29. fejezet:

Sziasztok Olvasóim! :P

Van egy hatalmas kérésem! Szeretnék egyéni hátteret az oldalra, de foggalmam sincs, mit hogyan. Szóval ha valaki tudna nekem segíteni azt nagyon megköszönném! Aki tud segíteni az írjon nekem e-mailt: ellesilver@hotmail.com
Előre is köszönöm!
Nos, hát meghoztam a következő fejezetet, remélem tetszeni fog. Szerintem ez most elég béna lett... de hát rátok hagyom az ítélkezést! :)
Jó olvasást!
Pusszantós Mindenkinek! (L)
________________________

A következő 1 hétben sokat lógtam Daniellel, és elég jól éreztem magam a társaságában. Sokat nevettünk. Ma is együtt voltunk, elmentünk moziba. Megnéztünk valami horror filmet, és jól éreztem magam. Ahogy hazaértem szinte rögtön csörgött a telefonom.

- Szija Rob vagyok! Csak azt akarom kérdezni, hogy holnap ráérsz délután?

- Szija! Persze… - válaszoltam vidáman.

- Elmehetnénk kajálni vagy moziba, vagy valami. Olyan régen láttalak, hogy már azt sem tudom, hogy nézel ki. – nevetés bujkált a hangjában.

- Persze, ez jó ötlet. Akkor holnap talizzunk a pláza előtt, és menjünk a kedvenc pizzázómba - mondtam.

- Rendben. Akkor holnap! Szija!

Másnap eszembe jutott a talink Robbal, úgyhogy felöltöztem és elindultam a megbeszélt hely irányába.

Megláttam a kocsiját a parkolójában szóval egyenesen oda mentem.

- Szija! – kiáltottam neki, szegény meg majdnem kiesett a kocsiból ijedtében.

- Jézus! A frászt hoztad rám – mondta, kiszállt, és bementünk a kajáldába.

- Mit eszünk? - kérdeztem

- Hát mit? Alap hogy pizzát – mondta és felnevettem. Tényleg elég sokszor eszünk pizzát.

Már éppen meséltem volna valamit Robnak amikor egy ismerős hang megszólalt mögöttem.

- Szija, jó hogy előbb jöttél – hallottam magam mögött Daniel hangját. Robra néztem, aki összeráncolta a szemöldökét.

Mind a hárman néztünk egymásra, hogy most mi van. A legnagyobb meglepetéssel Rob nézett.

- Elfelejtetted a randink? – kérdezte Daniel, mire Rob lesütötte a szemét.

- Dehogy felejtettem el… - válaszoltam.

- Akkor indulhatunk? – kérdezte. Robra néztem, aki végre újra közöttünk volt agyilag. Nem akartam szegényt ott hagyni. Ez volt életem leggázabb eseménye. Rájöttem, hogy ebből már sehogy sem jöhetek ki jól. Választanom kell közülük, és mindegy hogy kit választok, mert a másikat úgyis meg fogom bántani.

- Menj csak nyugodtan – válaszolta halkan Rob.

- De…

- Semmi baj, tényleg! – mondta és egy mosolyt erőltetett magára.

Lassan felálltam, Jack pedig belém karolt és elindultunk. Még mindig Robertet néztem, akinek a szín tiszta fájdalom tükröződött a szemében.

Előre fordultam és mentünk tovább. Újra eszembe jutott Rob arca, és egy hatalmas szúrást éreztem a mellkasomban, és ahogy távolodtunk, ez a fájdalom erősödött, majd hirtelen megtorpantam, és Jack kérdőn nézett rám.

- Ne haragudj… inkább hagyjuk – mondtam és lassan hátrafelé kezdtem lépni.

- Hogyan? – kérdezte teljesen megdöbbenve.

Gyorsan megfordultam és futni kezdtem oda, ahonnan jöttünk, hátha még ott találom Rob-t, de tévedtem. Messziről láttam, hogy az asztalnál, ahonnan eljöttem már nem ült senki.

