap sugarai mintha a szívemig hatoltak volna. Annyira gyönyörű volt. Csak pár perces, volt, de már ezért megérte eljönni.

Az este nagyon jó volt. Próbáltam mindenkivel beszélgetni. Nikkivel is csevegtem és tök aranyos volt. Peter is kedves volt. Jófej ember nagyon. Vele is sokat nevettem. Főleg amikor az este halálba szívatta Rob-t az óvszeres dologgal.

Liz-ben sem csalódtam. Ő is nagyon kedves volt. Szóval mindenkit bírtam.

Pont az egyik napozóágyon ültem és csürcsöltem a koktéljaim egyikét, amikor valami rezegni kezdett. Rob telefonja volt.

Gyorsan odavittem neki, és egy ideig csak hallgatott, majd letette.

- Elmegyek Kristenért, mert nem tudja, merre kell jönni – mondta Rob, és már indult is a kocsija felé.

Kristen? Kristen?! Az meg minek jön?!

Na, a Kristen név hallatán felállt a szőr a hátamon. Tudom, nem ismerem a csajt, és így nem szabad ítélkezni, de mit csináljak, ha nem szívlelem annyira? Furi, na!

Aztán ki tudja. Lehet, hogy örök barátnők leszünk. Bár ez elég lehetetlennek látszott.

Rob gyorsan kihajtott a kertből és elviharzott a kocsival.

Nem sokat teketóriáztam. Odamentem beszélgetni Peterhez, aki éppen egy szalonna darabot szúrt fel egy nyársra.

- Én is kérhetek? – kérdeztem, mire mosolyogva odanyújtotta nekem, amit magának csinált, majd nekiállt egy másiknak.

Sokat beszélgettünk. Meséltem neki dolgokat, ő is mesélt a feleségéről és a gyerkőceiről, amit nagy odaadással hallgattam.

De tényleg nagyon jófej ember, és alig ismerem, de kimondhatom nyíltan, hogy már őt is imádom. Később bekapcsolódott Liz is.

Alig telt el 15 perc és már érkezett is vissza Rob kocsija. Megállt, és kiszállt belőle maga a tulaj, és a félhosszú, fekete hajú Kristen.

- Na, végre hogy megjöttél! – mondta Nikki és odament. Mindenki üdvözölte, majd rám került a sor.

- Szija, Zoé vagyok! – mondtam. Kezet ráztunk, és elvonult a házba átöltözni fürdőruciba, amiben mindannyian voltunk. Visszatért egy fekete, enyhén csillogós anyagból készült bikiniben, és egy sötétszínű strandkendőben. Nem meglepően Rob mellett foglalt helyet, éppen velem szemben.

- Milyen volt a napod? – kérdezte Ashley tőle.

- Egész jó volt. De mostmár csak nektek élek, szóval jöhetnek a koktélok, a zene, a tenger és a napsütés! – mondta vidáman

- Ez a beszéd! – mondta Kellan és a kezébe nyomott egy Long Island Ice Tea-nek vélhető koktélt.

Talán mégis megkedvelem, mondogattam magamban. Talán tényleg egy jófej csaj, és nem olyan beképzelt, mint amilyennek a képeken látszik.

A mellettem ülő Ashley-vel kezdtem beszélgetni.

- Mostmár végelegesen ide költöztél? Hallottam, hogy magyar származású vagy.

- Hát igen, eredetileg magyar vagyok. Anyu és apu elváltak 2 évvel azután hogy születtem. De azért még tartjuk a kapcsolatot. Aztán anyu megismerkedett a jelenlegi apukámmal, aki amerikai, és úgy szeretem, őt mintha igazi apám lenne. Nagyon jó fej. Azért vettük fel ezt a vezetéknevet. Jó volt kicsit kimozdulni onnan. De azért nagyon hiányzik Magyarország. De lassan úgyis vissza kell mennem, mert februárban vizsgáim lesznek.

- De azért remélem, visszajössz! – mondta lebiggyesztett szájjal.

- Persze! Titeket nem lehet itt hagyni túl sok időre! A végén még elvonási tüneteim lesznek.

- Az biztos! És? Mesélj még Magyarországról! Érdekel.

- Hát én nagyon szeretem. Szerintem a főváros, Budapest a világ legszebb városa! – mondtam lelkesen. Miközben meséltem, akaratlanul is néha Kristenre és Robra tévedt a szemem. A lány hosszasan magyarázott valamit. Rob észrevette, hogy nézem, és rám mosolyodott, majd visszatért Kristenhez.

16. fejezet:

Folytattam a beszélgetést Ashley-vel, aki megígértette velem, hogy egyszer elviszem Magyarországra, mert ő is szeretné látni. Természetesen igent mondtam.

A többiek betettek zenét, és táncolni kezdtünk. Kellan koktéljait mindenki úgy itta, mint ahogy a levegőt belélegezzük. Természetesen bennem is volt pár koktél, nem is a leggyengébbekből, szóval elmentem kicsit a forró tábortűz közeléből és megtaláltam a helyem a tenger mellett. Pont annyira látszott oda a tűz lobogó fénye amennyire csak muszáj volt. Leültem a hűvös homokba, ami jólesett a felhevült testemnek, olyan közel a vízhez, hogy amikor kinyújtottam a lábam, az pont a térdemet érte el. Természetesen a maradék sex on the Beach koktélom sem hagytam el. Csak ültem. A tenger halk moraja és a halk zene egybemosódott és szinte egy áthatolhatatlan védőburkot emelt körém.

Gyönyörű volt a tenger ilyenkor. A színes lámpások fénye táncolt a víz tetején.

Lépteket hallottam közeledni.

- Ugye nem zavarok? – kérdezte Rob.

- Dehogyis! – mondtam és a homokra csaptam a tenyerem, hogy üljön le.

Hátradőltem és az eget kémleltem.

- Én is csillag szeretnék lenni. – mondtam halkan. Rob az oldalára feküdt, és a kezével kitámasztotta a fejét.

- Miért? – kíváncsiskodott.

- Mert gyönyörűek, és mert semmi dolguk sincs. Csak ragyognak este, és nézik a földet.

- Te is gyönyörű vagy – mondta, mire zavaromban halkan elnevettem magam.

- De ők a maguk módján szépek. – próbáltam terelni a témát, mindig kellemetlenül éreztem magam, ha valaki dicsért.

Becsuktam a szemem, és egy ideig hallgattam a tenger zaját.

- Imádom ezt a számot – mondtam, amikor meghallottam az ismerős dallamokat.

- Miért jöttél el Magyarországról? – kérdezte.

- Hát… kellett egy kis környezetváltozás. Meg amúgy ez csak egy nyári kaland akart lenni Kirával és a csajokkal, de itt ragadtunk. Azt terveztük, hogy szeptemberben visszamegyünk. De szerintem nem megyünk innen már sehova. Amerika teljesen más, mint Európa. Mindkettőt imádom. Mellesleg New York az egyik kedvenc városom. Van még ezen kívül 3. Az egyik Budapest. A másik kettő pedig Tokió és London. Egyikben sem voltam még, de még életem során muszáj elmennem mindkettőbe.

- Egyszer elviszlek Londonba. – jelentette ki hosszú hallgatás után.

- Komolyan? – kérdeztem gyermeki kíváncsisággal, miközben felültem.

- Komolyan – mosolyodott el – ha New Yorkot imádod, akkor Londonért meg fogsz őrülni.

- Rendben! Akkor én, meg elviszlek Budapestre. Szerintem tetszeni fog.

- Megegyeztünk. – mondta.

- Jesszusom, a szalonnám! – mondtam és nevetve felhúztam Rob-t.

Szerencsére nem történt semmi baja, annak ellenére, hogy kicsit megégett, de én szeretem a kicsit égett ropogós szalonnát. Mint ahogy még sok marhaságot is.

- Nagyon hideg szokott itt este lenni? – kérdeztem Ashley-től.

- Annyira nem. Miért?

- Mert én itt akarok aludni! Itt kint. – jelentettem ki.

- Te tudod. Csak aztán nehogy betemessen a homok vagy a víz reggelre – nevetett Jackson.

- Akkor majd sikítok, és megmentesz…

- Ki nézi meg velem a napfelkeltét? – kérdeztem hangosan.

- Ahogy látom nagyon sok a jelentkező. – és nevetni kezdtünk.

Lassan elcsendesedett mindenki, és amíg a többség már az igazak álmát aludta a házban, addig én még mindig kint ültem és hallgattam a tűz ropogását.

- Nem vagy még álmos? – kérdezte Rob, a szemeit dörzsölve.

- Még maradok. Nyugodtan menj aludni!

- De ígérd, meg hogy legalább a verandára visszajössz, ha már álmos vagy, és a függőágyban alszol.

- Rendben! - mondtam

- Jó éjt! - egy jó éjt-puszit nyomott a fejemre és elindult a ház felé.

- Te tényleg itt maradsz? – kérdezte Peter, mikor visszajött a telefonjáért.

- Igen. Nem tudok még aludni – válaszoltam.

- Akkor jóéjszakát törpilla!

- Neked is Carlisle! – mondtam és mosolyogni kezdtem.

