Az első pillantás

Visszatérve a bambulásomból, észrevettem, hogy engem néz. Gyorsan elkaptam a tekintetem. Hiszen az is kellemetlen számomra, ha egy ismeretlen ember néz. Főleg ha egy ilyen ismeretlen. Szóval gondolom észrevette, hogy nézem. De csak elbambultam. És azt is észrevehette, hogy zavarba jöttem, mert elmosolyodott. Csörgött a telefonom. Gyorsan felkaptam.

- Igen? – szóltam bele.

- Szia, Zoé! Jade vagyok!

- Szija! Mikor jöttök ki végre Cloe-val?

- Nemtudom. Még hívlak emiatt. Csak azt akartam kérdezni, hogy vagytok. És milyen a lakás?

- A lakás csodálatos. Amúgy jól vagyunk. És jó lenne, ha már ti is itt lennétek.

- Nemsokára megyünk mi is. Csak még Cloe-nak valami volt a szüleivel. Összevesztek vagy valami hasonló. Le kell tennem. Megint vita. Puszi Kirának.

- Átadom. Szia!

- Szija!

Letettük. Éreztem, hogy valaki néz. Robert volt. Egész telefonálás alatt éreztem a bőrömön a tekintetét. Elég kellemetlen volt. Eltelt 5 perc és még mindig. Aj mivan már? Van rajtam valami? Teljesen átlagos szőke hajó, zöld szemű lány vagyok. Nincs semmi érdekes rajtam. Akkor meg mi a fenét bámul? Lehet, hogy az volt érdekes hogy én nem tolakodtam az autógrammjáért. Ami furcsa, mert itt 10 az 1 négyzetcentiméterre jutó sikító lányok száma. Mindenesetre kezdtem pánikba esni. Aztán észrevettem, hogy Kira közeledik mosolyogva, egy cetlit lobogtatva a kezében.

- Gyors voltam? – kérdezte vigyorogva

- Pont nem – kezdtem nevetni – na muti! Azt hittem, legalább a teljes nevét leírja.

Majd bementünk a terembe hol az alkonyat első részét játszották. Elkezdődött a film. A kedvenc zeném van az elején. Full Moon. Még mindig imádom ezt a filmet, holott már vagy 100x láttam. Furcsa módon pedig a terem teljesen tele volt. Még sohasem ültem olyan mozi teremben, ami tele lett volna.

2 óra múlva kijöttünk a teremből. Robert még mindig osztogatta az autógrammokat, és szakadatlan mosolygott. Szegény csávót azért sajnálom. Ennyiszer leírni a nevét. Én érettségin írtam le vagy 100x., de a végén már alig lehetett kiolvasni a betűket. J Képzelem milyen gyöngybetűket kap az utolsó autógrammért harcoló rajongó. J

- Kira! Nem megyünk shoppingolni? – támadt hirtelen az ötletem

- Jól hallottam a kérdésed? – csillant fel a szeme.

- Igen, tudom, hogy utálok vásárolni, de most itt vagyunk, és túleshetnénk rajta. Szükségem van új cuccokra.

- Oké, felőlem mehetünk – látszott rajta hogy bazira örül.

Bementünk a kedvenc ruhaboltunkba. Annak ellenére, hogy nem szerettem túlzottan a vásárlást semmilyen téren, kedvenc ruhaboltom azért volt. Ebben az üzletben szeretek vásárolni. Itt mindig megtaláltam, amit kerestem. xD

Akciókból sosem volt hiány, és ez ma is így volt.

- Szerencse hogy most kaptam fizut – lelkendezett Kira

- De jó itt valakinek – motyogtam – várj csak! Mindjárt jövök!

Oda rohantam a pulthoz, és elégedetten vettem tudomásul hogy jól láttam, amit láttam.

Egy munkaerőt keresünk feliratú tábla.

- Jó napot! A hirdetésre szeretnék jelentkezni. Vagyis először érdeklődni.

- Szia! Ruhabolti kisegítőt keresünk, aki elvégzi a szokásos feladatokat. Úgy, mint kirakja az árukat, kasszázik, leltározik, címkéz. Persze ezt nem mind egy napon. A munkaidő 10-18-ig van, minden nap. Persze mindig más napokra lennél beosztva. Alapfeltétel a jó kommunikációs képesség, és az ápolt megjelenés. De úgy látom azzal nincs probléma. Rövid, vagy hosszú távra jelentkeznél?

- Hosszú… - mondtam olyan fejjel mintha ez tök evidens lenne xD

- Oké, tessék. Itt egy jelentkezési lap. Ezt töltsd ki, és hozd vissza holnapra. Aztán meglátjuk.

- Rendben. Köszönöm. Szia!

Lelkesen rohantam Kirához.

- Képzeld, lehet, hogy lesz munkám!

- Hol?

- Itt – tártam szét a karom.

- Komolyan dolgozni szeretnél? Megőrültél? – kérdezte hatalmas szemekkel

- Halálra unom magam. Mióta nincs suli, nemtudok mit kezdeni magammal. Meg hát a pénz is jól jön. Az alvásért nem fizetnek.

- Forgolódás – hívta fel a figyelmem. xD Nevetni kezdtünk. – Hát remélem, megkapod az állást. És akkor nem leszek, annyira hihetetlenül irigy mikor reggel felkelek, és tudom, hogy te sokat aludhatsz! Amúgy meg. Elég groteszk, hogy utálsz ruhákat vásárolni, és pont egy ruhaboltban kapsz munkát.

- Na, jó! Elég a fecsegésből. Inkább vásároljunk, ha már itt vagyunk.

Pontosan 2 óra múlva kijöttünk az üzletből, 3 szatyorral fejenként! xD Beültünk a mekibe. Nevettünk meg dumáltunk, mikor egy reklámra lettünk figyelmesek az egyik falra függesztett plazma Tv-n.