A költözés

- Zoé siess! Lekéssük a gépet! – figyelmeztetett Kira. (Ő a legjobb barátnőm.

Szinte mindenhova együtt megyünk. Imádjuk egymást. )

- Nyugi semmi vész, oda fogunk érni! – nyugtattam, de nem sokat segített. Az igazság az, hogy tényleg késésben voltunk. Gyorsan lerohantunk a taxihoz, ami elvitt minket a reptérig. Mikor odaértünk, szélsebesen rohantunk a gép felé.

- Mindig miattad késünk el mindenhonnan – kiabálta Kira miközben futottunk.

- Ne vészmadárkodj már! Inkább fuss gyorsabban – kiabáltam neki vissza.

10 perc múlva már a New York-i gépen ültünk.

- Huh – dobta le magát a mellettem lévő ülésre.

- Látod? Én mondtam, hogy elérjük – reagáltam halál nyugodtan, mosolyogva.

- Kérjük, kapcsolják be a biztonsági öveiket – hallottuk a légi kísérő szavait.

Mivel az út elég hosszú volt, nem igazán szóltunk egymáshoz. Inkább aludtunk. Több óra múlva megérkeztünk a New York-i reptérre. Lecsaptunk egy taxira, és elautókáztunk a házhoz, ahol lakni fogunk.

- Köszönjük – adta oda Kira a pénzt, majd a kocsi elhajtott.

- Ugye tudod, hogy rendesen lehúzott minket? – kérdeztem suttogva.

- Észrevettem. Egész úton mahinálta az órát. Na de a lényeg, hogy végre itt vagyunk. Mi lesz már? Kotord elő a kulcsot! – mondta szórakozottan.

- Jah, egy pillanat… - elkezdtem kutakodni a táskámban, ami nem éppen a legkisebb darab.

- A fenének van ekkora táskád. Soha, semmit nem találsz benne. Add csak ide. – szólt és már ki is kapta a kezemből, és a tartalmát a ház előtt lévő fűre szórta.

- Mit művelsz? – kerekedtek ki a szemeim.

- Megvan! – emelte fel kezét jó magasra, felállt és nyitotta az ajtót.

- És ezekkel mi lesz? – kérdeztem hitetlenkedve a táskám tartalmára nézve.

- Te cuccaid – mondta és vigyorogva felment.

- Én is nagyon szeretlek! – kiabáltam neki. Összeszedtem a cuccokat és felrohantam a lépcsőn. Pontosan a második emeletre. Ez egy négyemeletes ház volt. Leginkább 2 szintes lakásokkal. A miénk is ilyen volt.

- Isten hozott az első közös lakásunkban – szólt Kira miközben kitárta a lakás ajtaját.

- A felső emelet az enyém – kiabáltam rá, és felszaladtam nevetve.

- Hé, ez nem ér – mondta csalódottan.

Ahogy benyitottam a szobába teljesen ledöbbentem. Tök jól nézett ki. A legnagyobb helyet a baldachinos ágy foglalta el. Vele szemben volt egy erkély is. Odaszaladtam és ledobtam magam az ágyra. Ha Kira nem szól be, tuti elaludtam volna.

- Megjöttek a csomagjaink!

Lebaktattam a bejárati ajtóhoz és ott álltak a csomagok. Biztos a taxisok felcipelték.

- Én megyek is. Kipakolok. Milyen rossz hogy neked az emeleten van a szobád. – és ravasz vigyorral elgurult a csomagjaival.

- Na, jó… - mondtam határozatlanul – csak felcipellek valahogy – néztem a bőröndre. Megfogtam a fülét, és húztam magam után a lépcsőn. Egész jól ment, amíg be nem akadt a szőnyegbe a kereke. Pont az utolsó lépcsőfoknál.

- Ne csináld! Kérlek… - jobban megrántottam, mikor hátraestem vele együtt.

- Hú! Zoé! Jólvagy? – kérdezte viszafolytott nevetéssel.

- Hogyne! – mondtam kedvetlenül a földön ülve.

- Ne segítsek?

- Megoldom. Végülis én akartam emeleti szobát – célozgattam.

- Hát igen – és elment.

Behúztam a szobába a bőröndöt, és úgy döntöttem, hogy ma tuti nem fogok kipakolni. Úgyhogy befeküdtem az ágyba, és el is aludtam.

A következő hét szinte csak pakolászással telt. Kicsit kicsinosítottuk a lakást. Kifestettük az egészet. Közben Kira talált munkát egy pubban.

- Szia! – kopogtatott az ajtón – mit csinálsz ma?