Az este, amikor beszélgettünk, akkor mindig Carlise-t mondtam neki és nem Peter-t, úgyhogy megengedte, hogy úgy hívjam. Ő meg azt mondta, hogy számára olyan vagyok, mint a hupikék törpikékből a törpilla, szóval ő meg kierőszakolta, hogy hadd hívjon úgy. Néztem a tűz narancssárga fényét, és eldöntöttem, hogy ígéretemmel ellentétben nem fogok a verandán aludni. Itt maradok és kész!

Egy percre sem hagytam, hogy kialudjon a láng, és a saját magamnak tett ígéretemmel ellentétben, nem tudtam olyan sokáig fent maradni, mint terveztem, szóval elnyomott az álom.

Amikor felébredtem, már alig égett a tűz. De már kezdett világosodni. Nagy nehezen küzdöttem a szemhéjaimmal, hogy ne csukódjanak le, és homokot szórtam a tűzre hogy kialudjon. Elindultam a ház felé, és álmosan a függőágyba dőltem.

Reggel 5 körül csörgött a telefonom. Direkt beállítottam, hogy le ne maradjak a napfelkeltéről. Elégedetten vettem észre, hogy még nem kezdődött el. Ráérősen bementem a házba, és csináltam magamnak egy kávét, majd elfoglaltam a helyem a függőágyon.

- Csak nem a napfelkeltére készülsz? – kérdezte Kristen. Egy bögrét tartott a kezében, és leült a verandára. Abszolút semmi rosszindulat nem volt a hangjában. Ezen amúgy nagyon meglepődtem.

- De igen. És te? – kérdeztem vissza.

- Á, dehogy. Csak nem tudok aludni. Motoszkálást hallottam és gondoltam lejövök.

Ezután nem nagyon szóltunk egymáshoz. Csak ültünk, várva a napfelkeltére, a kávénkat szürcsölve.

Hozzá akartam szólni, de egyáltalán nem tudtam, hogy mit kéne mondanom. Például hogy: Helló, remélem nem vagy egy beképzelt csaj, vagy ehhez hasonlót?

De szerencsére megúsztam a csevegést.

- Sziasztok! – mondta vidáman Ashley és kijött hozzánk.

Aztán amire feleszméltem, már Nikki, és Jackson is kint volt.

- Kellan és Rob még mindig alszik? – érdeklődött Kristen.

- Vajon mit csinálhatnak együtt? – kérdezte Nikki és gonoszul elvigyorodott. Mindannyian nevetni kezdtünk.

- Reggelt csajok – mondta Kellan és leült mellénk.

- Jólvan, ti szívattok engem. Mindenki a napfelkeltére készült? – kérdeztem nevetve

- Így jött össze – válaszolt Jackson vigyorogva.

Végignéztük a napfelkeltét és nagyon szép volt. Természetesen Kellan nem bírt csöndben maradni. Nem baj, még így is jó volt.

Bementünk a házba, és reggelizni kezdtünk. Olyan jó volt, mintha kaptam volna egy új szerető családot.

Nagyban kajáltunk, erre megjelenik Rob szanaszéjjel álló hajjal. Inkább néztem volna egy száraz fűcsomónak.

- Jó reggelt! Azt hittük már meghaltál! – köszöntötte harsányan Kellan.

- Nektek is. – mondta és leült.

Reggeli után, lehet, hogy a kávé hatására, de olyan nagy mennyiségű energia halmozódott fel bennem, hogy nem bírtam nyugton maradni. Felvettem egy rövidnadrágot, és egy ujjatlan felsőt, és kimentem a házból. Felfedező körutam során találtam a kis koktélkunyhó mögött egy hintát, és letáboroztam.

Ott elmélkedtem meg minden, erre csak azt veszem észre, hogy valaki meglök. Hátrafordultam, és naná hogy Rob volt.

- Te mindenhol ott vagy? – kérdeztem vigyorogva.

- Csak ahol muszáj. – válaszolta mosolyogva.

- Nem ártana, ha megfésülködnél. – hívtam fel a figyelmét a rakoncátlan tincseire

- Elment az eszed? Ez a védjegyem! – nevetett.

- Igaz… hát én nem bírok magammal – mondtam és kipattantam a hintából.

Szerintem megőrültem. Elkezdtem cigánykerekezni, meg ilyen előre csavarokat csinálni, meg kézen átfordulást. Pár perc múlva lihegve elnyúltam a homokon, Rob meg csak állt még mindig a hintánál és összehúzott szemekkel meredt rám.

- Ez meg mi volt?

- Néha rám jönnek ilyen hiperaktív percek – magyaráztam.

- Aha. Hát ez teljesen normális, igazad van – mondta pimaszkodva és leült a hintára.

Később visszamentünk a verandára, ahol a többiek szüttyögtek. Név szerint Jackson és Kristen. Az utóbbi rám nézett és megszólalt, és a kérdésén egyáltalán nem lepődtem meg...