Kétségbe esetten keresgéltem a szemeimmel Rob után, hátha meglátom valahol.

Elindultam a kijárat felé, lehet, hogy arra ment. Már majdnem tépni kezdtem a hajam, mikor megláttam. Gyorsan vigyorogva utána iramodtam, és amikor utol értem, belé karoltam. Megállt és meglepett mosollyal meredt rám. Rávigyorogtam és megszólaltam.

- Te sokkal jobb társaság vagy – mondtam, mire ő elmosolyodott.

- Hűha – csak ennyit tudott kinyögni, mert szakadtatlan vigyorgott, mint a vadalma.

Valószínűleg jól esett neki hogy őt „választottam” mert a szokásosnál is többet vigyorgott.

Otthon felhívott Ashley és közölte, hogy visszajött New York-ba és mivel nemsokára Halloween, ezért meghívott egy jelmezes bulira, ahová hozhatok bárkit. Felizzítottam a többieket, hogy ők is jöjjenek. Viszont a jelmezemmel nagy bajban voltam. Ötletem sem volt, hogy minek öltözzek. Kihagytam volna, de megtudtam, hogy ez a kötelező, szóval muszáj voltam kitalálni valamit. Jade ördögnek, Cloe hercegnőnek, Lucas supermannek, Kira tündérnek öltözött, én meg még a buli napján sem tudtam, hogy mi leszek. Aztán kitaláltam végre.

Gyorsan megvettem a kellékeket, és elkészültem. A többiek, amikor megláttak, majdnem hanyatt estek a meglepetéstől. Vámpír voltam. De nem egyszerű vámpír. A szemem feketére volt kifestve, a szám vörös rúzsos volt, a hajam-befestettem barnára hajszínezővel, és rózsaszín kontaktlencséket tettem be, és az elmaradhatatlan vámpírfog, ami csak 2 szemfogból állt, és a legdurvább hogy tudtam vele enni és beszélni is. Az öltözék pedig fekete fűzős mini ruha és harisnya, plusz magassarkú.

A buliban alig ismertek fel az emberek. Ashley pom-pom lány volt, Jackson madárijesztő, Rob pedig… na, azt nem voltam képes megállapítani egyedül. De valami király, vagy herceg féle volt.

- Úristen. De durván nézel ki! Komolyan félek tőled. Szerintem szerepelned kéne az Eclipse-ben – mondta Rob.

Viszont a legmegdöbbentőbb Kristen volt. Beállított fekete necc harisnyában, magassarkú cipőben, fehér ingben, nyakkendőben és rakott miniszoknyában. De az már mini – miniszoknya volt. Az enyém legalább a combomig ért, az övé meg alig takarta a seggét. Tátott szájjal nézte mindenki, és egy csábos mosolyt küldött Rob felé.

- Sziasztok! – mondta, és amikor rám nézett lefagyott a vigyor az arcáról.

- Jó jelmez – mondta és rendelt egy koktélt. Ránéztem Rob-ra aki még mindig engem vizsgált.

- Hát… durván nézel ki – mondta, mint aki nem is ebben a dimenzióban van.

- Ezt már mondtad – válaszoltam neki kacéran és Kristenre néztem, aki összehúzta a szemét.

- Nálam te nyertél! – és odaadta a koktélt, amit rendeltem. Később megérkezett Ty is, aki a vicc kedvéért most vámpír lett.

- Na, te vagy az én emberem – mondtam neki és mellé álltam.

Nagyon jó volt az este. Jó sokat nevettünk, meg táncoltunk. De igazából nem tomboltam úgy, mint szoktam, minden erőm a szülinapi bulimra tartogatom. A csajok megígérték, hogy semmi meglepetést nem kapok. Legalábbis nem mondják el, mert tudják, hogy gyűlölök várni rájuk.

A szülinapom november 19.-én van, és reményeim szerint emlékezetesen lépek be a második X-be.