Lelki felkészülés

Reggel hirtelen felriadtam. Vagyis dél volt. Magam sem értem, hogy miért, de sohasem szoktam délig aludni. Kikászálódtam az ágyból, tiszta kóma voltam. Lehet, hogy a túl sok alvástól. Lementem a nappaliban, de sehol senki. Csak egy cetli az asztalon, ezzel a felirattal: 2-kor jövök K. Mivel ma semmi dolgom nem volt, ráérősen elmosogattam és rendet raktam a lakásban. Hallottam, hogy fordul a kulcs a zárban. Kira volt.

- Szija! – nyögte oda.

- Szia… te meg hogy nézel ki? – az arcáról a felsőjére vándorolt a szeme, ahol egy fél méteres barna paca virított.

- Leöntöttek kávéval… - ez nem volt túl vicces, de én percekig nevettem rajta.

- Nem röhög! Együtt érez! – villantotta rám a szemét, de ez csak arra volt elég, hogy még jobban elkezdtem nevetni.

- Na, jó! Nagyon vicces vagy… csináltál ma egyáltalán valamit az alváson kívül?

- Elmosogattam és rendet raktam… - mondtam világbéke mosolyommal xD

- Amúgy meg jobban tennéd, ha inkább készülődnél. 6 óra hip-hop itt lesz…

- Miről beszélsz? – kérdeztem zavarodottan, nem emlékeztem, hogy mi dolgom van este 6 órakor.

- Hahóóó! – lengette meg a kezét előttem – föld hívja Zoé-t. Elfelejtetted a randit?

- Basszus! – csaptam a homlokomra – azt hittem, csak álmodtam!

- Hát nem! Gyerünk, menj fürödni és hajat mosni. Addig én csinálok kaját.

- Igenis anyu – ugrottam vigyáz állásba.

1 óra múlva frissen mosottan, üdén lépkedtem a konyha felé. De vizes volt a lábam, és seggre estem.

- Remélem jó lesz ez a randi izé… ha már majdnem kitörtem a lábam… hmm… de jó illata van! – mohón elkezdtem enni a tésztát, amit Kira csinált.

- Nem fogsz tudni enni este! – vette ki a kezemből a kanalat és arrébb tolt.

- Már enni sem lehet nyugodtan… - forgattam a szemeim.

Elmentem, megszárítottam a hajam, és kihúztam. A szemhéjamra festettem egy vékony tus vonalat, szempillaspirál, és kész is voltam.

- Tudod, már hogy mibe mész? – tette fel a kérdést Kira.

- Nem. De te majd segítesz – és behúztam a ruhásszekrényem elé.

- Mit szólsz ahhoz a ruhához, amit tőlem kaptál karácsonyra?

- Azt tuti nem veszem fel! Tisztára csillog, meg minden. Nem akarok túlöltözni.

- Túlöltözni? Látnád, milyen ruhákba mennek oda az emberek…

- De én nem emberek vagyok, hanem saját magam.

- Jó, akkor legyen az a barackszínű szoknya.

- Nem rossz ötlet… és felső?

- Fehér ejtett vállú?

- Persze kirakom a vállam. A végén még azt hiszi, hogy bepróbálkozok.

- Feladom! – ledobta magát az ágyra

- De ha kölcsönadod a sálad, akkor lehet róla szó!

- Oké.

Felöltöztem. Felvettem a sellő cipőm. xD (egy topán, amin csillámpor van és a fényben zölden és rózsaszínűen csillog). Bepakoltam a táskámba.

Elindultam. Az étterem 20 percnyire van tőlünk. Úgy döntöttem, kihasználom a friss levegőt és inkább sétálok. Az étterem előtt egy inas vagy mi fogadott.

- Jó estét, kisasszony! – köszöntött. Elmondtam neki a helyzetet. – fáradjon velem.

Bementünk. Még a szám is tátva maradt. Azt hittem ilyen szép éttermek csak a filmekben vannak. Odavezetett egy elkülönített asztalhoz, ahol háttal nekem egy bozontos hajú pasi ült. A szívem hevesen kezdett dobogni. Egyáltalán nem voltam az az izgulós típus, de most nagyon izgultam. A vérnyomásom a plafonon volt. Legszívesebben elfutottam volna, de már késő volt. A szívem a torkomban éreztem.
- Uram megérkezett a hölgy vendége. – szólt az inas. Te jó ég, mindenkit így felkonferálnak? A háttal ülő férfi felállt és megfordult. Ekkor szembe találtam magam Robert Pattinsonnal.

Zoé szoknyája, felsője, cipője, és sála, amit a randin viselt: