30. fejezet:

Sziasztok Drágáim!

Nos, tisztában vagyok vele, hogy az utóbbi fejezet elég gyenge volt... ezt én is éreztem, és Ti is, de most kiengesztellek Titeket egy extra hosszú résszel! :P
Remélem tetszeni fog, ahogy az új háttér, és a zene is!
Remélem mindháromról véleményeztek! :P Kíváncsi vagyok hogy tetszik-e!
Akor nem is húzom az időt!
Jó olvasást!
Puuuusssziiii (L)
____________________________________

Már egy héttel a szülinapom előtt elkezdtem szervezni a bulit. Vagyis Kiráék csinálták. Megígérték, hogy nem lesz, meglepi, szóval mindenben részt vehettem. Elméletileg, na de gyakorlatilag már más kérdés volt…

Elvileg New York egyik legjobb klubjában lesz party. Nagyon sok embernek küldtek e-mailt, hogy mi hogyan lesz meg minden, direkt beleírattam a szövegbe, hogy nem kell ajándék, csak jöjjenek el. Pont a meghívottak listáját néztük, amikor megcsörrent a telefon.

- Igen? – szólt bele Kira. Hirtelen tök ideges lett és kitágult szemekkel üvöltözni kezdett a telefonba.

- De ezt nem hiszem el! Miért nem tudnak intézkedni… jó… aha… hát mondja meg maga neki… kapja be! – azzal lecsapta.

- Mi történt? - kérdeztem rémülten, lassan rám nézett, és kierőltette a száján a mondatot.

- Nem tudjuk a klubban szervezni, mert már valaki lefoglalta.

- Uhh… - mondtam és kicsit elkeseredtem.

- Nyugi, van más klub is. – mondta nyugodtan és már fel is kapta a telefont.

Egész délután telefonálgattak és a vége az lett, hogy egyik helyen sincs üres rész, ahol megünnepelhetnénk. Szóval otthoni buli lesz. Hát én ezen jól kiakadtam és a hajamat tépve rohangáltam a lakásban föl és alá. Mindegy. Jó ez is, gondoltam, csakhogy nem sok reményt fűztem e csekély örömhöz, átélve az aznapot.

Aztán a következő dolog: a meghívottak. A buli előtt 2 nappal, az emberek fele lemondta, mert, hogy nem érnek rá. Ezen is kiakadtam, de rájöttem, hogy azzal nem lesz jobb, hogyha szétzúzom a házat és magam. A lényeg hogy a számomra pár legfontosabb ember ott legyen.

A szobámban ültem és elmélkedtem a dolgokon, amikor megcsörrent a telefonom.

- Szija, Rob vagyok! – köszöntött komoly hanggal.

- Szija! Hogy vagy? – szóltam bele vidáman

- Rosszul. Mondanom kell valamit. – teljesen megrémített a komolysága, majd hangosan sóhajtott egyet.

- Bökd ki!

- El kell utaznom 1 hétre Vancouver-be. Holnap indulok, és jövő héten jövök haza. – közölte, én pedig teljesen kész lettem. Ez azt jelentette, hogy nem lesz ott a bulimon. Szuper. Egy fontos ember kilőve… máris jól kezdődik.

- Akkor a szülimre se tudsz jönni ugye? – kérdeztem szomorúan remélve, hogy azt mondja: nem megyek csak miattad, és sajnos erre nem sok esélyt láttam.

- Sajnos nem de… - folytatta, de nem figyeltem. Arra tértem vissza a jelenbe, amikor azt kérdezte, hogy haragszom e.

- Dehogy haragszom. Dolgoznod kell, megértem. – sóhajtottam, a takaróm csücskét csavargatva, a könnyeimmel küszködve.

- Biztos?

- Persze…

- Ígérem, hogy ha visszajövök, akkor csapunk egy bulit! Na, megyek szija!

- Szia – suttogtam a süket telefonba.

Kialakult a végszó: nem is otthoni buli lesz, hanem elvileg Kira egyik ismerősének tartják a buliját a Klubba ahová eredetileg akartunk menni, úgyhogy odamegyünk.

De a létszám 5-re fogyatkozott. Végül csak Cloe, Jade, Lucas, és én megyünk le. Kirát behívták dolgozni, szóval ő sem lesz ott. A 30 emberből, akinek meghívót küldtünk, egy sem lesz ott. Mindegy, túl szép lett volna ahhoz, hogy igaz legyen.

Sajnos, nem vártam túl sok mindent a bulit illetően. Eredetileg le se akartam menni, de ha már szülinapom van, akkor már bulizni kell, és nem macinaciban!

Már pont elterveztem volna, hogy együtt készülünk, de ez sem úgy sült el ahogy szerettem volna.

Kira elhúzott Lucashoz, Cloe és Jade pedig olyan szinten leszarták a fejem, mintha elfelejtették volna, hogy hova megyünk ma. Ráadásul belekötöttek mindenbe, amit csináltam. Elég szarul esett.

Egyedül elkészültem. Kifestettem magam, és felöltöztem. Mondanom sem kell, hogy milyen kedvben.

Aztán lementünk a klubba, ahol Cloe és Jade jól összeveszett, és mind a négyen elviharzottak valahova. Majdnem bőgni kezdtem. Amikor már vagy 10 perce mentek el, utánuk indultam. Láttam Cloét bemenni függönnyel elkerített részbe.

Utánuk mentem, és tök sötét volt. Alig láttam valamit, majdnem hasra estem valami kábelben, szóval már majdnem kitörni készült belőlem a sírás, amikor felkapcsolódott a villany, és vagy 40 ember ott kiabálta, hogy Boldog Szülinapot Zoé! Ott volt mindenki, akit meghívtunk. Ashley, Jackson, Nikki, mindenki. Még Kristen is. Csak álltam tátott szájjal és megszólalni sem tudtam. Ment a zene, fel volt díszítve minden lufikkal, konfettivel meg csillogós lamettákkal.

Közelebb mentem, és megláttam Kirát vigyorogva közeledni. Odarohantam és megöleltem.

- Átvertetek! – mondtam felháborodva és küszködtem a könnyeimmel.

- Komolyan elhitted, hogy kihagynám a szülinapod? Egyik munka sem ér annyit! – olyan jól esett, hogy elkezdtem pityeregni, amiből bőgés lett, főleg amikor megláttam Robot. Odarohantam, a nyakába csimpaszkodtam és zokogni kezdtem.

- Jézusom, semmi baj! – csitított és simogatta a hajam.

- Olyan szemetek vagytok! – mondtam sírva, és nevetve egyszerre.

- Ezt nem lehetett kihagyni! – válaszolt Kira.

- Nézd csak! Itt vannak az ajándékaid. – mutattak vagy 20 ajándékra.

- Ne már! Megmondtam, hogy nem kérek semmit! – mondtam tiltakozva, de meg sem hallották. Nekiálltam a kicsomagoláshoz. Annyi mindent kaptam, hogy fel sem tudtam fogni. Volt ott ruha, ékszer, mobiltartó, képkeret, sőt még egy hordozható mini hajvasaló. Az utolsó ajándékot Rob-tól kaptam. Széttéptem a csomagolást, és a kedvenc Louis Vuitton táskám volt benne, amit mindig is akartam.

- ÚRISTEN! – sikítottam és a nyakába ugrottam.

- Még van benne valami! – mondta nevetve a táskára mutogatva. Kíváncsian kivettem egy kis zacskót, amiben egy vörös csipkés fehérnemű virított.

- NEEEEEEEE! – csaptam a homlokomra és elkezdtem nevetni.

- Te mondtad, hogy ilyened még nincs! – magyarázta. Hát igen. Ez ki is derült a Floridai utazás végén.

- Aztán én lássam rajtad először… - mondta vigyorogva, kacsintott egyet, majd beleszürcsölt az italába.

- Ahogy szeretnéd… - vágtam vissza kedvesen mosolyogva, majd elindultam, hogy megköszönjem az ajándékokat.

Mindenkit körbeölelgettem, majd a csajokat kézre fogva becsörtettem a táncparkettre csörögni.

- Kérsz egy táncot? – kérdezte Robtól Kristen és amikor Rob bólintott, a csaj táncolni kezdett neki. Tudtam, hogy ez egy harcos este lesz vele. De sajnos nem volt olyan könnyű ellenfél, mint amilyenre számítottam. Kezdetnek, olyan táncot nyomott Rob-nak, hogy tátott szájjal figyelte. A csaj sokszor rám nézett és elégedetten elvigyorodott. Hát, ha táncharc, akkor legyen.

Én is bedobtam a legkurvásabb táncom, Rob pedig bambán vigyorgott… pasik…

Később jött a java. Játszunk, felelsz vagy mersz-t – vetette fel az ötletet Kellan. Nem szívesen, de beleegyeztem. Körbe ültünk, és elkezdtük pörgetni az üveget. Kellan pörgetett, és Nikkinél állt meg. Az volt a feladata, hogy menjen oda egy pasihoz és csípjen bele a seggébe. Remélem nekem nem Kellan ad majd feladatot, mert akkor kimenekülök a világból.

Nos, szegény csaj pirulva, de megtette, amit a pasi egy szemöldökfelhúzással jutalmazott.

A következő áldozat Cloe volt. Neki elő kellett adnia egy túlfűtött kis színdarabot Jacksonnal.

De én sem maradtam ki a szórásból. Az enyém volt a legdurvább, és ezzel elkezdődött egymás szívatása. De nagyon brutálisan.

- Szóval a feladatod: Rob felhúzza a pólóját, te pedig végignyalod a bőrét a hasától kezdve az állkapcsáig – mondta vigyorogva Kellan. Igen, nem úsztam meg.

- Micsoda? – hüledeztem. Ezt nem csináltam volna meg, ha Robbal kettesben lettünk volna, akkor sem, nem hogy csomó ember előtt.

Rob felhúzta a pólóját, és pedig letérdeltem és kicsit pirulva, de megtettem, amit kellett.

Megéreztem a sós ízt a számban és egyre haladtam feljebb és feljebb.

Amikor kész voltam, mind a ketten paprika vörösek voltunk. Gyilkos szemekkel mondtam a megjegyzésem Kellannak:

- Ezt még visszakapod! – mire elkezdet vigyorogni.

De természetesen még egy olyan feladatot kaptam, amit nem szívesen vállaltam el.

Rob és az én övem összekapcsolták és körénk csatolták, hogy kb. 1 centi volt közöttünk, és fél óráig úgy kellett lennünk. Mivel nagyon leülni nem tudtunk, ezért én kénytelen voltam az ölébe ülni.

- Zoé, nem meredezik semmi ott alul? – kérdezte Kellan, miközben Rob ölébe nézett és megnyalta a száját. Rob felnevetett, mire én gúnyosan megszólaltam:

- Tudod mit? De nagyon merev már! Szóval alig várom, hogy kibújjunk ebből a dologból, és a vécében rávessem magam!

Amit pedig nem vártam: Rob is bekapcsolódott a szívatásba.

- Igen… én pedig meg fogom erőszakolni! – mondta kedves mosolyával mire Kellannak lefagyott az arcáról a mosoly, és mindketten nevetni kezdtünk.

Összecsaptunk a levegőben, aztán Kellan is elvigyorodott gúnyosan.

A játék is a végéhez közeledett. Én voltam az utolsó pörgető. Nagy nehezen megpörgettem az üveget ami Kellan előtt állt meg.

Diadalittasan elvigyorodtam. Tudtam, hogy jól meg fogom szívatni „szegényt”.

- Na! Szóval mi is legyen a feladatod… - Látványosan gondolkoztam.

- Nahát, már meg is van. Azt hiszem számot véve a többieknek és a nekem adott feladataid alapján nem leszek gonosz, hogy ha azt mondom, hogy a feladatod olyan durva lesz, mint a mienk.

A többiek kíváncsian várták már hogy mit találtam ki.

- Szóval, íme, a feladatod: az este további részében úgy kell viselkedned, mint egy túlfűtött buzi. A ruháid le kell venned egytől egyik mindegyiket. A boxert is.

A helyett ezt kell felvenned – mutattam egy férfi tangára – és hogy ne nézz ki túl férfiasan: Rob szépen kifest téged.

Felmutattam a kezemben lévő nesszeszert. Mindenki iszonyat nagy röhögésbe kezdett. Robnak odaadtam a sminkeket, aki elkezdte festeni Kellant. Hát mit ne mondjak érdekes lett. De annyira röhögött, hogy nem tudta még a száját se kirúzsozni.

Amikor készen volt, azt hittem belehalok a nevetése. Durván nézett ki. Azért kicsit sajnáltam.

- Na, jó legyen csak 1 óra! – enyhítettem a dolgokon, ő pedig elment a pulthoz inni.

- Kösz Zoé. Édes vagy - mondta szemrehányóan és felgurította a 2 tequilát, amit rendelt.

Később összetalálkoztam Daniellel, akiről kiderült, hogy itt DJ szóval, ha volt egy szám kívánságom, mindig rohantam elmondani neki, és rögtön teljesítette.

2 óra felé a hangulat a tetőfokára hágott, és sodródtam vele. Elkezdtem táncolni. Aztán megfordultam és ott állt Rob, a karjai közé kapott, hátradöntött és megszólalt:

- Kérhetek egy táncot a legdögösebb lánnyal? – kérdezte pimaszan vigyorogva

- Hát persze – mondtam kacéran.

Nem tudom mit műveltünk, de az nem volt tánc. Olyan szorosan voltunk egymáshoz, hogy szinte eggyé váltunk. Közben folyamatosan egymás szemét fürkésztük. Aztán lassan megcsókolta a nyakam, de nem toltam el magamtól, hanem hagytam. Nemtudom mi ütött belém. A tánc végén visszamentem a pulthoz, és iszogattam, majd körbenéztem, és a tekintetem rátévedt Robra és egy másik csajra, akik összebújva nevettek. Hisztizve kicsörtettem a mosdóba, ahol Kira utánam eredt, és maga felé fordított.

- Mivan? – kérdezte Kira

- Egy csajjal táncolt! – mondtam felháborodva

- Veled is táncolt! – emlékeztetett barátnőm

- De én nem csak egy csaj vagyok! – ripakodam rá.

- Akkor mi vagy? – kérdezte türelmetlenül, nem válaszoltam csak hallgattam. Elgondolkoztam a dolgokon, aztán összeszedtem magam és végül megszólaltam.

- Tiszta hülye vagyok! – aztán visszamentem a boxunkba…