7. fejezet: A megmentő

Péntek reggel lementem a konyhába, mert hallottam, hogy Jade-ék ott vannak. Kira korán reggel dolgozni ment. Eredetileg csak késő délután jön haza, úgyhogy van elég időnk megcsinálni a cuccokat. Felöltöztem, és elmentem vásárolni. Vagy 5 szatyorral jöttem ki, ami tele volt mindennel. Szerencsére nincs ez az épület sem távol tőlünk, de már előre tudtam, hogy meg fogok szenvedni ezzel a fél órás úttal. Főleg mikor nagyban mentem, és az utca közepén szétszakadt az egyik szatyor alja, és minden kiesett belőle. Szerencsére csak csokik meg ilyenek voltak benne. Fúh, olyan ideges lettem. Ezt nem hiszem el! Ez is csak velem történhet.

- Szia! Látom, segítségre lenne szükséged… - szólt egy kellemes hangú pasi. Megfordultam és Rob volt, lehajolt és elkezdte felszedni a csokikat. Közben vigyorgott.

- Szija! Te vagy az én megmentőm… - mosolyogtam.

- Tényleg csoki mániás vagy – tágult kerekre a szeme, amikor meglátta a csoki, és chips halmot a földön.

- Ennyit azért nem tudnék megenni – nevettem – Kira bulijára lesz. Ugye jösz te is?

- Persze! – mondta tök evidensen.

- Amúgy meg mit kerestél erre? - kérdeztem mikor beraktuk a cuccokat a kocsijába.

- Ajándékot vettem az ünnepeltnek… - vigyorgott még mindig.

- Jaj. Nem kellett volna – de ő lelegyintett…

- Nem állíthatok oda ajándék nélkül. Bunkóság lenne. Mellesleg meg egy üveg finom bornak biztos nem fog tudni ellenállni!

- Oké. Meggyőztél. – elindultam az anyósülés felé, aztán hirtelen leesett… - egy pillanat. Jól látom, hogy ez pont olyan kocsi, mint amit az Alkonyatban vezettél? – kérdeztem meglepetten

- De igen. Szóval láttad… - beszállt a kocsiba és becsukta az ajtót.

- Hogyne… egyik kedvenc filmem – vigyorogtam

- Hát most csalódtam benned… - mondta mosolyogva miközben beindította a motort.

- Nemtudom mi bajod van magaddal xD! Szerintem tök jól játszottad! Edward cuki… Jó! Te is cuki vagy! – nevettem el magam, az ő szája is mosolyra húzódott.

- Mmmm…

- Na, látod, ezért nem lennék színész… csinálnak egy tök jó filmet és egyszerűen nem nézhetem meg, mert én játszok benne… elég rossz lehet… oké, váltsunk témát. – éreztem, hogy kezd sok lenni magamból… XD

De erre csak elkezdett nevetni. Az út 10 perces volt.

- Segítsek felvinni a csomagokat? – tette fel a kérdést, mikor megérkeztünk.

- Igen, megköszönném!

Ez a „csomagot segítek felvinni” dolog kb. úgy nézett ki, hogy az összes szatyrot ő hozta xD. Mondjuk én nem bántam. Amikor az ajtó elé értünk, hatalmas hangzavar jött a lakásból. Gyorsan kinyitottam az ajtót és bömbölt a zene. Tiszta kupi volt mindenhol. Nagy nehezen kivettem az üvöltő hifi hangjából, hogy szól a telefon, lehalkítottam a zenét, és felvettem.

- Szia! Kira vagyok! Csak azért hívlak, mert előbb tudok ma hazajönni. Úgyhogy készülődjetek, mert megyünk inni valahova!

- Oké.

- Le kell raknom, szia!

- Szia!

Teljesen lesápadtam. Pont jókor jött le Cloe és Jade.

- Mi a frászt csináltok? Azt mondtátok, hogy feldíszítek a lakást és rendet raktok. Erre még nagyobb rumli van, mint amikor elmentem! Kira most hívott, hogy előbb jön haza! Nincs feltakarítva, díszítve, és még a torta sincs kész! – bosszankodtam és számoltam a teendőket az ujjaimmal.

- Hoppá. És még ajándékunk sincs! Oké, mi elmentünk ajcsit venni! Sietünk! – azzal kiviharzottak a lakásból, kikerülve Robot, aki szerencsétlen még mindig az ajtóban állt, kezében a csomagokkal.

- Ezt nem hiszem el!!! Mindig ezt csinálják! Megint mindent nekem kell megcsinálni! Pazar… Oké… Van 3 órám, hogy megcsináljam a tortát, feltakarítsak, rendet rakjak… - szinte őrjöngtem.

- Szívesen segítek… - nyögte ki Rob. – nincs semmi dolgom.

- Komolyan? Áh, de nem várhatom el, hogy ilyenekkel foglalkozz.

- Hát, ha nem akarod… - és már fordult is ki. Én meg odaszaladtam és visszahúztam az ingénél fogva. Akkor láttam, meg hogy vigyorog.

- De akarom! – mentegetőztem és csak ott álltam, az ingét szorongatva, és gondolkoztam, mi hogy legyen. Szegény, nézett rám, hogy ez most mi. xD

- Jó. Megcsinálom a tortát én, mert nem tudom, hogy hova kell rakni… ezeket… - mutatott a szanaszéjjel dobált felsőkre, körömlakkokra, sminkekre meg minden hülyeségre.

- Rendben… hozzávalókat ebben a térségben találsz – mutattam körbe a konyha részben. Én elmentem rendet rakni. Ahogy képest, hogy mekkora rumli volt, fél óra alatt megoldottam. Feltakarítani nem takarítottam fel, csak felsöpörtem. Nem volt kosz. Aztán elővettem a lufikat meg a díszítő dolgokat és feldíszítettem a lakást nagyjából, de úgy hogy ne legyen túl csicsás. Rob közben a tortával ügyetlenkedett. Gondoltam jobb lesz, ha inkább folytatom. xD

- Ezt te csináltad? – kérdeztem meglepetten, amikor belekóstoltam a krémbe.

- Igen. Miért? – nem értette, hogy most mit akarok ezzel.

- Túl jó ahhoz… - vigyorogtam pimaszul, mire ő belenyúlt az ujjával a krémbe, és az arcomra kente. X). Én is így tettem. Mikor abbahagytuk, tiszta vaníliakrém volt mindenünk, és nevettünk.

- Veled sem főzök legközelebb – mondta úgy mint egy megsértődött kisgyerek.

- Te kezdted! És ez akkor sem változtat azon, hogy a krém, tuti nem a te műved – mosolyogtam bájosan XD.

- Elég volt! – felpattant a bárszékről, és elszaladtam előle. Egyenesen fel a szobámba, amit becsuktam. Mikor hallottam, hogy Rob már elment az ajtó elől, lesettenkedtem, de nem láttam, hogy a lépcső mellett volt, hátulról elkapott, és elkezdett forgatni.

- Nee! Tegyél le! – nevettem és közben kiabáltam… X).

- Ti meg mit csináltok? – hallottam Cloe hangját. Megfordultam és ott álltak az ajtóban, szatyrokkal a kezükben.

- Ööö… csak csináltuk a tortát… - mondtam zavartan miközben Rob letett végre. XD.

- Azt látjuk… - mondta ugyanazzal a meglepett arckifejezésével.

- Én megyek, azt hiszem nem ártana, ha lezuhanyoznék a buli előtt. – szólalt meg.

Ő is zavarban volt.

- Majd 6-ra jövök. Sziasztok – köszönt nekik, rám nézett és mosollyal az arcán ment ki a lakásból.