- Gondoltam nyakamba veszem a várost és keresek valami munkát.

- Az uncsi! Inkább menjünk el moziba. Tudod, van az alkonyat.

- És? – mondtam tök élettelenül

- Jesszus, mi van veled?

- Csak nagyon fáradt vagyok. – és ásítottam egy nagyot

- Miben fáradsz el? Egész nap alszol – mondta célozgatva, hogy ő dolgozó ember.

- Még mindig nem szoktam meg az időeltolódást. Olyan mintha nappal aludnék, és este lennék fent. És ha azt a forgolódást alvásnak lehet nevezni…

- Na, akkor mit szólsz a mozihoz?

- De az alkonyat egy éves. Vagy nem?

- A nagy sikerre való tekintettel újra adják a moziban. És nemsokára kijön a New Moon is.

- Oké. Akkor mozizzunk.

- De most ne rendezd el újra a ruháid, hanem induljunk el!

- Jólvan!

Fél óra múlva már a mozgólépcsőn álltunk, úton a mozi felé. A csendet egyre hangosabb tömeg hisztérikus őrjöngése törte meg.

- Jesszus! Mi ez a sok ember? Szerinted fogunk még ma jegyet kapni? Még jó hogy neten előre foglaltunk.

- Ja.

Már éppen fordultam volna, amikor megakadt a szemem valamin. Vagyis valakin.

- Azt… jól… látom? – kérdeztem artikulálva Kirát.

- Őőő, igen… - túl egyszerűen mondta

- Várjunk csak… te nem is szeretsz moziba járni!

- …

- Na, ne! Mond, hogy nem csak miatta jöttünk! Robert Pattinson? Ezt nem hiszem el! - teljesen kiakadtam. De nem tudom, hogy attól e, hogy csak egy sztár miatt rángatott el Kira otthonról, vagy, hogy Robert Pattinson 3 méterre áll tőlem… Reméltem, hogy nem az utolsó.

- Ne haragudj! De ha elmondtam volna, tuti nem jösz velem! – nézett rám a boci szemeivel, tudta, hogy azokkal mindig meg lehet fűzni.

- Látod, ebben biztos lehetsz… - forgattam a szemeim – najó! Menj és kérj autógrammot. Addig én elmegyek a jegyekért.

- Imádlak – ugrott a nyakamba.

Előrefurakodtam nagy nehezen a pénztárhoz és közöltem a mondandóm.

- Jó napot! Foglaltattam előre. – ahogy kimondtam a szavakat elkezdett nekem magyarázni.

- Kérem, álljon be a sorba. – mondta.

- Ezt az 1 kilométeres emberfalat nem lehet sornak nevezni. Nézze! Otthon felmentem a honlapra. Fél óra volt, míg kiigazodtam rajta. Megrendeltem a jegyet. Pontosan 2órára! És itt vagyok! Nem értem mi az akadálya, hogy ideadja a jegyem.

- Be kell állnia a sorba. – mondta erélyesen, de én csak erősködtem. Elég makacs tudok lenni. XD

- Ahelyett hogy itt magyarázna nekem, már rég ideadhatta volna és én már a teremben ülnék. Eddig úgy tudtam, hogy az internetes jegyfoglalás arra van, hogy az ember, tolakodás nélkül megkapja, amit akar. Ebben az esetben ez totál felesleges. Úgyhogy lenne olyan szíves és odaadná azokat a nyamvadt jegyeket? – lehet, hogy rémisztő voltam, mert a nő szó nélkül kiszolgált. Végre. Én pedig bájos mosollyal távoztam a sorból. Megálltam oldalt az egyik plakátnál. Kira még mindig sorban állt. Szinte csak csajok voltak. Milyen meglepő.

Robert Pattinson. Egyszer láttam a Harry Potter filmet, amiben ő volt Cedric. Nem igazán keltette fel az érdeklődésem azon alakítása. Még arra sem méltattam szegényt, hogy megnézzem a szereplőlistában a nevét a film végén. Nem gondoltam volna, hogy az Alkonyat után ekkora hiszti lesz körülötte. Mondjuk ott még nem volt valami szívdöglesztő pasi. Most viszont egész jól néz ki. Csak ül az asztal mögött és mosolyog zavartan. Látszik, rajta hogy még mindig nem fogta fel ezt a felhajtást, ami körülötte van. Hogy ennyien rajonganak érte. Aztán hirtelen egy kék pillantás fúródott a tekintetembe…

A ház, ahol Zoé és Kira lakik, a fürdőszoba, és Zoé szobája: