19. fejezet:

Sziasztok Drágák!

Itt az új fejezet, nem tudom mikor lesz a kövi, sok a vizsgám. De mondjuk 10 megjegyzéssel meglehetne győzni hogy hétfőn feltegyem a következőt! :) Szóval rajtatok áll :)

Jó olvasást! :D

Pusszancs :* (L)

_______________________

- Na, milyen volt? – kérdezte Kira vidáman, amikor benyitottam a lakásba, aztán rögtön lelombozódott, amikor meglátott.

- Jesszus, mi történt? – kérdezte döbbenten.

Elmeséltem neki mindent. Az óvszeres dologtól, az alvásomon keresztül egészen az eltévedésünkig.

Feszülten hallgatta a beszámolót a 3 nap történéseiről, és a végén elvigyorodott.

- A francba, miért nem én mentem el a Robertes randira. Milyen kalandokból maradok ki. – mondta és elnevettük magunkat.

Lassan kipakoltam a táskából, megfürödtem és a már otthoni cuccba öltözve be vonultam a szobámba. Kinyitottam a laptopom, amin általában megnézem az iwiwem, meg az ilyeneket. Felléptem msn-re, de amint megláttam, hogy alig van fent valaki, le is léptem. Megnéztem az e-malijaim, és egy üzenetem érkezett ezzel a szöveggel: Csak hogy ne felejtsük el a 3 napot! Csatolásként a kép volt, amit nagy nehezen összeügyeskedtünk a többiekkel. Gyorsan kinyomtattam és feltettem a parafatáblámra egy széles mosoly kíséretében, majd Kira beviharzott a szobámba, és a kezembe tolt egy kihajtott újságot.

- Olvasd – mondta

- Brangelina újabb gyereke? Miért érdekelne az engem?

- Alatta, te dinka.

- Robert végre révbe ért?– kiáltottam fel.

- Az lesz az. Olvasd csak el. Én jókat nevettem. – mondta, majd kiment.

- Nos, a képek szerint igaz. Robert Pattinson megtalálta a helyét egy csinos szőke hölgy oldalán, akivel a sztárt egyre többször látják együtt.

A lány először a meghirdetett vak randin került közelebb Pattinsonhoz, később pedig az Ashley Green által szervezett Floridai vakáción is jelen volt.

A szőkeségről egyelőre semmi információnk nincs, hogy ki is lehet. Vajon mit szól ehhez Kristen?

Hát ez nem igaz! Tudtam, hogy nem fogom megúszni én sem. Mondjuk jót nevettem aztán az ajtó elé hajítottam.

2 óra múlva csöngettek, és nem kis meglepetésemre a csomagom állt a küszöbön.

Bevittem a szobámba, és megkezdtem a kipakolást. Pont a végére értem, amikor csörgött a mobilom.

- Szija! – köszöntöttem Robertet.

- Honnan tudtad, hogy én vagyok, amikor rejtett számról hívlak? – kérdezte és éreztem a megrökönyödést a hangjában.

- Megérzés – vigyorogtam.

- Kezdek félni tőled – mondta komolyan.

- Minek köszönhetem a kedves hívását uram? – trilláztam a telefonba.

- Ejj, de jó kedve van itt valakinek – mondta nevetve. – szóval csak azért hívlak, mert gondoltam szólok, hogy holnap után elutazok.

- Mii? Ne már! – színleltem sírást a telefonba.

- Forgatok egy filmet. Vagyis még nem, csak tudod forgatókönyv meg ilyenek.

- És mikor jösz vissza? – kérdeztem némi reménnyel.

- Októberben. – mondta szomorú hanggal.

- Az 1 hónap! – mondtam ledöbbenve.

- Tudom, nincs kedvem elmenni… de muszáj.

- Hát jó… de holnap még össze tudunk futni? – kérdeztem

- Persze, ha szeretnél. – mondta és a hangsúlyból gondoltam, hogy mosolyog.

- Ez nyilvánvaló! Átjöhetnél, és borozhatnánk, meg filmet néznénk, meg ilyesmik. Csak hogy ne kelljen bujkálnod.

- Nagyon köszönöm – mondta hálásan. – akkor holnap felugrok 3 körül. Az jó?

- Tökéletes.

- Feltételezem, hogy megkaptad a csomagod.

- Igen, köszönöm. Kotorásztál mi? – kérdeztem, és nevetni kezdett.

- Nem szokásom… bár az a vörös csipkés fehérnemű a földhöz vágott.

- Nincs is olyanom! – mondtam meglepetten erre ő elnevette magát.

- Vicceltem. Amúgy ezt jó tudni. Megjegyzem. – kuncogása belehallatszott a telefonba.

- Na, megyek. Ki kell faggatnom Kirát, mert azt hiszem, a pasijával beszél.

- Van pasija? – kérdezte.

- Lesz! – mondtam neki nevetve.

- Jólvan akkor holnap. Szija, jó éjszakát.

- Szija, neked is! Puszi!

Letettük, odadobtam a telefont az ágyamra, és átszaladtam Kira szobájába, aki vigyorogva ült a fotelében.

- Na? – kérdeztem és széttártam a karom, sürgetve a választ.

- Holnap délután találkozunk… - mondta vigyorogva.

- De jó! – mondtam és vigyorogva összecsaptam a két kezem, majd megöleltem.

- De hallom te is beszéltél valakivel. – mondta sejtelmes vigyorral az arcán.

- Igen, Robert volt. Képzeld, elutazik 2 hónapra… - mondtam és teljesen lelombozódott a kedvem.

- Komolyan? Ja, forgatásra ugye?

- Jah… - mondtam és most esett csak le igazán, hogy nem lesz 2 hónapig. Hogy fogom kibírni? Siránkoztam magamban, majd elmentem fürdeni. Meleg vízzel letusoltam, aztán behuppantam a meleg ágyamba. Megpróbáltam aludni, de nem ment, úgyhogy 2 órakor elegem lett. Felálltam, felkapcsoltam a kis villanyom, és odavonszoltam magam a könyvespolcom elé. Az alkonyatot akartam olvasni. Elkezdtem keresni, de sehol sem volt… Basszus! Most jutott eszembe hogy múltkor odaadtam Kirának. Kell az a könyv. Szóval odalopóztam a szobájához, és benyitottam. Már javában aludt, de a könyv tényleg kellett. Próbáltam minél kevesebb zajt kelteni, természetesen ez nekem sohasem megy. Jól belerúgtam az ágykeretébe.

- Nem igaz! Szerintem nem is epres… - nyöszörögte Kira.

- Ébren vagy? – suttogtam.

- Add vissza a tortám! – mondta és kinyújtotta felém a kezét.

Elkezdtem nevetni. Egyik kezemmel szorítottam a szám, hogy ne adjak ki hangot, a másikkal meg megfogtam egy párnát és a kezébe adtam. Mire ő megölelte, és a fal felé fordult.

Kiosontam a szobából, besiettem a sajátomba, becsuktam az ajtót és elkezdtem röhögni. A számra szorítottam egy párnát, de nem tudtam abba hagyni.

10 perc múlva már röhögés mentesen ültem az ágyban, az alkonyat könyvet olvasva. De ahogy ez lenni szokott, pont ekkor álmosodtam el. Szóval muszáj voltam letenni, és lefeküdni, mert már a szemem alig tudtam nyitva tartani.

Reggel hatalmasat ásítva mentem le a konyhába, Kira ott tüsténkedett.

- Jó reggelt! – nyögtem ki.

- Jó reggelt! – mondta szélesen mosolyogva. Furcsálltam is a dolgot, mert reggel soha sincs jó kedve. Mondjuk, kinek van?

- De jó kedved van… hajj persze. Elfelejtettem, hogy ma találkozol a félisten pincérrel.

Mondatom hatására teljesen elpirult.

- Neked kell segítened nekem! Ruha, smink… - és elkezdte sorolni, hogy milyen dolgokban szorul rám.

- Nyugodj meg! Ha egy szakadt otthonkában mennél, csavarókkal a hajadban, smink nélkül, még akkor is nagyon szép lennél!

- Ohh… köszönöm – mondta mosolyogva. – akkor segítesz?

- Persze! Egy pillanat! – tartottam fel a kezem, és felszaladtam a szobámba tollért meg füzetért.

- Szóval mikor taliztok? – kérdeztem.

- 3 kor a pláza előtt.

Elkezdtem írni a füzetbe.

- Szóval akkor van még 4 óránk. – jegyeztem meg és írogatni kezdtem.

- Mit csinálsz? – kérdezte és a lap fölé hajolt, de én elrántottam előle.

- Ne leskelődj! Szóval… egy óra a fürdés és a hajmosás. Egy óra a smink és az öltözködés. – ránéztem majd újra megszólaltam – egy óra, amíg kiválasztjuk, mit veszel fel. Az annyi, mint… 3 óra. Szóval szerintem már most elmehetsz fürdeni.

- Rendben! – mondta és már be is vonult a fürdőszobába.

Amíg ő bent volt és hangosan énekelt a zuhany alatt (nem csodálom, hogy barátnők vagyunk), addig én betettem egy filmet. Már majdnem elaludtam, rajta amikor kinyílt a fürdőszoba ajtó.

- Mindjárt kész vagyok! – szólt oda nekem. Amíg ő felöltözött, addig én beizzítottam a hajvasalót, és a hajszárítót.

- Na, jöhet a hajam – mondta és vigyorogva leült.

Megszárítottam és kihúztam neki. Úgy éreztem magam, mint egy fodrász.

- Most jön a sminked. Ha lehet, ne mocorogj! – figyelmeztettem.

- Oké!

Elkezdtem húzni egy vékony tus vonalat a szemhéjára, amikor csöngettek.

- Áhh… mindjárt jövök, ne nyisd ki a szemed! – szóltam rá.

Nekem már volt olyan hogy elfelejtettem az éppen száradó sminket, szépen kinyitottam a szemem és kijavíthatatlanul elrontottam. Kirából kiindulva, inkább szóltam neki.

Odarohantam az ajtóhoz, kinyitottam.

- Még csak 2 óra! – mondtam Robertnek meglepetten, miközben ránéztem a faliórára.

- Neked is, szia! – mondta pimaszan, puszit nyomott az arcomra, és bement.

- Jaj, ne haragudj, csak éppen Kirát festem. Randija lesz…

- Akkor ez megmagyarázza a foltokat – mondta és rámutatott a felsőmre.

Végignéztem a ruhámon, amin szempillaspirál, szemfesték, szájfény kombinációja volt megtalálható.

- Addig helyezd magad kényelembe, döntsd el, hogy mit csináljunk, és mindjárt jövök!

Visszaszaladtam a fürdőszobába, ahol Kira félkészen ült szerencsétlen, várva hogy visszaérjek és folytassam a munkám.